A közéleti hírek iránt érdeklődő honpolgár az utóbbi napokban csak úgy kapkodja a fejét.  Hollywood legszétcsapottabb rendezői sem tudnának abszurdabbat alkotni, mint ami az elmúlt héten a valóságban történt Magyarországon.

A teljesség igénye nélkül pár címszó.

Íme:
Botka. Simicska. Simicska fia. Simicskát mentegető ballib sajtó.

Csütörtökön pedig Simicska ölebe, Csintalan Köpönyegforgató Sándor… Igen.
Sanyi, aki valami számomra megfejthetetlen okból Simicska legjobb haverja már ki tudja mióta… – Tényleg!  Aki tudja, írja már meg, hogy honnan is datálódik ez az öribariság!

Szóval Csintalan tegnap bejelentkezett az MSZP elnöki posztjára.
Ilyen egyszerűen. Pacekba. Semmi himi-hümi, semmi mellébeszélés.
Sándor szerint ő lenne a legalkalmasabb személy a szoci párt agóniájának és lassú kínhalálának megakadályozására.
Ki más lenne.
Na ugye. Nekünk se jut eszünkbe alkalmasabb személy. Hirtelen. Aztán később sem.

Halottnak a csók. Tök mindegy. És ki tudja, talán még be is jöhet ez az elsőre teljesen eszementnek tűnő ötlet.

Írni kéne erről valami vicceset.

De hogyan lehetne annál viccesebbet írni, mint, hogy a többszörös ideg-összeroppanáson és alkoholmérgezésen átesett egykori oligarchának drukkol a magukat betiltottnak hallucináló 24.hu, Index, HVG és 444. Vagy hogy a tiszta pillanataiban jobboldali értékrendet valló oligarcha legjobb barátja egy olyan volt szocialista, aki Kálmán Olga székéből szövetkezik az egykori gárdaalapító Vonával, Pörzsével, és a gárda szellemiségétől meglehetősen távol álló Schilling Árpáddal. Azzal a Vonával, akinek a „haverjai” Csintalant (Csintalan szerint) répára verték egy parkolóházban. Vagy bucira. Ám ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor hülyére. És bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a verés nem múlt el nyomtalanul.

Hogy lehetne ezt még vitriolosabban publicisztikába önteni? Hagyom is a francba. E tekintetben visszavonulok, és ünnepélyesen kijelentem, hogy az élet írja a legjobb véleménycikkeket, és egy tehetségtelen senki vagyok hozzá képest.

De, hogy azért dolgozzak is egy kicsit:
Van nekünk ez a mérsékelten intelligens polgármesterünk, aki Cserdit igazgatja. Bogdán László – mert így hívják – egyidőben nagyon divatos volt a ballib médiamunkásoknál és a liberális megélhetési jogvédőknél. Egyébként nemcsak ő, hanem az egész hazai cigányság. Aztán a libsik új kedvencei az afgán atomtudósok lettek. A mindig aggódók az utóbbi két évben teljesen leszoktak a cigányokért való aggódásról. Hiszen egyrészt mennyivel közelebb volt a Keleti pályaudvar, mint BAZ megye, másrészt mennyivel menőbb is a mesés Közel-Keletről érkezett Abdullal szelfizni, mint a Borsodban nyomorgó Kolompár Rómeóval. 

Bogdán aztán mondott pár olyan dolgot a cigányokról, ami nem illeszkedett a nyakatekert  nyelvű, újbeszél píszídiktatúrába, és azonnali hatállyal kitagadták a divatból, valamint minden valamire való nyugatos szalonból. A liberális elit statáriális ítéletet hozott, melynek kereteiben belül cigánygyűlölő cigánynak nyilvánította és a szokásos ügymenet szerint  hazáig rugdalta. Pedig a mi Lászlónk egészen a kiátkozásáig körbehaknizta az összes baller portált és tévéstúdiót. Reggeltől estig interjúkra, riportokra járt. Pletykák szerint egy róla szóló sci-fi elkészítésében is segédkezett volna. Hogy mikor tudott időt szakítani arra, hogy néha polgármesterkedjen is Cserdiben, azt még brit tudósok nyomozzák… A mai napig eredménytelenül.

László nagyon szereti a kamerát. A hírnevet. Szereti, ha szeretik. Ezért is fogadott el kiátkozásáig minden meghívást. Gyakorlatilag egy széknek is bármikor lenyilatkozta, hogy milyen nagylelkű, nagyszívű, intelligens és kiemelkedően szerény ember is ő. Hogy szeressék. Hogy csodálják. Hogy mindenkihez eljusson, mennyire különleges. 
Egy kis szubjektív tapasztalatot ezen a ponton engedjen meg nekem a nyájas olvasó! Rengeteg roma zenészt, sőt táncost is ismerek. Nos, Cserdi polgija egy rendkívül együgyű ember benyomását kelti hozzájuk képest. Egyáltalán nem kiemelkedő az igazán kiemelkedő romákhoz képest.

Aztán Bogdán László a csöppet sem önkéntes száműzetése után állandó helyet kapott Simicska legszánalmasabb műsorába: a Szomorú Heti Hetesbe. Ott élheti ki szereplési vágyát hétről hétre. És végre újra figyelnek rá. Meg is tesz mindent a figyelemért. Minden egyes műsorra jegyzetekkel, megrendezett, erőltetett hisztikkel, stúdióból való kivonulásokkal és Oravecz Nóra-i gondolattokkal. Készül. Valamint valószínűleg poénokkal is. Azért mondom, hogy valószínűleg, mert még egyet sem hallottam tőle, pedig becsülettel végig szoktam szenvedni az összes adást. Nyilván mindig kivágják a csúnya rasszista szerkesztők. A legutóbbi méltán elhíresült adásban pedig László akkorát ment, hogy még most sem állt meg. Drámai, elcsukló hangon szavalta el – papír nélkül – hogy őt bizony lehet, hogy most elviszi a nagy fekete autó, de a rák egye ki az Orbán nem létező szívét, Isten uccse befogadja azokat az Õcsényből kitagadott menekült árvákat. Meg az anyjaikat. Izé… Szóval mindenkit. 

Hogy az apák hol vannak, nem tudni pontosan, de valószínűleg Berlin egyik legfelkapottabb night clubjáig menekültek az aleppói bombák rettenetes robaja elől és ott vízipipáznak. (Ezért a mondatomért tényleg jönne értem a fekete autó Berlinben. Amúgy.)
Mondjuk ezekkel az aleppói árvákkal is az van, hogy annyira árvák, mint én. A libsi médiapropagandisták hajlamosak anyjukat elvesztett árvákként hivatkozni rájuk, de a Migration Aid egyik vezetője, megtörve Kálmán Olga keresztkérdései alatt töredelmesen bevallotta, hogy anyukák is jönnének. Meg hát pár apuka is. Akik valami érthetetlen és a migránsokra egyáltalán nem jellemző okból kifolyólag a családdal maradtak. Szóval, hogy családokról lenne szó, na. Csak ez nem hangzik olyan jól, mint az aleppói árvák. Úgyhogy a mi drága libsi újságíróink nem is használják a család kifejezést.

Minek összezavarni a magyar embereket az igazsággal?

Meg aztán a végén még úgy járnak a magyar migránssimogatók, mint az osztrák barátaik, akik a Keletinél szembesültek azzal a ténnyel, hogy megmentendő családok helyett, csupa életerős férfi óbégat a Keleti pályaudvar előtt. A vidám osztrák migránssimogatók a sok 20-as évei elején járó afgán mohamedánt látva durcásan haza is robogtak. Kisvártatva pedig biztos, ami biztos felhúztak egy angyalkákkal díszített szárnyas kerítést az osztrák-magyar határon. Ki tudja.

Úgyhogy a Migration Aid azóta is kínosan ügyel arra, hogy mindig hazugságokkal érzékenyítse a sok bezárkózó fasisztát. Az igazsággal csak a bonyodalom van. Igyekeznek is mindig elhallgatni előlünk. Szóval cserdi polgármestere szíve minden szeretetével befogadná ezeket a menekülteket. Mert ő jó. Mert neki olyan szép és ártatlan a lelke. Mondjuk a cserdieket pont nem kérdezte meg, de sebaj. Úgysem a cserdiekről szól ez a szánalmas színjáték, hanem Bogdán Lászlóról. László Szomorú Heti Hetesben elhangzott mondatai még sokáig bérletes helyet biztosítanak számára a hasonlóan humortalan társai közé. Amíg Simicska el nem issza a maradék eszét is.