Amikor veszélyben érzik rombolási szándékaikat, amikor nem sikerült felforgatni valamit, vagy röhögve odacsinálni a sarokba, akkor szoktak liberálisék pátoszt alkalmazni. Ha nem jött össze, hogy kirángassák valami működőképes dolog alól a lábat, amelyen áll, akkor átváltanak cinikusból áldozatba, és zokogva tolják a megható közhelyeket. Ismerjük jól, földön fetrengenek, hogy őket bántják, tarkóra teszik a kezüket, pedig sehol egy fegyver, és hagyma fölé hajolnak, hogy jól látszódjanak a könnyeik.

Most a pedofil- és melegpropaganda elleni szankció kapcsán turkálnak a hagymáskosárban, s kérik kölcsön a piros festéket, hogy véresre hazudhassák a drága márkás pólót. „Segítség, engem elnyomnak!”

„Politikai nyereségvágyból kockára tenni gyerekek életét, erre nincsenek szavak.” Ezt a szöveget pingálja piros festékkel címlapjára a 444.hu. Lássuk be, ez jó szöveg, kellően patetikus. És utána még jönnek a magántörténetek. Például Székely Kriszta rendezőé.

„Egy nyáron a Dallast néztem a tévében, ahol Lucy és új szerelme szomorúan ültek az ágy két oldalán. Lucy megkérdezte a fiút, hogy mi a baj? Erre a fiú azt mondta, hogy »nem fog menni, mert homoszexuális vagyok«. Lucy a döbbenet után odaült a fiú mellé, megölelte, és azt mondta, hogy »semmi baj«. Azonnal megkérdeztem a rám vigyázó felnőtteket, hogy mi az a homoszexuális. Azt mondák, az, amikor az ember a saját neméhez vonzódik. Ma is emlékszem arra az érzésre, hogy a mellkasomban felszakadt a szorongás, hogy annak, ami vagyok, van neve. Tehát vagyok.”

(Amúgy mi ez a hülyeség? Mi az, hogy semmi baj? Ha a fiú nem tudja megtenni, az baj. Akkor nincs folytatás. Akkor nem működhet. Ez nem baj? Nem a fenéket. Marha nagy baj. Ez nem azt jelenti, hogy a fiút bántani kell. Bántja a rosseb. De ez baj. Pont.)

És a cikkhez illesztenek képeket a tüntetésről, ahol táblákat fognak elnyomottak, pl. amelyiken Kölcsey Ferenc van szivárvánnyal összekoszolva, meg valami szerencsétlen, aki egy táblát tart, hogy „Emberi jogokat mindenkinek!”

Nyáry Krisztián is posztolt egy meghatót.

„Ki vegye ki a Shakespeare-kötetekből a törvénybe ütköző oldalakat? (...) A homoszexualitás népszerűsítésének számít-e a szerző (pl. a középiskolai szöveggyűjteményekben is szereplő Szapphó, Rimbaud, Verlaine, Thomas Mann, Oscar Wilde, Whitman, Proust, Lorca stb.) köztudomású szexuális orientációja? Ha igen, hogyan kell eljárni műveikkel a könyvesboltokban?”

Ahogy eddig, Nyáry úr. Árusítják, aztán akit érdekel, megveszi. Ugyanis a törvény nem a művészeti alkotásokra vonatkozik. Egy teljesen más korban és teljesen más körülmények közt megírt mű, amelyben mellesleg ilyen dolog is szerepel, vagy olyan alkotó írta, aki egyénileg ebbe beleesik, az nem ugyanaz, mint a szivárványos mesekönyv vagy a direkt propaganda. Ahogy József Attila versei sem egyenlők a traktoroslány-csasztuskával meg a 120 százalékot teljesítő vájár üdvözlő szövegével.
Miféle író maga, hogy ezt nem tudja? Én magyarázzam el? Ha meg tudja, és mégis így fogalmaz, az elég nagy baj.

„A nemváltás sajnálatos módon rengeteg helyen feltűnik a görög, római, indiai és egyéb korszerűtlen mitológiákban és a hatásukra megszületett irodalmi művekben. Az világos, hogy Ovidius Átváltozásait ezután nem lehet fiatalkorúaknak árusítani.”

De, költő úr, lehet. És ezt maga is nagyon jól tudja. Hányni kell ettől az egésztől, hogy azok, akik a Nyugaton betiltanak írókat, műveiket utólag átírják, a szobraikat ledöntik, tehát valóságosan megteszik ezt, folyton rémisztgetik közönségüket a tiltással, ami soha, egyetlen esetben nem fordult elő.
Ez a törvény nem Ovidius ellen vagy mellett szól – szerintem kb. 10 ember olvas napi szinten Ovidiust az egész országban –, hanem annak a világnak a létrejöttét igyekszik megakadályozni, amely a haladó Nyugaton van. Azt a világot, ahol kiskorúakat nemváltó műtéttel egy életre nyomorékká tesznek, vagy hormonkészítményekkel mérgeznek szörnyeteggé. És ezt maga is tudja.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a Twitteren fejezte ki aggodalmát a magyar pedofiltörvénnyel kapcsolatban, és hozzátette: egy olyan Európában hisz, amely támogatja a sokszínűséget, és nem elrejti azt a gyermekek elől.

Értjük. Tehát nemi szervet lóbálni sem lehet felnőtt előtt, mert azt úgy hívják, #metoo.

Felnőtt előtt nem. Azt kizárólag kiskorúak előtt haladó és ildomos és erkölcsös. Köszönjük, liberálisok, köszönjük, Európa. Ebből nem kérünk.

Egy pillanatra azért még előhoznám ezt az „Emberi jogokat mindenkinek” táblát meg az üldözöttségi státust. Javasolnék ezzel kapcsolatban egy kis játékot.

Új nap, új játék!

Látom, hogy a haladó (független, igazi, szakmai, européer stb.) sajtó sopánkodik az új törvény kapcsán. Tiltás! Ezt szajkózzák.

Írja ki az oldalára bárki, hogy utálja a magyar miniszterelnököt, majd írja ki ugyanezt a szivárványos betűszóval. Tippeljünk, melyikért jár 30 nap.

Játék indul!