Elkeserítõ állapotban van a magyar baloldal
888.hu
2016.01.11. 20:38
Hogy a magyar baloldal nem csupán pártpolitikai, szervezeti, anyagi értelemben, hanem intellektuálisan is rottyon van, az nem új. Az elmúlt hét azonban mégis olyan véleményáradatot sodort felénk, ami tökéletesen bizonyítja, szellemi értelemben sivárabb a magyar baloldal, mint egy kopár kõsivatag.
Innen-onnan, különböző sajtóorgánumokból érkezik most a cikkszemle. Közös bennük, hogy összesűrűsödik ezekben mindaz, ami viszolyogtató a magyar baloldal szellemi háttérbázisában: nyegleség, relativizmus, teljesen indokolatlan magyarozás és okoskodó dölyf.
Pedig a téma az utcán hever(ne).
Magyarország egy kirívóan csóró közép-európai állam, ahol a béka segge alatt vannak a bérek, százezernyi magyart sújt a dolgozói szegénység. Azaz dolgozik ő, csak éppen nem tud belőle megélni és előre lépni.
Ugyanilyen problematikus terület az egészségügy: a rendszerbe öntött ezermilliárd/év, és a kórházfejlesztések ellenére évtizedes lerohadásban betegeskedik, mintha éppen bármelyik nap össze készülne csuklani. Ha pedig kitekintünk az egészségügy intézményrendszerén kívülre, az is világos, hogy a beteg sem azt kapja, ami a befizetett járuléka után járna neki.
A közoktatás sem egy diadalmenet, KLIK-estül-bőröstül, hiába támogatható gondolat továbbra is, hogy a területi egyenlőtlenségeket ki kell egyenesíteni. Bár a legkeményebb Fradi-huligán sem ugrik hordában az útjába kerülő első nőre, a magyar nők helyzetén bizony lenne mit javítani. Ha ugyanis valami különös szerencsétlenség folytán nőnek születtél idehaza, abban biztos lehetsz, hogy a munkahelyeden sokszoros teljesítményre lesz szükséged az elismeréshez, és férfikollégáid még ekkor is beléd törlik a lábukat. Ha nem hiszed, kérdezd meg erről a környezetedben élő nőket, vagy a csajodat. De az egyedülálló, egy vagy több gyerekét egyedül nevelő magyar nőt is zászlajára tűzhetné egy épelméjű magyar baloldal, ám itt is csak síri csönd.
Ugyanígy a közmunka és a különböző társadalmi programok bár mutatnak valami halovány reményt a hazai cigányság helyzetének javítására, de bizony akadna még itt tennivaló bőven.
Bőven lenne tehát mivel foglalkoznia a magyar baloldalnak, ők mégsem ezekkel a magyar sorskérdésekkel vannak elfoglalva, hanem a szegény erőszaktevő bevándorlóval. A kolbász-szagot felböfögő bunkó magyar férfiakkal. Matolcsyval, miközben hátsó-Afrika meg éhezik.
Teljesen hihetetlennek hangzik ez a felsorolás, de alább bemutatjuk a baloldal szellemi sivatagjának legszomorúbb kőhalmait.
Köln után a magyar baloldali szellem nagyon lassan eszmélt. Egyszerűen nem volt meg az ideológiai vonal, túl gyorsan derült ki, hogy bandákba verődve, csapatostul rontottak "új németek" a régiekre. Ahogy meglett a válasz, abban viszont nem volt semmi köszönet: nettó relativizálás és magyarozás (ELTE gólyatábori erőszak, vak komondorozás csípőből, pedig mindkét esetet széles körű közfelháborodás kísérte, és az egyik esetben lezárult a bírósági szakasz, a másikban pedig a közeljövőben várható az ítélet 1-1 elkövetővel szemben).
Taperolni volt kedvük a menekülteknek, és akkor mi van!? A Kettős Mérce igazán a fikciós vélemény-nyilvánításban gurít hatalmasat: megtörtént események kapcsán teszi fel a kérdést: mi lenne, ha a magyarok...?
Szimplán zseniális fikciós magyarozás a bűntudat-keltés jegyében:
Először is, még ha a támadásokban résztvevő emberek mindegyike migráns, vagy muszlim lett volna, ez akkor sem mondana el semmit arról a mintegy egymillió emberről, akik 2015-ben erre az 550 milliós kontinensre tévedtek. Semmit nem árulna el arról, hogyan kell bánnunk azokkal a szíriai munkásokkal, iraki fiatalokkal, afgán nőkkel, nigériai gyerekkel, akik hozzánk érkeznek, és akiknek ezekhez a támadásokhoz semmi közük. Õket továbbra is annak kell tartanunk, amik: embereknek, aki megérdemlik, hogy a saját tetteik és vélekedéseik alapján ítéljék meg őket, ne másoké alapján. (...)
Ha holnap egy brit újság lehozna egy hírt, amelyben számot ad arról, hogy “magyaroknak kinéző” emberek (nagy bajusszal) megvertek és megerőszakoltak egy brit nőt, majd a cikk végén mellesleg megemlítene ezt-azt a magyar kultúra sajátosságairól (vak komondor, ELTE gólyatábor, miegymás), vajon ezt igazságosnak éreznénk? Igazságosnak éreznénk, hogy brit hangadók azt követeljék, gondolják újra, beengedik-e a magyarokat az Egyesült Királyságba?"
Kettős mérce-blog: ÉS MI VAN, HA ARAB FÉRFIAK TÁMADTAK NÕKRE KÖLNBEN?
Újbaloldali nyegle-o-méter: 10/10.
Újbaloldali relativizmus: 9/10.
A Feminfó csalogató címmel összegzett; a címben kérdezett rá, vajon mi lelte ezeket Némethonban? A cikknek azonban csak addig sikerült eljutnia, hogy nem kell ahhoz Németországig menni, hogy nők ellen elkövetett erőszakba szaladjon az ember, mocskos magyar férfiak.
Figyelem:
Van itt még valami, amire senki sem szeret gondolni. Először is az, hogy az utcára kilépő nők számára meglehetősen általános élmény, hogy nincsenek biztonságban, bárhol is élnek a világban. Általában azonban nem idegenségük miatt még sokszorosan fenyegetőbbnek tűnő külföldiek, hanem saját államuk polgárai támadják meg őket az utcákon. Persze értjük, nem meglepő, hogy elsöprő a felháborodás, ha a "mi" lányaink és asszonyaink, fiatal, jómódú, fehér nők ellen irányul az erőszak, és az elkövetők zavaros helyzetű, idegen kultúrájú, távoli országok szülöttei. Tényleg példátlan, ami, és ahogy történt.
Sosem okozott még tömeges felháborodást, hogy naponta zaklatnak, fogdosnak utcán, buszon, villamoson, tömegrendezvényen magyar nőket magyar férfiak. Említésre sem érdemes. Vekengeni rajta minek? Hiszti!! Minek ment oda, maradt volna otthon, biztos ő provokálta ki, satöbbi, satöbbi. (...) Nincs tehát szükség migránsokra ahhoz, hogy nyilvános helyeken fiatal nőket megtámadjanak, eddig sem volt."
Feminfó: Mi lelte ezeket Németországban?!
Feminista relativitáselmélet: 9,5/10.
Össze nem mosható magatartások, konkrét, tömeges erőszak mentegetése azzal, hogy de a magyar büdösbunkó férfiak: 10/10.
Alig eszmélt a közvélemény a kölni és a hamburgi "sajnálatos események" után, az index.hu nyomban hatalmas, sok részterületre kiterjedő összefoglaló cikkben sorolta a menekült nők ellen elkövetett erőszakot, már a címben azzal operálva, hogy köztük pont annyira jellemző az elhallgatás, ahogyan a magyar nők között is.
Köszönjük az oktatást és az összemosást:
Érezd-magad-szarul-o-méter: 8/10.
Révész Sándor a Népszabadságban olyan természetességgel mossa össze a harminc évvel ezelőtti etióp éhínséget Matolcsyval, hogy azt öröm nézni.
Nézzétek csak:
Az 1984–1985-ös etiópiai éhínségbe belehalt alsó becslések szerint 300 ezer, a felsők szerint 800 ezer ember. A segítség kevés volt, elkésett és eltérült.
Hónapok óta tudni lehet, hogy Etiópiát újra szörnyű tragédia fenyegeti, ha nem előzik meg. Ha a nagyvilág elnézi, amit harminc éve elnézett. Többek között 400 ezer gyerek lenne ennek a tragédiának a halálos vagy egész életére fogyatékossá váló, szenvedő áldozata. Pénteki számunkban négy világszervezet vezetője által jegyzett írást közöltünk, amelyből kiderült, hogy a cikk írásakor még csak a katasztrófa elkerüléséhez szükséges összeg hatoda volt meg. Egymilliárd dollár hiányzik. Nem egészen 300 milliárd forint.
Nagyságrendileg annyi, amennyit Matolcsy György szétlapátolt mindenre, aminek semmi köze a pazarló kedélyének szolgálatába állított jegybank közcélú feladatköréhez.
Népszabadság: (F)osztóképző (Külön pikantériája az etiópozásnak, hogy mobilos nézetben ezzel a címmel jelenik meg a cikk: Új tragédia fenyeget, de Matolcsy csak szétlapátolja a pénzt).
WTF-o-meter: 10/10.
És itt érkezünk el oda, hogy e szellemi kősivatagban bandukolva bizony a lábunk elé keveredő elszáradt kóró a politikai képviseletet szimbolizálja.
Igen, az EGYÜTT-ről van szó, akik Párizs, Köln, és Hamburg után feljelentették a magyar kormányt a kvóta elleni aláírások miatt:
Nagy nyilvánosság előtt elkövetett közösség elleni uszítás gyanúja miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen az Együtt elnöke. Szigetvári Viktor szerint "A kormány nemet mond a kötelező betelepítési kvótára" szlogennel fémjelzett kormányzati kampány kimeríti e bűncselekmény tényállását.
Realiti-o-meter: 10/10.
Politikai érzék: 10/10.
Ha idáig elporoszkáltál étlen-szomjan e végeláthatatlan kősivatagban, kedves olvasó, olvasd el az alábbi írást.
A szerzője vállaltan baloldali, nem mentegeti az arab férfiakat, nem mossa őket össze a büdös, folyton erőszakolhatnék magyar férfiakkal, nem tagadja az erőszaktevést, és nem kelt bűntudatot a kölni események kapcsán a butuska magyarokban.
Realista és lényegre törő. Igazi felüdülés a baloldali gondolatra szomjazó polgár számára:
Hölgyeim, üdv a pokolban! – ez a cím csücsült a német Die Tageszeitung főoldalán órákig, elevenen cáfolva az új baloldali Kettős Mérce blog érzékeny billentyűzetű szerzőjének, Jámbor Andrásnak azon állítását, hogy „alig akad lap, alig akad kommentár, amelyik szexuális erőszakként tálalná a kölni hírt, nem a nők jogainak védelmére helyezik a hangsúlyt, hanem a menekültek, a muszlimok megbélyegzésére. (...)
Akik a nők elleni erőszak eme szubkulturális, vallási jellegéről hallgatnak a politikai küzdelem során, azok az áldozattá válás komplexitását és az ütések háttérét egyszerűsítik – s így a fájdalom alól történő felszabadítást nehezítik. (...)
Lehet, hogy a kölni erőszakoskodások nem a gyűlöletbűncselekmény kategóriájába tartoznak, de Németországban sokan nem értik, hogy miért nem. Akik azt mondják, ilyen még nem volt. Akiket figyelmeztetnek, hogy már majdnem volt, mert az ő munkatársát a férje többször „alanyi jogon” erőszakolta meg. Mert férje egy olyan fundamentalizmus jegyében jár el, amely szerint a nő tulajdon, a nő nem másod-, hanem sokadlagos, a nő tűr és nem tilt, a nő akarata a férfi akarata.
Lehet óvatoskodni, de ez a szokásjog ma a radikális iszlám hagyománya, amely a menekültválság előtt is itt volt Európában, és áldozatokat követelt tavaly egy párizsi szerkesztőségben, és azóta még többször. (Nem radikális iszlamisták is erőszakolnak meg, de annak egészen más a háttere.)
A tanácskommunista Otto Rühle szerint a fasizmus elleni harc a bolsevizmus elleni küzdelemmel kezdődik. Köln után mindennél világosabb, hogy bárkik tették (itt voltak már vagy sem, stb.) is ezt a totális erőszakot nők ellen, a feminizmus Európában a radikális iszlám elleni küzdelemmel is folytatódik. Minden más színtér a politikai küzdelemre marad, de most új pályára is ki kell lépni az aljas szándékokkal szemben.
Aki a radikális iszlám kritikája nélkül ír cikket a nők védelmében, az lemond a bántalmazott nők egy jelentős részének védelméről.
Egy szóval: felelős."
Böcskei Balázs: Üdv a pokolban!
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
