Az egyik közösségi oldalon látom, hogy a következőket írja valaki: ő ezt nem bírja, nem bírja ezeket a szörnyű korlátozásokat. Már az utcán is maszkot kell hordani! Borzalmas! Ezt hogy képzelik? Ő azt fontolgatja, hogy amíg ez az őrület véget nem ér, elhagyja az országot, és Minszkbe költöznének. (Az illető amúgy magát kemény jobboldalinak vallja, természetesen.)

Kemény jobboldali, de elhagyná a hazáját, mert maszkot kell viselni.

Értik, Ady egy progresszív hazaáruló volt – azért hozom elő Adyt, mert az ilyennél Ady egy fekete pont, rá nagyon haragszik, a tehetség meg, mint tudjuk, másodlagos –, mert a világháború alatt megpróbált kibújni a katonaság alól, amire amúgy teljes mértékben alkalmatlan volt. Tehát Ady hazaáruló, mert nem akart meghalni, de ő elmegy az országból, mert nem akar maszkot viselni a főtéren.

Mert az, hogy Bangóné sopánkodik, és elpityergi magát, mert a gyerekek a szalagavatón maszkot hordanak, és szörnyű, egy anya szíve megszakad, az rendjén van. Ő csak egy Bangóné. Nem kell ehhez több jelző.

De a magát nemzetinek vagy jobboldalinak valló emberek hőbörgő sokasága borzalmas.

Nem egy ilyen megnyilvánulással találkoztam. Sorra jönnek. Ők ezt nem bírják, sőt, ők ezt nem kötelesek kibírni. Nekik ne mondják meg!

De a székely, az persze tartson ki.

A székely, az maradjon otthon – meg az összes határon túli –, szaporodjon, tűrje a román és ukrán vegzatúrát, tűrje az évszázados beolvasztási kísérleteket, a másodrendű szerepet. De ő csak maradjon a szülőfalujában a puliszka és a székely kapu mellett, ott a helye a Hargitán, ahová Tamási Áron meg Nyírő és főleg Wass Albert föstötte, de ő nem hajlandó maszkot hordani, inkább elmegy az országból.

Mert az ilyen ember követeli a kitartást. Mástól. És ez nem ideológiai beállítottság, hanem lelki alkat kérdése. Aki alapállapotban pattogós természet, aki imád oktatni, megfeddni másokat, pálcát törni mások felett, annak az ideológia csak ürügy.

Én humanistább vagyok, mint te! Én jobban tisztelem az emberi jogokat! Én hamarabb emeltem fel a szavamat a drogos, meleg, avantgárd néger DJ-k érdekében!

Nekem ne mondják meg, hogy férfi létemre nincs jogom szülni! Én magyarabb vagyok, mint te! Én már akkor elítéltem a szabadkőművességet, amikor te még azt sem tudtad, mi az! Stb.

Aki a tökéletességet várja mindenkitől, az ilyen. Más felett a legkisebb vétség esetén pálcát tör, de ő minimális áldozatra sem képes.

Mindenki tartson ki, akármilyen fajdalma, nyomora, magánya van. De mi az, hogy nem lehet kocsmázni, és maszkot kell húzni az utcán, hát ez tiszta 1984.

Pedig most meg lehetne mutatni, ki mit bír ki.

Francia Kiss Mihály – ellentétben a legtöbb rongyos gárdistával, aki 45 után külföldre menekült –, maradt az orgoványi pusztákon bujdosásban. Aztán 1948-ban, távollétében, Héjjas Ivánnal együtt halálra ítélték. Az izsáki plébános adott neki új iratokat, innentől Kovács Józsefként élt. Bujdosásában osztozott a két lánya is.

1956-ban aztán előjött, a szabadságharc leverése után azonban újra elbujdosott, egy orgoványi, majd később egy izsáki csőszkunyhóban élt, ahol 1957 márciusában egy razzia során elfogták, és a korábban hozott ítéletet augusztus 13-án végrehajtották rajta.

„Én nem vagyok hajlandó az utcán maszkot hordani, nekem ne mondják meg, és különben is jogom van!” – mondja ellenben az ilyen, majd felüti a Bujdosó-könyvet, és posztol a Facebookra valami jó durvát és kitartóst.

Ember! Nem a román veszi el a munkádat, hanem egy világjárvány. Nem akasztanak a komcsik, csak annyi a kérés, hogy kicsit húzd meg magad.

Ez semmi ahhoz képest, amit amúgy élvezettel szoktak ezek a típusú emberek a szerintük léhűtő fiatalság orra alá dörgölni. (Bezzeg régen patakban mostak, kézzel arattak, nem volt okostelefon, kemencébe sült a cipó, kézzel vették ki, nem úgy, mint a mai plázázó tinédzserek.)

Trianon után a határon kívül rekedt magyar tisztviselőktől elvárták az új államra tett hűségesküt, és persze a tökéletes nyelvtudást is, ami a legritkább esetben volt meg. Rendszeres volt, hogy a bizonytalan területeken már nem érkezett meg a fizetés Budapestről, az új állam pedig még nem fizetett semmit.

Tőled meg csak annyit várnak el, hogy amikor lemész a Tescóba, felvedd azt a nyüves maszkot, és hazáig kibírd.