Minket magyarokat rengeteg kritika ér a világ minden tájáról, sőt saját magunk részéről is, miszerint egyáltalán nem tartunk össze, az együttműködés ismeretlen fogalom számunkra, meg egyébként „dögöljön meg a szomszéd tehene is”.

Rettentően nehéz bármilyen pozitív kontextusba helyezni a koronavírus-járványt, én viszont mégis azt látom, hogy ez a veszedelem képes volt megteremteni a nemzeti egységet. (Fontos, hogy a nemzeti egység nem azonos a politikaival, de erről majd később.)

A koronavírus amellett, hogy világjárvány, egy teszt is, méghozzá „segítségével” kiválóan fel lehet mérni, hogy egy nemzet mennyire fegyelmezett, kitartó és erős. Sokat halljuk a különféle híradásokból, hogy az olaszokat és a spanyolokat többek között azért sújtja ekkora mértékben a ragály, mert (ismerjük őket) lazák, az adott pillanatnak élnek és a kezdeti korlátozó intézkedéseket sem vették túlságosan komolyan. Ezzel szemben Németországban jóval kedvezőbbek az adatok, a németek fegyelmezettek, jogkövetők és „hidegebbek”, ezalatt azt értem, hogy a mediterrán országok ölelgetős, csókolgatós mentalitása helyett sok esetben a kézfogást is túlzásnak tartják.

Mi valahol a két világ között helyezkedünk el, mondhatnám úgy is, az aranyközépúton és ez lehet a történelmi szerencsénk, ezért vészelhetjük át sokkal jobban ezt az egészet, mint sok más ország. Szívderítő azt látni, hogy a koronavírus mennyire összehozott minket, odafigyelünk, segítjük egymást és otthon maradunk.

A koronavírus láthatatlan ellenség, ami ellen azzal lehet a leghatásosabban védekezni, hogy minimálisra csökkentjük a személyes kapcsolatok számát. Erre a legegyszerűbb módszer, ha nem nem hagyjuk el a lakásunkat, vagy ha el is hagyjuk, azt munka miatt vagy létfontosságú élelmiszerek beszerzéséért tesszük. Iszonyatosan nehéz ezeket a szabályokat betartani, hiszen szembemegy korábbi életünk minden pillanatával. A felgyorsult világunkban az otthon csupán alvóhelyként funkcionált. Az otthon sok esetben az elmúlt hetekben nyerte el igazi értelmét és vált valódi otthonná.

Fegyelmezettek, kitartók, erősek és kreatívak vagyunk. Kreatívak akkor is, amikor nehéz annak lenni. Imádom a karanténban született dalokat, kihívásokat, vicces videókat. Ezt csak így lehet átvészelni. A közösség erejét ez is növeli.

Mától kijárási korlátozások léptek életbe, amely elsőre drasztikusnak hangzik, de elnézve az elmúlt időszakot, már meg sem fog kottyanni, hiszen a magyar társadalom többsége már az ajánlásokat is kötelezőnek tekintette magára nézve. Tudjuk, hogy mit kell tennünk és úgy is cselekszünk. Egyelőre két hétig lesz érvényben a korlátozás, amely időszak fordulópont lehet a vírus terjedését tekintve. Ha továbbra is ennyire józanul, okosan állunk a dolgokhoz, akkor úgy érzem, a nehezén túl is lehetünk, de ehhez mindenkire szükség lesz.

Ezen írás minden szava pozitív töltetű, de sajnos nem mehetek el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy miközben a társadalmi egység, összefogás megszületett, a politikai térben ez ismét nem jött össze. Lehet gazdasági nehézség, migrációs válság, világjárvány vagy akármi, a politikai élet baloldali térfele mindig talál kibúvót, hogy ne szülessen meg a teljes politikai egyetértés. A magyar lakosság döntő többsége egyetért a kormány koronavírus elleni védekezésének lépéseivel, ez azonban az ellenzéki pártokat nem érdekli. Számukra ebben a nehéz helyzetben is sokkal fontosabb az önös érdek, mint az ország sorsa.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatójának gondolatát kölcsönözném ide, ami így szól:

„Nem arról van szó, hogy a kormánynak lenne ellenzéke, hanem arról van szó, hogy a hazának van ellensége.”

A következő időszakban próbáljunk meg nem tudomást venni róluk és ne üljünk fel a hisztériakeltésüknek. Most egységre van szükségünk, amit már nagyon jól művelünk. Folytassuk! Mert csak együtt sikerülhet!