Gyerekkorunkban rengeteget röhögtünk a kamikazés vicceken, mint a kamikaze oktató gyakorlati órát tart a az új jelentkezőknek. Kérem, jól figyeljenek csak egyszer mutatom meg! – mondja. A régi vicc rávilágít az öngyilkos merénylő kérdés leggyengébb pontjára, hogy a fegyverek, vagyis a merénylők egyszer használatosak. Minden támadáshoz új fegyver kell, új kiképzés. Az öngyilkos merénylők között nincs verseny, hogy ki hány sikeres bevetésen van túl, a legjobbak és a legrosszabbak is csak egyszer szerepelnek.

E hátrány ellenére is rengeteg előnye van egy öngyilkos merénylőnek egy hagyományos merénylettel szemben. Rengeteg szervezési munkát és pontosságot megspórolnak a terroristák, ami nagy előny egy olyan régióban, ahol a szervező erő komoly hiánycikk. A két legnehezebb kérdés kimarad a merényleteknél, nem kell a bomba elhelyezésének nehézségével bajlódni és nem kell körülményes menekülési terveket szőni. Ráadásul nem maradnak tanúk sem, így a terrorista sejtek sokkal tovább működhetnek.

Ezen előnyök miatt szinte lehetetlen az öngyilkos merénylőktől megvédeni a lakosságot. Ezért végtelenül népszerű az iszlám harcosok körében. A merényletek nem ismernek határt, a legextrémebb helyzetek is elképzelhetők.

Irakban népszerű a piaci robbantásoknál valamit nagyon olcsón árulni egy teherautóról, amihez rengetegen odagyűlnek. Amikor már elegen vannak, szimplán felrobbantják a kocsit. Így lehet a legnagyobb számban megölni embereket. A másik durva módszer, amikor egy kisebb robbantás hajtanak végre, és amikor odagyűlnek biztonságiak és a bámészkodó tömeg, akkor jön az igaz nagy bumm.

A Boko Haram előszeretettel használ kislányokat. 12 éves lányokra senki nem gyanakszik, ráadásul a ruha alatt sok robbanószer elrejthető. A veszélyt, hogy a 12 éves kislány esetleg nem robbant, távirányítóval ki tudják küszöbölni. Talán ez világít rá legjobban a gondolkodásunk alapvető különbségére. Az európai kultúrában sem a nő, sem a gyerek nem áldozható fel, ez történelmünk során az egyik legfőbb tabu volt és még a női egyenjogúsággal is csak kisebb mértékben dőlt le.

A képzeletnek erkölcsi aggályok hiányában semmi nem szab határt. Bármilyen gonoszság elképzelhető és ezért a védekezés is szinte kizárt. Csak megelőzés, előzetes felderítés lenne lehetséges, de mint látjuk abban még a jól szervezett Európa sem jeleskedik.

Egy dolog vigasztalhatna bennünket, hogy egyszer csak minden öngyilkos merénylő felrobbantja magát és elfogynak. Ez hiú ábránd csupán.

Tavaly jelentek meg hírek arról, hogy az Iszlám Állam öngyilkos merénylő részlegénél hosszabb a sor, mint az angol műtéti várólisták. Minimálisan három hónapot kell várnia egy jelentkezőnek, de ez általában még jobban kitolódik a korrupció miatt. A szegény volt szovjet tagköztársaságokból származó jelentkezőknek semmi esélyük mártírhalált halni, mert a gazdag, jó kapcsolatokkal rendelkező szaúdiak lefizetik a döntéshozókat és előre ugranak a sorban. Szóval hiánygazdaság van, de nem merénylőből, hanem merényletből. Nem képesek annyi merényletet végrehajtani, amennyi jelentkező van. A demográfiai folyamatokat szemlélve ez így is marad. Ezek után még egy tényezőben bízhatnánk, hogy az Iszlám Állam messze van és nehéz idejönni onnan. Illetve bízhattunk volna, az elmúlt évben azonban végtelen számú merénylő és potenciális merénylő jöhetett be Európába. Ahogy egy volt francia elhárító tiszt fogalmazott. A megfelelő emberek már a helyükön vannak.

Talán sokan lenézően tekintenek azokra, akik öngyilkos merénylővé válnak. Elkeseredett, kilátástalan élettel rendelkező embereknek gondolják őket. Bizonyosan vannak ilyenek is közöttük. Szaddám Husszein magas összeggel kárpótolta a palesztin öngyilkos merénylők családjait, ami bizonyos körülmények között motivációt adott. Ezek alapján azonban nem lehet megítélni a kérdést, mert komoly tévedésbe eshetünk. A magukat pénzért a sor elejére vásárló szaúdiak esetéből láthatjuk, hogy az öngyilkos merénylők nem csak a szegény, kilátástalan helyzetű fiatalokból kerülnek ki, vannak, akik pénzt és fáradságot nem kímélve szeretnének mártírrá válni. Nekünk európai embereknek, akiktől ma nagyon távol került az érzés, hogy valamiért feláldozzuk az életünket, sőt az is, hogy bármi többet érjen, mint az életünk, ez meglehetősen érthetetlen. Hangsúlyozottan csak ma, mert az európai történelem tele van olyanokkal, akik saját életüknél az erkölcsöt, a becsületet, a hitet, hazát, családot nagyobb értéknek tartották. A mi hőseink is pont ilyen emberek, éppen attól lettek hősök, hogy feláldozták magukat. Öngyilkos merénylő ugyan nem nagyon akad köztük, de az elvben nem különböznek. A muszlim közösségek pont ilyen hősként tekintenek azokra, akik képesek hitüket, egy ügyet saját életük fölé helyezni.

A képet tovább árnyalja a két brüsszeli robbantó esete, aki a mi világunk értékelése szerint két köztörvényes bűnöző volt, két gengszter. Márpedig gengszterek nem igazán szokták feláldozni magukat hitükért, ők mégis megtették. Ez jelzi, hogy valami nincs rendben az értékelésünkkel, mert a gengszter, önző, hatalomvágyó, másokat kihasználó lelki alkatától meglehetősen messze áll a mártír. Ezek a fiatalok ráadásul a gazdag Belgiumban éltek és nem valami isten háta mögötti sivatagi faluból származtak, ami komoly félelemmel tölthet el bennünket. Az európai környezet láthatóan nem csökkenti az esélyét annak, hogy egy muszlim fiatal az életét áldozza, hogy keresztényeket ölhessen. Ez azt jelenti, hogy hiába zárjuk le hermetikusan a határokat, az itt élő fiatalokból is könnyen válhat merénylő. Az európai muszlimok gyermeknemzési rátája így kiapadhatatlan utánpótlást biztosít a merényletekhez. Tulajdonképpen attól is retteghetünk, hogy kialakul egyfajta „öngyilkos merénylő kultúra” az európai muszlim fiatalok között, ami „trendivé, divattá”, követendő magatartássá teszi a mártírok példáját. Van elég kiábrándult, fanatikus, a nyugatot gyűlölő muszlim fiatal Európában, akik között termékeny talajra találnának ezek a gondolatok.

A jövőbeli kilátások nem túl biztatóak. Európa védekezési képessége alacsony, ellenségei elszántsága pedig határtalan. Számíthatunk még merényletekre és ezek a merényletek nem az Iszlám Államnak nevezett szerveződés lététől függnek, így annak legyőzése nem csökkenti veszélyüket. Bizonyos körülmények között, még növelheti is.