A matektanár meg akarja tréfálni osztályát, így feltesz egy kérdést:

- Na, gyerekek, ha ez a terem 6 méter hosszú és 4 méter széles, a fal színe fehér, csíkos nadrág van rajtam és most fél 12 van, akkor hány éves vagyok én?

A gyerekek döbbent csendben ülnek, majd egy kis idő múlva Móricka jelentkezik:

- A tanár úr 40 éves.

A tanár meglepődik.

- Tényleg annyi vagyok, ezt meg hogy találtad ki?

- Hát - mondja Móricka - van egy 20 éves bátyám és ő csak félhülye.

Betartani, bojkottálni, nem menni be melózni a parlamentbe, a „te anyádat” jelleggel politizálni és ezért fizetést venni fel.

Nemzeti ügy? Á, dehogy. Előtte azt mondtad hazaáruló, aki nem szavazza meg? Akkor most, hogy nem szavaztad meg, az azt jelenti, hogy te is....? Á, dehogy. Nem gond, hogy egy rakás ellenzéki és radikális szavazó elment október másodikán és „nemmel” voksolt? Á, dehogy. Nem gáz, hogy az emberek 70%-a alkotmánymódosítást várt el a kvóta kérdésében? Á, dehogy.

Hogy mit követtek el a magyarok, amiért a politikában kimaxolta a sors a kontraszelekciót, azt nem tudom. De az biztos, hogy még egy rendes nemzeti radikális pártunk sincs. Abból is csak ilyen kis cuki, félkegyelmű.

Mi lett volna srácok, ha megerőltetitek magatokat és azokért a fasza kis fizetésekért, bizottsági bérpótlékokért, lakástámogatásért, utazási költségtérítésért, ingyen mobiltelefonért, tabletért, laptopért, szolgálati járgányért cserébe nyomtok egy gombot egy ügyben, ami azoknak is fontos, akik mindezt kicsengetik nektek? Á, dehogy.

- Móricka, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

- Katona!

- De hiszen azokat bármikor lelőheti az ellenség!

- Akkor ellenség szeretnék lenni!

DK, MSZP,  Együtt, PM, LMP, Jobbik.

Nos, nekik sikerült. Õk inkább Magyarország ellenségei.

És még csak nem is fizet rosszul.