„Enyém a tévé, tiéd a bor.
Enyém a kocsi, tiéd a por.
Enyém a páncél, tiéd a tőr.
Enyém a kutya, tiéd az őr.”

S miközben hallgatom a zenét, és majszolom a süteményt, néhány cikket olvasgatok.
A haladó sajtót böngészem, mert nem szeretnék lemaradni. Úgy érzem, képben kell lenni a liberális mentális torzulások terén. És milyen jól teszem!
„Az ukrán külügyminiszter szerint Szijjártó nem emlékszik sem 1848-ra, sem 1956-ra”. (Telex.hu)

„Dmitrij Kuleba ukrán külügyminiszter Kossuth Lajost idézve, ‘48-ra és ’56-ra emlékeztetve szólt be Szijjártónak a magyar kormány ukrán-és oroszpolitikája miatt.
„Szijjártó Péter kollégám nyilatkozatait olvasva kételkedni kezdünk abban, hogy emlékszik az 1848-49-es forradalomra, amikor az orosz hadsereg leverte a magyar szabadságharcot, vagy 1956-ra, amikor szovjet tankok taposták el a szabadságot Budapest utcáin, a magyarok pedig hiába kérték a Nyugat segítségét”.

„Tiéd a zene, enyém a tánc.
Tiéd az óra, enyém a lánc.
Tiéd a sonka, enyém a zsír.
Tiéd a vigyor, enyém a kín.”

Úgy érzem, az ukrán külügyminiszter sajnos nincs képben a magyar rockzene klasszikusaival kapcsolatban. Ha képben lenne, nem nyilatkozna ilyet: „Ma Ukrajna az egri vár, Zelenszkij pedig Dobó István” Itt valami félreértés van, kérem!

De hát az egri vár és Dobó a miénk, Ukrajna meg az a fickó nem a miénk. És mivel nem a miénk, bár minden jót kívánunk neki, szabad, boldog életet, és sikeres öregkort, de nem ránk tartozik.
Szerintem Szijjártó Péter nagyon is emlékszik 48-ra, meg 56-ra is, amikor a kutya nem segített rajtunk, de emlékszik 1920-ra, és Trianonra is, amikor a világon senkit nem érdekeltek a mi érdekeink, és ennek köszönhetően van például Munkács vára az Ukrán térképeken. Igen, a magyar ember harcol a szabadságért. De a miénkért, nem a mások szabadságáért. Nem emlékszünk a történelemből olyan eseményre, amikor mások harcoltak volna a mi szabadságunkért állami szinten.

„Miénk az utca – miénk a ház.
Miénk a számla – miénk a gáz.
Miénk a lekvár – miénk a vár.
Miénk a haszon – miénk a kár.”

A haladók tényleg nem értik sem az érdek, sem a magántulajdon fogalmát.
Mondjuk a férfi és nő fogalmát sem. A New York Times például nem érti a magyar menekültpolitikát. Hüledezik.
A menekültek meleg fogadtatása megdöbbentő fordulat a korábban nyíltan
ellenséges álláspontot képviselő országoktól – írta meg a New York Times egy véleménycikkben. (márc. 18.)
Hosszasan kifejtették cikkükben, hogy Magyarország „keményvonalas”
miniszterelnöke korábban határvédelmi kerítést építtetett a magyar-szerb határon a menekültek kint tartásáért, de most meg a háború miatt mégis megnyitotta az ország határait az ukránok előtt.
Mondom. Nem értik, hogy mit jelent: Enyém, tied, övé.
„Nevetek mindig – ha rágondolok.
Remélem látszik – hogy boldog vagyok.
Ugye látszik? – óh igen.
Ugye látszik? – óh igen.”
Kedves New York Times! A kárpátaljai magyar az mi vagyunk, az a miénk, de ha
ukrán, akkor is „miféle”, a szír az meg nem a miénk, hanem az az övék.
Nem mennek ezeknek még a személyes névmások sem. Több Hobót kellene
hallgatni. Talán az segítene.