„A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak” – írja a Wikipédia. „A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.”

De vajon elfogadható-e még egyáltalán a nőnap? Vajon pc-e még? Belefér-e a politikai korrektség keretei közé egy ilyen ünnep? Nem kirekesztő? Végül is túl fehér eredetű, és túl cisz ünnep.

Ki dönti el, hogy ki a nő? Mi lesz a transzokkal?

„A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.”

Értjük. Szóval a nők egyenjogúsága. Vajon ünnepeljük-e azt március 8-án, hogy a haladó Nyugaton a nőket kiszorítják a sportban és a munka területén a nőnek hazudott nem nők? Hogy egy távfutó hiába tesz bele egy fél életet abba, hogy elérjen valamit, ha jön egy biológiailag férfi, és ugyanolyan eséllyel indulhat, mint egy valódi nő? Ünnepeljük-e azt ma, március 8-án, hogy a #metoo mozgalom fénykorában ártatlan nőket juttatnak olyan helyzetbe, hogy az öltözőjükbe bemászkálhassanak szőrös férfiak kukkolni?

„Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.”

Nos, vajon ünneplik-e szerte a világon a nőnapot azok, akik az európai nők tömegeire szabadítanak rá idegen kultúrából érkezett betolakodókat? Vajon beszélnek-e a nőnap nagyszerűségéről, a nőnap értékeiről, a nőnap szimbolikus méltóságáról azoknak, akiket megerőszakolnak, akiknek az utcán rettegni kell, akiket az utcán megtámadnak, sértegetnek, megaláznak a nőies megjelenésük miatt?

Vajon annak a svéd, francia vagy holland nőnek, aki a kórházi ágyon ébred, miután négy „menekült” kirángatta az autójából, vagy megtámadta pusztán azért, mert rövid szoknya volt rajta, vajon mondják-e ma, hogy boldog nőnapot?

Kap-e az a diáklány piros szegfűt, aki sírva menekült végig a folyosón, mert a muszlimoktól hemzsegő iskolában úgy beszéltek vele, mint valami utolsó cédával?

„Fogadd el, hogy Ahmed ilyen, és boldog nőnapot. Ez a nap rólad szól, a te méltóságodról, egyenjogúságodról, felszabadításodról! Igen, ezt mi, haladók neked hoztuk létre, és ezt a boldog egyenlőségben kiteljesedő világot. Nesze!”

És még egy gondolat. Hisz az sincs már messze.

Vajon május 1-je, a munka ünnepe nem túl kirekesztő?

Nem áthallásos ez, hisz tudjuk, hogy a fejlett Nyugaton a migránsok elsöprő többsége nem állt még munkába, és nem dolgozott egy percet sem.

Nincs ebben némi fehér felsőbbrendűségi utalás?

Főleg Magyarországon, ahol a munkanélküli segély 3 hónapig jár.

Nézegettem egy táblázatot. Franciaországban például 7–36 hónapig, Ausztriában 12 hónapig jár. A leghaladóbb Új-Zéland és Belgium, ahol „bármeddig”.

Az is bolond, aki a kőegyszerű rétegből dolgozni megy, ha bármeddig eltartja az állam, és fizeti a napi sörét, ebédjét, fűtését, legfeljebb az ideológiai fejtágítókat kell végighallgatnia bizonyos időközönként, meg az előítélet-mentességre, a toleranciára és elfogadásra ösztökélő szabadnép-félórákat.

De ezeket már megszokhatták.

A leginkább haladó – és a nőnap méltóságához leginkább illeszkedő – az lenne, ha bevezetnék a Momentum által kezdeményezett alapjövedelmet, majd a fehér nőket a munkához való jog alapján elküldenék dolgozni, akár traktorra, akár az építőiparba, hogy megtermeljék a segélyt a támogatásra szoruló nem fehér migránsoknak. Akiknek többsége férfi, de az ilyenkor nem számít, hisz végül is nemek és rasszok nem léteznek, azok csak a fehér férfiak rasszista tudományának gyűlöletkeltő szövegelései.