A müncheni terrortámadás kezdetéről készült videó. Egy férfi ácsorog a meki előtt, mintha épp jóllakottan kijött volna. Majd felemel egy pisztolyt és a szembejövő járókelőkre kezd lőni. Meglehetősen magabiztosan, határozottan. Vadászik. Vadászik az ellenségeire, de mivel az ellenségek nem védekeznek, inkább egy céllövöldére emlékeztet a mozdulata. A hurkapálcán lógó gyanútlan áldozatoknak eszébe sem jut, hogy valakinek az ellenségei és az éppen vadászik rájuk.

Nem jut eszébe senkinek, mert nem mondják meg nekik, hogy valakik háborúban állnak velük. Nem mondják meg, mert a hurkapálcán lógó gyanútlan európai áldozatok nem gondolhatják azt, hogy a muszlim világ egy jelentős része a halálukat kívánja és ezért hajlandó tenni is. Ha van fegyvere azzal, ha nincs, akkor baltával, ha az sincs, akkor kamionnal. A lényeg számukra csupán az, hogy minél több haljon meg az ártatlan áldozatokból.

Az ártatlan és segítőkész áldozatokból! A müncheniek vállalták a menekültválság egyik legnehezebb feladatát. El kellett viselniük, hogy több százezer menekült haladjon át rajtuk, álljon meg náluk, ők voltak az egész akció elosztóközpontja, ők segítettek a legtöbbet, ők áldoztak a legtöbbet. Azért hoztak áldozatot, hogy ártatlan áldozatok lehessenek, hogy beengedjék azokat, akik majd vadásznak rájuk, akik lövöldöznek rájuk, mint a hurkapálcán lógó figurákra, csak itt nem a pálca a cél, hanem a figura maga.

Ennél nincs igazságtalanabb tett, de a magabiztos vadászon nem látszik, hogy bizonytalan lenne, nem látszik rajta, hogy erkölcsi dilemma miatt megremegne a keze. Nem gondolkodik azon, hogy talán épp ezek az emberek vittek pokrócot és meleg ételt testvéreinek. Nem remeg a keze, mert a hite és a gyűlölte erőt ad neki. Õ háborúban áll, ő tudja, hogy harcos, akinek feladata, hogy minél többet lelőjön a bűnös európai bábukból a hurkapálcán. Valószínűleg még mosolyog is hozzá, mint a nizzai selfin a merénylő, hiszen ő jót cselekszik. A háborúban a katona, aki irtja az ellenséget jót cselekszik. HÕS!

A járókelők pedig megdöbbenve fordulnak meg és kezdenek szaladni. Az egyik láthatólag azt hiszi, valami viccről van szó, mert csak lassan komótosan fordul meg, mint aki azt akarja mondani, én nem ülök fel ennek az egésznek, ez csak kandi kamera. Nem is gondolhatja, hogy itt bárki ellenség lehet, nem ijedhet meg egy arab láttán, mert ha így tenne, náci lenne, rasszista szemét. Jobb inkább meghalni, mint rasszista szemétnek lenni, nem kell futni, ha egy arab pisztolyt tart felénk, mert tudjuk, ez nem lehet komoly, hiszen, mi nem állunk háborúban, mi segítünk, bennünket nem bántanak. Mi jó európaiak vagyunk!

Aztán elterülünk a földön, saját vérünkben úszva és nem értjük mi történt? Az nem lehet, hogy pont mi haltunk meg egy olyan háborúban, ami nincs is. Amiről a sajtó és a politikusok megmondták, hogy nem létezik, mert mi megtanultunk békében élni másokkal. Mi nem gyűlölünk senkit, mi nem rekesztünk ki senkit, mi befogadunk, mi segítünk. Bennünket nem bánthatnak.

Amikor a francia miniszterelnök Nizzába látogatott a merénylet helyszínére, a tömeg azt skandálta gyilkos. Igazuk volt! Nem a muszlim szélsőségesek a felelősek ezekért a halálesetekért, ők csak katonák egy háborúban, hanem a politikusok, akik nem engedték az embereket félni, nem engedték, hogy azt érezzék, nincsenek biztonságban, hogy háború van. Legfőképpen pedig nem védték meg őket, mert nem merték meghozni a szükséges intézkedéseket, mert féltek, hogy nem lesznek elég jó európaiak, hogy nem tüntetik ki őket az év embere díjjal, hogy majd nem kapják meg a Nobel békedíjat, vagy ki tudja még mit. Mert a saját jóhírükkel és nem az emberéletekkel foglalkoztak. Igen, valójában ők a gyilkosok. Ezeknek a politikusoknak bíróság előtt a helyük. A józanok számtalanszor leírták, kimondták, emberek fognak meghalni, ha nem teszünk valamit. Miért kell kivárni, miért nem lehet előre cselekedni. Miért kell még több embernek meghalnia, hogy végre észhez térjen Európa, hogy végre kimondja háborúban állunk és végre elkezdjen védekezni? Ha holnap elkezd, vagy ha még ma éjjel, már késő lesz, már nem támasztja fel azokat, akik jó európaiként és jó németként jobban féltek attól, hogy rasszistának, nácinak nevezik őket, mint a terrorveszélytől.

Mondjuk ki végre! Háború van! Viselkedjünk is úgy! Ha a politikusok nem képesek megvédeni a németeket, a franciákat, akkor azoknak magukat kell megvédeni; ahogy a müncheni rendőrség is írja: „Mindenki vigyázzon magára! Mert ők nem tudnak!

Vigyázzon mindenki magára. Nyugodtan menj át a másik oldalra, ha meglátsz egy gyanús alakot, mert már nem a németeknek kell bizonyítani, hogy nem rasszisták, hanem a muszlimoknak, hogy jó szándékkal közelednek. Egy korszak véget ért! Holnap ugyan még megpróbálják bebizonyítani, hogy nem kell félnünk, mert ha félünk, akkor nácik vagyunk, de ne higgyünk nekik.

Isten óvjon mindenkit!