Az Egyesült Államok alkotmányos berendezkedését és jogrendszerét jól ismerők a címben foglaltak alapján rögtön felteszik a kérdést: valóban az elnök döntheti el, hogy abbahagy vagy elindít egy háborút? A háború indításának joga nem az amerikai kongresszusé?

Fontos kérdést vetett fel az Egyesült Államok szövetségi kormánya „hatalommegosztásáról” egy a napokban megjelent, az Európai Unió szemszögéből is relevánsnak tűnő elemzés. Kinek van joga ahhoz, hogy háborúra kötelezze az amerikai haderőket? Úgy tűnik, hogy az alkotmány ezt a felhatalmazást a kongresszus kezébe adja, ugyanis az I. cikk 8. szakaszának 11. bekezdése kimondja, hogy a kongresszusnak hatáskörében áll háborút hirdetni. Mindemellett az elnököt a fegyveres erők élére állítja. A II. cikk 2. szakaszának 1. bekezdése így szól: „Az elnök az Egyesült Államok hadseregének és haditengerészetének főparancsnoka.” Számos amerikai kormányzati dokumentum arról tanúskodik, hogy e két rendelkezés kombinációja azt jelenti, hogy a kongresszus dönthet egy esetleges háborúba lépésről, és az elnök irányítja a konfliktus lefolyását. Azonban a valóság ennél sokkal összetettebb.

A kongresszus és az elnök gyakran kerül konfliktusba ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de a tendencia a végrehajtó hatalom irányába mutat. Az elnökök egyre nagyobb mértékben alkalmazták alkotmányos főparancsnoki szerepüket annak eldöntésében, hogy az Egyesült Államok katonai konfliktusokba kezd-e. Az elnöki hatalom effajta, „katonai vállalásokkal” szembeni érvényesítése olyannyira tipikussá vált, hogy kevesen kérdőjelezik meg.

Valójában a kongresszus egyszerűen nem hirdet háborút. Ezt a hatalmat utoljára arra használták, hogy az Egyesült Államokat bevonják a tengelyhatalmak elleni harcba a második világháború idején. A hadüzenetek hiánya azonban nem akadályozta meg az USA-t abban, hogy Vietnámban, Koreában, Afganisztánban, Irakban és más régiókban harcoljon. A második világháború óta az Egyesült Államok az elnök irányításával katonai hadműveleteket folytatott szerte a világon.

A kongresszus megpróbálta korlátozni az elnök háborúval kapcsolatos döntéseinek lehetőségét egy 1973-as határozat elfogadásával, amely lehetővé teszi az elnök számára, hogy csak 60 napig használjon katonai erőt, mielőtt a kongresszus engedélyét kérné. A legtöbb elnök általában kikerülte vagy figyelmen kívül hagyta a törvényt. A kongresszus csekély erőfeszítést tesz ennek visszaszorítására, és a bíróságok gyakran vonakodnak részt venni más hatalmi ágak közötti konfliktusokban.

Ez nem jelenti azt, hogy a kongresszus teljesen kivonta volna magát erről a területről. Az elmúlt évtizedekben számos katonai akció kongresszusi támogatást kapott a haderők bekapcsolódásának engedélyezésével vagy akár a csapatok támogatására szolgáló pénzeszközök előirányzatai révén. Ez a helyzet Afganisztánban is. 2001-ben a kongresszus határozatot fogadott el, amely felhatalmazta az elnököt, hogy „minden szükséges és megfelelő erőt alkalmazzon azon nemzetek, szervezetek vagy személyek ellen, akik a 2001. szeptember 11-én történt vagy ahhoz kapcsolódó terrortámadások megtervezésében, engedélyezésében, elkövetésében vagy támogatásában érintettek lehetnek”.

A katonai erők felhasználására vonatkozó 2001. évi felhatalmazást az afganisztáni és más nemzetek közötti konfliktus évek óta tartó folytatásának igazolására használták. Érdekes módon a kaliforniai Barbara Lee kongresszusi képviselő az egyetlen, aki annak idején a határozat ellen szavazott, álláspontjában azzal érvelt, hogy egy „üres csekket” adott az elnöknek.

Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a háborúval kapcsolatos jogkörök tekintetében a vezető szerep a kongresszusról az elnökre szállt. Hacsak a kongresszus nem tud kellőképpen összefogni/ellensúlyozni, ez a helyzet továbbra is fennáll. Valójában a vonatkozó változás olyan drámai volt, hogy egyes megfigyelők és szakértők nem biztosak abban, hogy egy éppen regnáló elnöknek egyáltalán szüksége van kongresszusi engedélyre bármilyen katonai lépés megtételekor. Ezzel együtt az év elején arról szóló hírek is napvilágot láttak, hogy Joe Biden elnök a kongresszussal kíván együttműködni az Egyesült Államok katonai műveleteinek tekintetében. Az alkotmányos keretek erre adottak.