Annak az országnak sem kívánnám, akivel háborúban állunk. Mégis megtörtént velünk kéretlenül, tegnap ugyanis megjelent az IMF Magyarország jelentése, ahol a magyarok barátjának jóindulattal sem nevezhető nemzetközi szervezet a következő megdöbbentő megállapításokat teszi a hazai gazdaságról:

„The economy is growing at a robust pace and vulnerabilities have declined. Supportive macroeconomic policies along with a favorable external environment—low global interest rates and low commodity prices—and significant utilization of EU funds have contributed to a strong growth performance over the past two years. Solid employment growth—led by the private sector, but also the continued expansion of public works—has helped reduce the unemployment rate to below pre-crisis levels.” (www.imf.org)

Az IMF jelentés tehát kiemeli, hogy a magyar gazdaság növekedése erőteljes és stabil, az ország sérülékenysége csökkent. Nőtt a foglalkoztatottság, a munkanélküliség a válság előtti szintre mérséklődött. És az egész (a kedvező külső gazdasági környezet mellett) a sikeres makrogazdasági lépéseknek, illetve az EU források hatékony felhasználásának köszönhető. Pont.

Hagyjuk, hogy egy-két évvel ezelőtt mit jósolt az országnak ugyanez a szervezet, vagy az EU bürokráciája, mert ennek pont az ellenkezőjét.

Remélem, hogy az itthon huhogásból élőknek (legyenek azok GKI elemzői, vagy az Index „szakértői”) most legalább titokban ég a pofája. Srácok, az elmúlt 5 évben, minden negyedévben (minimum az aktuális KSH adatok megjelenésekor) elhangzott, hogy

• mindjárt itt a csőd,
• a munkanélküliség csökkenése statisztikai csalás,
• nem teljesíthető sem a hiánycél, sem a növekedési cél
• vagy, hogy a gazdaság – ha mutat is kedvezőnek látszó jeleket - valójában extrém módon sérülékeny
• a növekedés nem fenntartható, mert pl. önmagában a Volkswagen botrány megrogyaszt majd bennünket
• és sorolhatnánk a végtelenségig...

Nekem égne az arcom. Tépjétek már szét azt a diplomát, vagy iratkozzatok be ének szakra.

Ennél azonban fontosabb, hogy az egész sztori mögött van egy még nagyobb pofára esés. A magyar „unortodoxián” élcelődő kamu szakértők és a nemzetközi nyakkendős, limós faszkalapok gazdasági temploma a „megszorítások” politikája is úgy fest, a sírba száll.

A 2008-as válság kitörésekor pillanatok alatt újra népszerű lett az uniós elit körében a megszorítósdi. Ahogy nálunk is jeleskedett ebben a magyarokat megmentő Bajnai és a mindennel, majd annak az ellenkezőjével is egyetértő Gyurcsány – az ellenzék jelenlegi vezére.

Nos, azóta sok minden történt. Európában nem csak az derült ki, hogy a klasszikus megszorító politika (amely a válság idején azonnal és drasztikusan csökkenteni próbálja a kiadásokat, hogy ezzel mérsékelje a hiányt) a gyakorlatban megbukott, de még rendes elméleti, tudományos megalapozása sincs.

Ez utóbbi egy Excel hibára vezethető vissza, még ha először hülyén is hangzik. 2010-ben jelent meg ugyanis a korszak legerősebbnek hitt gazdasági elemzése Carmen Reinhart és Ken Rogoff tollából (Growth in a time of debt), akik amellett érveltek, hogy bár a megszorítások rövid távon fájdalmasak, hosszú távon azonban előnyösek, mert makroadatok elemzéséből arra a következtetésre jutottak, hogy a GDP arányában 90 százaléknál magasabb adósággal rendelkező országok növekedési mutatói drasztikusan kedvezőtlenebbek, mint a többieké.

A gond az, hogy az összefüggés tévedésen alapult. Statisztikai tévedésen, amelyek egy része Excelben készített számítások során történt (bizonyos adatok tévedésből nem kerültek be a modellbe). A korrigált modellben az összefüggések már nem álltak meg. Nem volt igazolható például, hogy a GDP 90 százalékát meghaladó államadósság szint megöli a növekedést.

A megszorítások gazdaságpolitikája elméletek és gyakorlati igazolások nélkül maradt. Aki oldszkúl módszerekkel megszorít az nem megalapozza, hanem feláldozza a növekedést. Akik az IMF után mentek, mint a görögök, most a béka segge alól nézik, ahogy a gazdasági bevándorlók is akadály nélkül áttalpalnak rajtuk.

Mások azonban időben felhagytak a tuti módszerrel, függetlenül a tudományos fiaskóktól. Például Magyarország. Pontosabban az unortodox Magyarország.

Most úgy fest a dolog, kedves baloldal, liberálisok, szakértők, újságírók, fizetett huhogók, hazai meccsen mindig a külföldi csapatnak szurkolók, hogy lejárt az időtök, a megszorítások politikájával együtt. Mentek a levesbe.

Gyorsétteremlánc keres takarítókat és mosogatókat. Hasznos munka, hozzájárul a gazdaság növekedéséhez. Meg egyébként a sajtburgert – mint a magyar unortodoxiát – ugyan mindenki szidja, végül mégis megeszi.