Bősz Anett (haladó szellemű demokrata, nőjogi harcos és emberbarát) pár napja egy rajzot, egy karikatúrát posztolt a hivatalos Facebook-profilján. A karikatúra a magyar miniszterelnököt ábrázolja, amint átkarol egy nőt, akinek a nyaktól derékig érő testfelülete fel van nyitva, s benne, mint holmi kis postafióki rekeszekben, csecsemők láthatók. (Az újszülött csecsemők fehérek, ezt fontos megjegyezni.)

Alatta a felirat: „Hungarian idyll”.

Bősz Anett (haladó szellemű demokrata, nőjogi harcos és emberbarát) pedig mindezt ezzel a megjegyzéssel tette ki a Facebookra, ezzel a megjegyzéssel nyomta bele a világ arcába, s lobogtatta meg, mint holmi szennyest, mint holmi bűnjelet: „Hírünk a nagyvilágban... Joep Bertrams rajza.”

Nézegettem a rajzot, nézegettem, s nem értettem. Görgettem fel, és görgettem le, vakargattam a fejem, megnéztem egy videót a YouTube-on, majd visszatértem a rajzhoz, megnéztem újra, s még mindig nem értettem.

Ez valami propagandaábrázolás lenne? – töprengtem. – Így óhajtja a külhoni rajzoló – kinek nevét még nem hallottam – népszerűsíteni a magyar államot, az országot, a magyar kormányt, s a miniszterelnököt? Ekképpen szeretne fejet hajtani a magyar eredmények előtt? Ez egyfajta főhajtás lenne esetleg, hogy „Látjátok emberek, így is lehet ezt! Nem csak az az önfeladó politika létezik, ami nálunk Európa nyugati felében! Nem csak úgy lehet, hogy mindent elkövetünk a saját nemzetünk háttérbe szorítása érdekében, az idegenek beáramlását szorgalmazzuk, a nemzésre képteleneket reklámozzuk, az individualista, a közösség érdekeit figyelmen kívül hagyó önzést támogatjuk, hanem lehet azt úgy is, ahogy Magyarországon megpróbálják! Hogy ösztönzik és segítik a saját nemzethez tartozók szaporodását, a családok jobb helyzetbe hozását. Emberek, kalapot le!”

Erről szólna a rajz, a rajzoló tiszteletéről a magyar hozzáállás miatt, s Bősz Anett most voltaképp dicsekszik és büszke?

De azért gyanús volt. A magyar miniszterelnök arca a rajzon nem épp a legelőnyösebb, s a fehér nő is ott a rajzon mélabúsan lehajtja a fejét, egyfajta áldozati pózban, egyfajta letargiában, mint amikor egy német vagy francia nőn számonkérik valami haladó szellemű csoportban, hogy miért csak némettel vagy franciával randizott eddig, hogyhogy egyetlen afrikai vagy muszlim szeretője sem volt, mi ez a rasszizmus és kirekesztés?

Aztán leesett:

Bősz Anett szerint a magyar népszaporulat elősegítése bűn!

A magyar nemzet továbbélésére fordított erőfeszítés felesleges. Káros. Rossz.

És azt, hogy mi, magyarok, támogatjuk a családokat, és a többgyerekes modellt állítottuk példának, ez voltaképp szégyen!

Ismét megnéztem a képet, elolvastam Anett sorait, s próbáltam leegyszerűsíteni, hogy jobban megértsem. Tehát, ha születik magyar gyerek, az rossz, ha kihalunk, az jó. Világos.

Ha rákérdeznék, gondolom, valami ilyesmit hozna fel:

„Próbáld meg a rajzot ismét megnézni és értelmezni. Ez a nők megalázásáról szól. Nem vagyunk szülőgépek, legfőképp az adómentességért nem! Aki nem szeretetből vállal gyereket, az olyan is. Ne az adómentesség legyen a motiváció arra, hogy minél több gyerek szülessen.”

Mire én kb. ezt válaszolnám:

„Minden tiszteletem az ön édesanyjának, amiért elviselte azt a megaláztatást, hogy megszülte önt. Ez minden bizonnyal élete végéig stigma volt rajta – „Ott megy, aki szült!” –, és az apukája egy szörnyeteg lehetett, amiért olyan helyzetbe hozta az ön (megalázott) anyukáját, hogy szülnie kellett. Ez a borzalmas élmény – mely megalázta az édesanyját, mint nőt – már csak azért is felérhetett egy emberiség elleni bűntettel, mert még adómentességet sem kapott érte, csak úgy simán, tovább adózva, ingyen alázták meg.”