A karácsony a szeretet ünnepe, a keresztény emberek számára a legfontosabb ünnep. Ez az a nap, ami legjobban szimbolizálja a keresztény eszme valláson túli értelmét. Szeresd felebarátodat. Szeresd akkor is, ha ő nem szeret, szeresd, ha ellenséges veled, ha megaláz, ha megdob kővel. Nem tudunk, és nem lehetünk minden nap ilyenek, mert a hétköznapi világ egyszerűen nem így működik, a népek háborúznak, az emberek pereskednek a világban sok a konfliktus. Ez a nap azonban azt szimbolizálja nekünk, keresztényeknek vagy keresztény hagyományú népeknek, hogy mégis meg kell próbálni békében élni, szeretettel, ahogy ezt lefordították mostanában „toleranciával” közeledni másokhoz, megpróbálni feloldani ellentéteinket, a természetes félelmet a tőlünk különbözőktől. Békével és barátsággal viseltetni mások iránt, hogy ez megteremtse a bizalmat köztünk, ami az együttműködés és megértés alapja. Ezért ezen a napon a háborúkban elhallgattak a fegyverek, a hangulat emelkedetté vált és minden erőnkkel megpróbáltuk magunkat legalább néhány napra eltávolítani indulatainktól, legyőzni a bennünk lakozó félelmet és az ehhez kapcsolódó gyűlöletet. Ilyenkor meg akarjuk mutatni a szeretet erejét. Ez az érzés ma már nem kapcsolódik valláshoz, egyszerűen a kultúránk részévé vált.

Ez járta át azokat, akik tavaly lelkesedéssel és bizalommal fogadták az ideérkező menekülteket, habár okuk lett volna rá, hogy féljenek tőlük, mert voltak előjelek, titkosszolgálati jelentések és hétköznapi józanész sem ezt diktálta. Egész Európában a németek voltak azok, akik meg akarták mutatni, hogy a megelőlegezett bizalom csodákat tesz, a kereszténységtől örökölt szeretet és elfogadás milyen erő. Németország és a német nép nagy áldozatokat vállalt, amiért minimum hála járna nekik. A németek hittek abban a keresztényi kötelességben, hittek karácsony szellemében, hogy meg kell előlegezni a bizalmat, mert ez az első lépés a békés közös élethez. A keresztényi szellemben gondolkodó emberek úgy is gondolták, Németországot nem érhetik támadások a terroristák részéről, hiszen olyan emberséget és barátságot mutattak, ami felülír minden gyűlöletet.

Nem így volt. Az iszlám nem keresztény fejjel gondolkodik, neki az ellenség nem válik baráttá attól, hogy az bizalommal közeledik irányába, mert az emberi érzéseknél magasabb rendű az isteni parancs, és míg nekünk az isten azt parancsolja, hogy szeresd felebarátodat, addig nekik azt, hogy ne szeresd, aki más vallású. Ezt pedig nem írja felül semmilyen európai keresztényi szeretet vagy politikai tolerancia. A karácsony az iszlám radikálisok számára is szimbólum. Gyűlöletes szimbólum. Nem lehet nem észrevenni a karácsonyi mészárlás üzenetét.

Hiába közeledtek felénk keresztényi szeretettel, megértéssel, toleranciával, nekünk ez nem jelent semmit. Nekünk ez lehetőség, hogy kihasználjunk benneteket. Nekünk ez a gyengeségetek szimbóluma, mi nevetünk rajtatok, amikor elszállásoltok bennünket, hogy az általatok biztosított nyugalomban és békében kitervelhessük, hogyan ölünk meg benneteket. A karácsony annak a szimbóluma, hogy a balekok vagytok, hogy soha, de soha nem fogunk veletek békében élni.

Ezt az üzenetet nem nekünk egyszerű embereknek kell megérteni, mert ha mi feladjuk karácsony szellemét, attól nem lesz jobb és biztonságosabb a világ. Ezt a politikusoknak kell megérteni, nekik szól, ők kell, hogy másként álljanak az iszlám bevándorlás kérdéséhez. A karácsony szelleme soha nem vonatkozott a politikára, soha nem írta felül a biztonságot. A karácsonyi fegyverszünetek a harcokban nem a szeretet és bizalom garantálta, hanem a szerződések. A politikusok azzal tehetik a legtöbbet karácsony szellemének megőrzéséhez, ha garantálják az emberek biztonságát, hogy ne félelemben kelljen ünnepelniük és élniük. A félelem megöli karácsony szellemét és az iszlám terroristák épp ezt akarják elérni. Térjünk végre észre, értsük meg mit üzennek nekünk.

Békés, boldog Karácsonyt mindenkinek!