Azt hogy Magyarországon magas a bürokrácia, mindannyian a bőrünkön tapasztaljuk, már kezdetek kezdete óta. Ennek csökkentését minden kormány elhatározza, de kivitelezni nem olyan könnyű, mint elhatározni. A jelenlegi kormány végre bejelentett egy valódinak tűnő tervet, hogy rövid időn belül 10-20 ezerrel, a közeljövőben pedig 100 ezerrel csökkenti a közszférában dolgozók számát. Ezt csak üdvözölni lehetne, hiszen nincs olyan politikai és szakmai szereplő, aki az elmúlt 20 évben ne vágta volna minden aktuális kormány fejéhez, hogy túlzott a bürokrácia. Az éljenzés mégis elmaradni látszik.

A 100 ezres csökkentés már érezhető mértékű lenne, természetesen csak akkor, ha ehhez a feladatokat is csökkentenék, vagyis azt a bürokráciát, amit a lakosságnak és vállalkozásoknak el kell szenvedniük. A kulcs, nemcsak a számokban van, hanem magában a bürokráciában, az adminisztrációs terhekben.

Most azonban a számok maguk is fontossá váltak. A magyar gazdaságban gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság van. Mindenki talál munkát, aki megfelelő képzettséggel rendelkezik, vagy hajlandó átképezni magát. Statisztikailag 55 ezer betöltetlen állás van, de a piaci szereplők szerint 250 ezer munkavállaló hiányzik. A magyar állam és bürokrácia elszívja a piac elől a munkavállalók jó részét, a közszféra foglalkoztatja a munkavállalók negyedét. Ezért az az ambiciózus terv, hogy ebből 100 ezret visszaadnak a piacnak, üdvözlendő lenne. Kisebb örömtüzeket vizionálok, de minimum elismerő hümmögést.

Nincs így. Annyira nincs így, hogy magát szakértőnek nevező egyének azt állították, nem oldja meg a munkaerőhiányt, ha megjelenik 100 ezer munkára alkalmas, képzett, vagy átképzésre alkalmas egyén a munkaerőpiacon. Az egyik végtelenül cinikus és buta megjegyzés szerint „Megnézem magamnak, ahogy a minisztériumi hivatalnokok beállnak majd a szerelőszalag mellé”. Az Index több napig csámcsogott ezen a butaságon, amivel igazából vitatkozni sem érdemes.

Két, évek óta várt, sőt követelt előnye van az elbocsátásnak, csökken a közfoglalkoztatottak száma, szabad munkaerő jelenik meg a piacon. Ez a kettő tény. Az összes többi okoskodás, vagy az előző mondat esetén butáskodás.

Úgy tűnik ez egy tipikusan van sapkája, nincs sapkája eset. Amikor nincs elbocsátás, akkor semmi mást nem hallunk, csak azt, hogy túl sok a közszférában foglalkoztatott, amikor elbocsátanak, akkor pedig azt halljuk, ez nem old meg semmit, nem csökkenti a munkaerőhiányt, különben is szegény közszolgákat miért dobják ki az utcára, a kormány szívtelen és rossz megoldásokat választ.

Úgy tűnik, mintha az érintettek nem a helyzet megoldásában lennének érdekeltek, hanem a kritikai helyzet fenntartásában. A lényeg nem a kevesebb közszolga, vagy a munkaerőhiány-csökkentés. Nem az ország helyzetének javítása, sőt az hátrány, mert ha bármi javul, akkor kevesebb dologért lehet kutyázni a kormányzatot. Ezért a szakmai teljesítmény ma már nem az, ha valaki jó ötletekkel áll elő, hanem ha be tudja bizonyítani a régóta várt jó intézkedésekről, hogy az valójában rossz.

Én ennek ellenére azt mondom: éljen a bürokráciacsökkentés!