Gondolom, nem túlzó elvárás. Ellenkező esetben a szemlélő arra gondolhat, hogy ezek az egyébként a kormánnyal szemben álló személyek közismertségüket, a tudományos világban elért pozícióikat arra akarják felhasználni, hogy megtévesszék, félrevezessék az embereket.

Most többedmagukkal azért tiltakoznak a telex.hu-n, mert szerintük Magyarország és Lengyelország akadályozza az unió hétéves költségvetésének, illetve helyreállítási alapjának elfogadását.

Brüsszel ugyanis politikai feltételekhez akarja kötni a gazdasági döntéseket. Magyarország ehelyett azt javasolja, hogy a gazdasági és a politikai, ideológiai kérdéseket válasszuk szét. Most döntsünk a sürgető költségvetési ügyekről, a politikai vitákat pedig később folytassák le. Ez esetben a dél-európai országok is hozzájuthatnak a pénzükhöz, senki nem kerül kiszolgáltatott helyzetbe.

Csakhogy az a baj, hogy Brüsszel számára ez nem frankó. Nekik ugyanis ez kitűnő alkalom, hogy megtörjék Magyarország ellenállását, és azt próbálják kizsarolni, hogy később egyhangú döntés helyett többségi akarattal a nyakunkba zúdíthassák a migránsokat.

Nem véletlenül van jelenleg is az Európai Unió asztalán egy hirtelen odakerült javaslat, mely szerint a tagországoknak 34 millió migránsnak kell lakást, ellátást és szavazati jogot adniuk. A demokráciakommandó révén az egyes országokba került migránsok ugyanis azokra szavaznak, akik a fentieket megadják nekik. Azaz a baloldalra.

Itt érkezünk el a magyar kormánykritikus közgazdászok tiltakozásához s annak a felháborítóan valóságmentes kijelentéséhez.

Idézem: „Amikor a magyar kormány azért küzd, hogy ne kelljen a joguralom és a jogbiztonság feltételeit betartania, azzal nemcsak az Európai Uniónak a jelenlegi világhelyzetben életbevágóan fontos szolidaritási akcióját akadályozza meg, hanem a magyar gazdaság hosszú távú fejlődése ellen is dolgozik.”

Tehát szerintük azért küzd a kormány, hogy ne kelljen a joguralom és a jogbiztonság feltételeit betartani.

Őszintén szólva megdöbbentően hamis ez a megfogalmazás. Akár Gyurcsány is írhatta volna. A magyar kormány ugyanis ennek éppen az ellenkezőjéért harcol. Azért, hogy tartsák be a mindenki által aláírt alapszerződéseket. Tehát az unió működését szabályozó jogrendszert.

Orbán Viktor erre a következőket mondta: „Ami az asztalon van jogállamiság vita alatt, az nem rule of law, hanem rule of majority, nem a jog uralmát, hanem a többség uralmát teremtené meg. És miután nekünk számos alapvető kérdésben vitánk van az unió többi tagállamával, elsősorban a migráció kérdésében, a nemzeti szuverenitás kérdésében, de a genderkérdésekben is, nem tehetjük ki, én nem tehetem ki Magyarországot annak a kockázatnak, hogy egyszerű többséggel olyan álláspontokat kényszerítsenek Magyarországra, amelyet a magyar emberek nem tudnak elfogadni.”

A történet ilyen egyszerű. A magyar kormány egyáltalán nem küzd a joguralom és a jogbiztonság betartása ellen. Sőt. Éppen Brüsszel teszi ezt.

Ebből is látszik, hogy a magyar közgazdászoknak nincsenek hiteles érveik Orbán Viktor álláspontjával szemben. A témába vágó tiltakozó levelet is csak akkor képesek megírni, ha abban valótlanságokat állítanak.

„Érveik” pedig azt támasztják alá, hogy éppen ők akarnak rosszat Magyarországnak. Ők állnak ki a migráció, a szuverenitásunk feladása, a genderizmus magyarországi meghonosítása mellett.

Az aláírók több, ma már a baloldalhoz kötődő prominense nem először fordul szembe a nemzeti értékekkel, jóllehet eredetileg azokat képviselték. Bod Péter Ákos például miniszter volt az Antall-kormányban, és elnöke lehetett a Magyar Nemzeti Banknak. Chikán Attila az Orbán-kormány gazdasági minisztere, Mellár Tamás – Orbán Viktor kinevezése alapján – a KSH elnöke volt. Jelenleg a Párbeszéd frakciójában baloldali országgyűlési képviselő. Ők olyan, eredetileg is baloldali érzelmű emberek mellé sorakoztak fel, mint Felcsúti Péter, akit a magyarokra sújtó devizahitelezés atyjának tartanak, Petschnig Mária Zita, az ősellenzéki politológus Kéri László felesége, aki arról híres, hogy még egyetlen gazdasági víziója sem igazolódott be. A folyamatosan az ellenzék érveit visszhangzó Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank Gyurcsány idejében pozícióba emelt alelnöke, Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója és Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke, mindketten az ellenzék politikai érdekeit szolgálják nyilatkozatukban. Vértest egyébként 2009. március 21-én a kisebbségben kormányzó Magyar Szocialista Párt elnökségének ülése Gyurcsány Ferenc kormányfő lehetséges utódjaként nevezte meg, Glatz Ferenccel és Surányi Györggyel együtt.

Érdemes megjegyezni a nevüket. Szinte biztos, hogy nem ez lesz az utolsó szakmainak feltüntetett, de alapvetően politikai indíttatású, nemzetellenes akciójuk.