Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke, Hódmezővásárhely ellenzéki polgármestere a napokban fenyegető hangú politikai nyilatkozatot tett arról, hogy listázni fogja a neki nem tetsző ítéleteket hozó egyes „vérbírókat”. Márki-Zay, aki mostanában kormányfőjelölti aspiránsként is föltűnhetett a nyilvánosságban, egyik bejelentkezésében nyíltan nekiment a szerinte erkölcstelen és „helytelen” döntéseket hozó bíróknak azzal, hogy az „árulónak” tartott bírák nevei egy listára fognak felkerülni. A megyei jogú város elvileg felelős pozícióban lévő első számú embere magából teljesen kivetkőzve, név szerint fenyegette meg azt a Lakatos Péter szegedi bírót, aki döntést hozó személyként érintett Márki-Zay egyik polgári peres ügyében is.

Márki-Zay Péternek országos ismertségű politikusként, közéleti szereplőként tisztában kell lennie azzal, hogy bár neki is joga van véleményt nyilvánítani jogi ügyekben és témákban, ennek azonban egyértelmű határt kell, hogy szabjon az, hogy az igazságszolgáltatás jogalkalmazó döntéshozóit ne érje olyan fenyegetés, amely eltérítheti őket a kizárólag a törvényeknek alárendelve meghozandó szakmai döntésektől.

Az Alaptörvény 26. cikkének (1) bekezdése szerint: „A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve”. A magyar bírák függetlensége az ítélkezés szintjétől, helyszínétől függetlenül adott: a bíró független az ítélethozatal előtt, közben és után, és ahogy bírósági szervezet szerinti felettes sem, úgy politikus sem utasíthatja (vagy fenyegetheti) az alárendelt bírót annak ítélkezési munkája kapcsán. A bíró ítélkezésében csakis a hatályos jogszabályoknak van alávetve, vagyis ítéletét szabad mérlegelés alapján, saját lelkiismerete szerint hozza meg.

Ezeket az alkotmányos alapelveket vette most semmibe Hódmezővásárhely felelőtlen és gyáva polgármestere, aki a közvélemény alakítására igényt formáló közszereplőként tisztességtelen módon járt el, és a bírókról, illetve bíráskodásról oly módon nyilvánult meg, hogy a véleményét pártpolitikai kontextusba helyezte.

Azt már korábban is bizonyította Márki-Zay Péter, hogy általában nem tiszteli az intézményeket, különösen az államiakat, így például a Szegedi Ítélőtábla korábban több ügyben, közte a helyi kórház jó hírnevét sértő kijelentései miatt is elmarasztalta a városvezetőt. Most tovább lépett, és nekitámadt a független magyar igazságszolgáltatásnak; világossá tette, hogy a jövőben egyes bírákat valamilyen hátrány érheti majd amiatt, ha egy adott bírósági ügyben neki politikailag nem tetsző szakmai döntéseket hoznak. Az pedig általánosságban is kijelenthető – túlmutatva a konkrét ügyön –, hogy bárkivel kapcsolatosan a személyes adatok kezelésének mindig tisztességesnek és törvényesnek kell lennie.

Minden közéleti szereplőnek, így egy országosan ismert helyi ellenzéki politikusnak is kötelessége tiszteletben tartani azt az alkotmányos alapelvet, hogy a bírák függetlenül, politikai befolyástól mentesen kell, hogy végezhessék a munkájukat. Márki-Zay Péter alaposan túllőtt a célon azzal, hogy fenyegető és az érintetteket presszionálni akaró, politikai ízű kijelentéseivel fittyet hányt a magyar igazságszolgáltatás függetlenségére.

Ez a gyakorlat persze nem idegen a mostani ellenzék ismert és önjelölt vezetőitől, így például Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök már évekkel ezelőtt megfenyegette a Sukoró-ügyben eljáró ügyészeket és bírákat. Akkor például a Kúria egyik ítélethirdetése után a Facebook-oldalán fejtette ki a Demokratikus Koalíció elnöke támadó hangú véleményét.

Amit Márki-Zay tett, már egyértelmű nyomásgyakorlás egy politikus részéről, sőt megfélemlítési kísérletként értékelhető. A magyar bíráknak politikai nyomásgyakorlástól és megfélemlítésektől mentesen kell tudniuk végezni a munkájukat, a hódmezővásárhelyi polgármester magatartása azonban súlyos sérelmeket okoz, és hamis képet kíván sugallni a hazai bíráskodás valós szakmai teljesítményéről.

Az pedig különösen megengedhetetlen, hogy az MSZP és DK pártszervezeti genezise révén a kádári gyökerű baloldal támogatását is élvező, és a helyi posztkommunistákkal bandaszövetséget kötő ellenzéki városvezető egy ilyen ügyben szájára meri venni az 1956-os nemzeti forradalmat és szabadságharcot követő jogi megtorlások, perek kapcsán használt „vérbíró” fogalmát. Márki-Zay Péter alkotmányos normáinkat és történelmi emlékezetünket is semmibe vette azzal, hogy saját aktuálpolitikai érdekei célkeresztjébe állította a független magyar igazságszolgáltatást.

A közéleti nyilvánosság lehet a legfőbb fegyver egy ilyen ügyben, vagyis nekünk, az állampolgárok közösségének – beleértve a politikai közéletben aktív demokratákat is – kell védelmünkbe venni demokratikus intézményeinket, és ki kell állnunk a magyar bírák, bíróságok függetlensége mellett az ország- és normaromboló ellenzék gyalázatos támadásaival szemben.