A haladó sajtó (az ellenzék sajtója) így fogalmaz:

„Kötelezettségszegési eljárást, igazságszolgáltatási és költségvetést érintő lépéseket várnak Magyarország és Lengyelország kormánya ellen.”

Ez a kiemelt szalagcím a 444 Facebook-oldalán. Csak így, ennyi. És ebben a rideg fogalmazásmódban benne van, hogy ők mit szeretnének. Mitől lennének boldogok. Mi az, amire várnak nap mint nap. És sem nekik, sem a tábornak nem esik le, hogy ez olyan, mintha valaki az esti családi asztalhoz így ülne le:
„Remélem, ma elgányolják apukát, már hetek óta ígérgeti az alsó szomszéd, de semmi.” „Anya főnöke kilátásba helyezte, hogy kirúgatja végre az állásából.” „Jó nagy verés vár az öcsémre, és azt mondta ma az osztálytársa, hogy a biciklijének is kilukasztja a kerekét.”

Képtelenek elrejteni, hogy kivel éreznek együtt, és mi az, amit szeretnének. Illetve mi az, amit gondolnak rólunk. Mert ők mindig azt mondják, hogy csak a kormányt lenne jó megbüntetni, csak a kormányt szeretnék, ha kellemetlen helyzetbe hoznák, de valójában az országról beszélnek. Ha a kormány ellen árulkodnak, uszítanak, az azt jelenti, hogy a magyar állam ellen és a magyarság ellen is. Ahogy a szavazótábor egy része sem érti, hogy mennyire árulkodó az az ösztönös fogalmazásmód, amikor alapvető emberi hibákra, gyarlóságokra azt mondják: magyar.

Tolakodnak az emberek a pénztár előtt: „Na, ez tipikus magyar dolog.” Káromkodik a sofőr a dugóban: „Ez annyira magyar.” Nem működik a lift a lépcsőházban: „Na, ez Magyarország.” Mintha a nem működő lift, az ökölrázás a dugóban, az odaégett étel vagy a feledékenység a Kárpát-medence határain kívül nem létezne, és aki lát egy jó részegen hazadülöngélő embert, annak szégyenkeznie kellene miatta, ugyanis a svéd vagy a francia sosem iszik, és a postán sem türelmetlen, ha nem halad a sor.

Legfőképp ti, ugye, kedves haladó szelleműek. Miért nem ezt posztoljátok ki a Facebookra?

„Arról is szó esett, hogy az LMBTQ-közösséget Magyarországon és Lengyelországban is hátrányos megkülönböztetés éri, emiatt az Európai Parlament további uniós intézkedéseket, köztük kötelezettségszegési eljárást, igazságszolgáltatási és költségvetést érintő lépéseket vár a két ország kormánya ellen.”

Jó párszor olvastam nyilatkozatokban meg interjúkban is, hogy „hátrányos megkülönböztetés”, és mindig vakarom a fejem.

Miféle hátrányos megkülönböztetés ér ma Magyarországon (vagy Lengyelországban) egy LMBTQ-embert? Megjegyzem, ez a megfogalmazás is komikus: LMBTQ-ember. Még Nádasdy Ádám is kifakadt egyszer ezzel kapcsolatban: „Én nem vagyok LMBTQ-ember. Milyen dolog ez, érted? Nekem ez picit olyan, mint az NDK-sok. Ugyanolyan megalázó. Nem NDK-sok voltak, hanem németek. És egyre hosszabb lesz ez a betűsor. Persze legyen mindenki boldog a maga módján, de engem nem kell ebbe belerántani. Én nem vagyok mindez, én csak az vagyok, ami vagyok.”

Szóval miféle megkülönböztetés ér? Egy homokos (jól van, akkor meleg) éppúgy szavazhat, éppúgy örökölhet, ugyanannyiba kerül neki a buszbérlet, és az illetékhivatal pont annyit ró ki neki, mint akárkinek. Soha semmiben nincs hátrányos helyzetben.

Amúgy nem értem a liberálisokat. A házasság elavult intézmény, lejárt, középkori, gyereket szülni minek, éljen az abortusz, de toporzékolunk, hogy házasodhassanak azok, akik nem tudnak gyereket nemzeni.