A brüsszeli politikai elit láthatóan semmit sem fogott fel a Brexit lényegéből, továbbra is megmaradt a kicsinyes gőg és az utópiák kergetése.

A bolondok hajójának kapitánya, Jean-Claude Juncker még a britek kilépése után sem húzta be a féket, sőt, egy fokozattal feljebb kapcsolt: lemondás helyett vádaskodásba, erőfitogtatásba kezdett. Juncker felszólította Nagy-Britanniát, hogy amilyen gyorsan csak lehet, nyújtsák be hivatalosan is a kilépési szándékukat. Hogy ez az egész mekkora blöff, azt jól jelzi, hogy Angela Merkelék már a népszavazást követően megegyeztek abban, hogy semmiképpen nem siettetik a britek kiválását, hiszen az nem szolgálná az Európai Unió érdekét.

Hogy az európai elit mennyire képtelen elfogadni az emberek véleményét, az már a német államfő szavaiból is világosan kiderült: nem velük van a gond, az emberek a hülyék.

A Gauck által elmondottak hűen tükrözik a nyugat-európai vezetők és a brüsszeliták világképét. Erre pedig a bajor miniszterelnök, Horst Seehofer is figyelmeztetett. Seehofer Németország-szerte általánossá tenné a népszavazásokat, ugyanis úgy látja, hogy ez a modern demokrácia alapja. A bajor kormányfő szerint ennek a Brexit sem szabhat gáthat, hiszen mint mondta, nem az emberekkel, hanem a politikával van a probléma. A politikát vagy jól, vagy pedig rosszul magyarázzák el az embereknek, így a politikusok inkább magukra vessék az első követ. Azt pedig egyenesen visszautasította a bajorok első embere, hogy Európában csak addig tartsák kívánatosnak az emberek akaratát, míg az egyezik a nézeteikkel.

De a józan észtől térjünk vissza a brüsszeli realitásokhoz

A június 23-ai brit népszavazás már „fekete csütörtökként” kezd elhíresülni a nemzetközi sajtóban, de hogy kinek is fekete az a bizonyos csütörtök, arra egyelőre nem sikerült rávilágítaniuk. Brüsszel a népszavazás előtt fűt-fát ígért a briteknek, mondván, tanultak a hibákból, nem mélyítik tovább az integrációt, hiszen az komoly nemzetállami ellenállásba ütközött. Aztán jött a pofára esés: a britek tényleg kiléptek. A válasz pedig a zsigerekből jön: ha kilépnek a britek, zavartalanul folytatódhat az integráció mélyítése. De az, hogy pontosan hogyan is festene az európai szuperállam, az már világossá vált akkor, amikor a Brexit után az új tagállamok nélkül tanácskoztak az alapító tagállamok.

Brüsszel nem lát, nem hall, csak beszél

Cikkek és vélemények sokasága jelent meg arról, hogy milyen káros következményekkel járhat Nagy-Britanniának a kilépés, arról azonban keveset olvashattunk, hogy ez mégis mekkora csapást jelent majd a valóságtól elszakadt Európai Uniónak. Hogy lesz-e dominóhatás, egyelőre nem tudni, az azonban bizonyos, hogy a bevándorlási válság után Brüsszel ismét totális csődöt mondott. Ennek következtében pedig tovább erősödnek az euroszkeptikus hangok. Hollandiában nagyjából a szavazók 50 százaléka szeretne népszavazást az EU-ból történő kilépésről. Ha pedig meg is tartanák, akkor igencsak szoros eredmény születne. Hasonló a helyzet Dániában, de már Svédországban sem ragaszkodik az abszolút többség az EU-tagsághoz, míg Olaszországban az emberek fele gondol negatívan az Európai Unióra. Közép-Európáról pedig ne is beszéljünk.

Fekete csütörtök volt ez, csak nem a briteknek.