Leo Getz, a Halálos fegyver című maradandó kulturális alkotás karaktere adta ki ezt a parancsot a sorozat harmadik részében, és a jobboldal akkor teszi jól, ha ezzel a zsebében megy neki a meccsnek.

Azt maguk a politikusok is elmondták vagy százszor, élükön a miniszterelnökkel, hogy senki se dőljön hátra, mert lejátszott meccs nincsen. Mintha ezt meg se hallották volna azok, akik a közéleti buborékban élnek, úgy horgadtak föl most Hódmezővásárhely után, hogy újra ostromlott erőd állapota van. Sőt, időközben átültünk a ló túlsó oldalára, és a buborékban leledzőkben feléledtek az éttermiségi reflexek, amelyek szembenézést és irányváltást diktálnának.

Ezeket az éttermiségi reflexeket jobb, ha meghagyjuk azoknak, akiknek már a DNS-ük részévé vált. Tudjuk helyükön kezelni a dolgokat, köztük Hódmezővásárhelyet is.

Itt például az egyik legfontosabb lecke az, hogy milyen szerepet játszik az ellenzé pardon, függetlenobjektív média. A haladó sajtó ugyanis összehangolt munkával építette a hódmezővásárhelyi „független” jelöltet, megjárta az összes valamirevaló simicskista médiumot, és mindegyik haladó termék megismételte a hazugságait igazságként. Nem számított, hogy Márki Márk kóros hazudozó, a haladó média – amely az ellenkező híresztelésekkel szemben még mindig sokkal erősebb, mint a jobboldali – gondolkodás nélkül alátercelt. Ez egy politikai stratégia volt a média részéről.

(Az ellenzéki oldalon működik is: Kunhalmi kisasszony már a Ludas Matyit vagy valamelyik másik kommunista mesét vizionálja, ahol „kapával, kaszával” kergetik el a gaz földesurat. Esetleg valamelyik nagyöreg emlékeztette a 19-es „régi szép időkre”.)

Doktor Miniszterelnök Úrnak, mint mindig, most is igaza volt: a média politikai szereplő, nem tudjuk, hányadik, de bizonyosan hatalmi ág. Úgyhogy visszhangozzanak csak a miniszterelnök szavai füleinkben csilingelő módon, különösen azok, melyeket legszebb nixoni pillanatában eresztett el, miszerint küzdeni kell a média ellen – kicsit kevésbé diplomatikusan: a (haladó) média ellenség. Politikai aktor, amely ott van a pályán és játszik, érdemes tehát ekként kezelni őket.

És ha már itt tartunk, nem is forrás. Úgyhogy jó volna, ha az indokolatlan pánikhangulatban nem ülnénk föl a dezinformációs Fake News-nak, amely most arról szól, hogy a jobboldal összezavarodott, hirtelen megváltoztatja stratégiáját, már nem probléma a bevándorlás, sem Soros stb. Ha hazudtak Márki Márk esetében, miért ne hazudnának most? Miért ne lenne ez politikai stratégia, ráadásul az 1.0-ás verzió, amely az ellenfél összezavarására fut ki? Olcsó trükk, jobb, ha nem dőlünk be neki.

Ahogy annak sem kell a továbbiakban bedőlni, ha már eddig valaki ebbe a hibába esett, hogy a haladó média sine ira et studio tájékoztat és működik. Lószart. Építi az ellenzéki narratívát, olykor pedig az ellenzéki jelöltet magát is – mint Márki Márk esetében. A moralizálás ellenére nincsenek erkölcsi skrupulusai, és csak arról tájékoztat, ami érdekében áll; ahogy az elvek terén sem olyan rigorózusak, lásd násztáncukat a Jobbikkal.

Csak semmi pánik. Riadó. A haladó függetlenobjektív média „híreit” pedig jobb, ha ötszörös Fake News-szűrőn keresztül olvassuk.