A reggeli kávémhoz facebookos csoportokat látogattam. (Mindenkinek vannak fura időtöltései.) Benne vagyok jó néhányban – van, amelyikbe beléptem, másba betettek a tudtom nélkül –, és érdeklődve figyeltem, hogyan ölik egymást ismeretlenek, hogyan sértegetik, hogyan kívánják a másik halálát a legjelentéktelenebb véleménykülönbség miatt is.

Az emberek egy része azonnali megoldással szolgál mindenre, minden kérdésre tudja a választ, a tennivalót, és hogy mit kellett volna – rendszerint olyanok, akik a saját életükben képtelenek ötről a hatra jutni, megoldani problémájukat a feleségükkel, gyerekükkel, a szomszéddal, vagy akár féléve kivinni a garázsba egy dobozt, de azt magabiztosan tolják, hogyan kellene orvosolni több száz éves múltra tekintő konfliktusokat, és milliók életét érintő kérdéseket.

Az egyik csoportban a pedofil papok kezdetű lemezt tette fel valaki.

Kicsit uncsi már a pedofil papozás, főleg olyanoktól, akik ezerrel tolják az iszlám a szeretet vallása szöveget, s ezzel támogatják a gyerekházasságot. De persze az összefüggés nem esik le.

Mindig ámuldozok, hogy van, aki tényleg nem érti, hogy miért nem akarnak az emberek a nyakukra olyanokat, akik nem ők, és mást képviselnek.
Benne vagyok pár zenei csoportban is a true metáltól a new wave-ig, és sorra látom, hogy jönnek mindig olyan tartalmak, amik nem illeszkednek szorosan az adott csoport jellegéhez, vagy valaki adásvételre, társkeresésre, esetleg politikai tartalmak propagálására használja. Ilyen esetben sorra érkeznek a válaszreakciók, a csoport tagjaitól, vagy az admintól, és mindig megjegyzik, hogy „ebben a csoportban nincs helye ennek meg annak”. „Ez a csoport nem erről szól”. „Aki nem tartja be a csoport szabályait, azt kitesszük”.

Tehát azt természetesnek tartják, hogy egy egyszerű Facebook-csoportba az menjen, aki azt a zenét szereti, tisztelettel közelít a műfajhoz vagy egy klub múltjához, és nem akarja megváltoztatni, de képtelenek megérteni, hogy ott kint, a valódi életben is az emberek azt szeretnék, hogy ne változzon meg a kultúra, tiszteljék a múltat, és ne jöjjön bárki jöttment.

Magától értetődő számukra, hogy a progrock csoportba ne posztoljanak Modern Talkingot, de azt már nem értik, hogy valaki miért nem akar Makóra minaretet.

Sokszor hallja az ember azt a nézetet, hogy az internet kinyitotta, kitágította a világot.

Szerintem ez nem így van. Az internet nem kinyitja a világot, hanem épp hogy beszűkíti.

Az interneten a hasonló gondolkodású emberek közösségeket hoznak létre, és ott kimoderálják a másként gondolkodókat, a más nézeten lévőket. Új ingerek épp ezért nem érik őket. Beszűkülnek. És el is hiszik, hogy ők a többség.

Emiatt nem találkoznak új gondolatokkal, új információkkal, nem kell erőfeszítéseket tenniük, sőt, a saját, már megszokott eszméiket is egyre egyszerűbben, egyre hanyagabbul, pongyolán és leegyszerűsítve fogalmazzák meg, mert úgyis mindenki tudja az ő közösségükben, és voltaképp már saját maguk is unják.

Hogyne unnák? Évek-évtizedek óta mondják, írják ugyanazt ugyanúgy. Csak a nevek cserélődnek, meg a hivatkozási aktuális adatok. (Az ellenvéleményből – ha egyáltalán találkoznak is vele – mindig a primitív megfogalmazásút osztják meg, hogy tudják igazolni, lám, „ők” mennyire hülyék.) És mivel ebben a valóságban élnek, minden ellenkező nézet dühöt vált ki belőlük, azonnali hárítást. Az elgondolkodás, a belegondolás, a mérlegelés puszta felvetése is önmaguk előtt kudarcként, vereségként jelenik meg. Ezt pedig a tudat ösztönszerűen hárítja. S mivel valami okot önmagunk előtt is keresni kell, hogy egy másik nézőpontot miért nem vagyunk hajlandók pusztán végiggondolni is, így a másik nézeten lévőt címkékkel látjuk el. Leggyakoribb címke, mely kiváltja azt, hogy semmiképp ne kelljen megkísérelnünk sem a belegondolást, a „birka”, illetve az „agymosott”.

A net előtt a másik véleménnyel mindenképp találkoztál. Most elvétve, és ha ez mégis megtörténik, úgy rögtön felmész a közösségi médiára, belépsz a kedvenc csoportodba, ahol elpanaszolod, hogy találkoztál ellenkező nézetekkel, mire meg is kapod a gyors segítséget, és tucatnyian sietnek köréd, és megnyugtatnak, hogy azaz illető, aki azokat mondta, az egy agymosott birka, akinek a gondolataival nem kell foglalkozni.