Beszállt a kampányba az ellenzéki média
2018.02.02. 16:30
Nagyjából egy szűk hónapja vitatkoztam Balogh Gáborral az Alfahír munkatársával az Echo Tv Plusz-Mínusz című műsorában a magyarországi ellenzék állapotáról, illetve népszerűségéről. Helyesebben népszerűtlenségéről.
A nyilvánvaló különbségek ellenére viszonylag kulturált mederben folyt köztünk az eszmecsere. Nem téptük meg egymás haját, nem ordibáltunk, és még akkor sem kezdtünk egy férfias (elnézést a szexista, az elnyomó patriarchális társadalmat idéző jelzőért) birkózásba, miután kihunytak a stúdió lámpáinak fényei az Echo Tv gyönyörűen felújított stúdiójában.
Sosem állítottam, hogy tévedhetetlen lennék, de azt sem, hogy én lennék az a szerencsés ember, aki egyes egyedül birtokolná a bölcsek kövét. Férfiasan (újfent bocsánatot kérek) be kell valljam, tévedtem. Meg kell követnem Balogh Gábort, aki akkor azt állította, hogy nem lefutott meccs a választás, hiszen az igazi kampány még el sem kezdődött.
Balogh Gábornak igaza volt. No nem a választás eredményével kapcsolatban. Az lefutott meccs. Azonban az ellenzék haláltusája valóban elhúzódhat. Ugyanis az ellenzék kampánya az elmúlt hetekben kapcsolt magasabb sebességre. És minden jel arra mutat, hogy ez a kampány lesz minden idők legkegyetlenebb, legaljasabb kampánya.
Az ellenzék és az ellenzék szekerét toló ballib és ballikos (exjobbikos) média rájött arra, hogy még egy – a soron következő harmadik – kétharmados fideszes győzelmet nem tudna túlélni. Ha újra megsemmisítő vereséget szenved, akkor szó szerint is megsemmisül, és menthetetlenül oda kerül, ahova való: a történelem szemétdombjára. Így hát a magyar ellenzék összefogott Simicskával és Sorossal. A magyar (nem kevés erőmbe telt, hogy ne tegyem idézőjelbe a magyar szót) ellenzék szövetséget kötött az ellenzéki sajtóval, és az ellenzéki sajtót pénzelő milliárdosokkal.
Az ellenzéki újságírók és az ellenzéki szerkesztőségek dologtalanná tették a teljesen tehetségtelen ellenzéki pártokat és politikusaikat, és már a látszatra sem ügyelve, függetlenségük álarcát levéve vették át a kampány irányítását.
Tehetik, hisz nincs semmi vesztenivalójuk. Győzelem vagy halál. Ez a két opció létezik számukra. Nem kell foglalkozniuk azzal, hogy elvesztik, elveszthetik a hiteles, függetlenobjektív újságíró látszatát. Nekik tényleg mindegy. Egyetlen dolog számít a haladóknak, hogy valahogy – bármilyen módon és mindenáron – megakadályozzák a Fidesz (nagyarányú) győzelmét.
Arról az ellenzéki sajtóról beszélünk, ami úton-útfélen azt harsogja, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, miközben – most, hogy kéretlen(?) kampányfőnökké nevezte ki magát – egységesen, sorait fegyelmezetten rendezve, támadja egységesen a regnáló kormányt.
Természetesen szíve joga az ellenzéki sajtónak kisebb-nagyobb ügyekbe belekapaszkodni, majd azokat napokig pörgetni. Hisz állításukkal ellentétben Magyarországon szólás- és sajtószabadság van. Magyarországon demokrácia van.
Egyetlen dologhoz nincs joguk a véleményem szerint.
Hogy kabátlopási ügyekbe keverjék a kormánypárti képviselőket, a jobboldali publicistákat, és hazugságokkal, fake news-okkal támadják a kormányt és annak holdudvarát. Márpedig naponta robbantanak és csavarnak ki az utolsó cseppig egy-egy olyan ügyet, amiről napokkal, hetekkel később kiderül, hogy köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
Mindjárt hozok pár példát, de előtte felvázolom, szerintem mi fér bele egy kampányba. Mi az, ami inkább csibészség, mint álhírterjesztés.
Látjuk, halljuk, hogy Kálmán Olga fél éve kiadta a parancsot, hogy az egészségüggyel és az oktatással kell támadni a kormányt.
Első körben jöttek is a pattanásos, fura hajú kamaszok, buliztak egyet az Alkotmány utcában, ami után Rékasi Zsigmond napi 4 (nem vicc, nem is túlzás) interjúban bizonygatta, hogy őt bizony meg akarják félemlíteni, be akarják börtönözni. Holott mindössze annyi történt, hogy egy alkalommal meg kellett mutatnia a rendőröknek a diákigazolvá... akarom mondani a személyiét, illetve egy folyamatban lévő – fél éve elindított – nyomozás miatt lefoglalták a számítógépét.
Most abba tényleg ne menjünk bele, hogy Zsigmondot inkább fel kellene világosítani arról, hogy mit is jelent a rendőrterror – tudnék mesélni 2006-ról –, illetve egy kiadós szobafogságban kellene inkább részesíteni amiatt, hogy középületeket graffitizett össze ahelyett, hogy hős Rózsa Sándorként mutogatják a mindössze 16 éves kamaszfiút a sajtó jeles képviselői. Hagyjuk is. Fiatal, lelkes kamaszsrác. Minden rendes kamaszfiú lázad valahogy valami ellen.
A sajtó feladata lenne helyretenni őt és a még nála is lelkesebb ellenzéki ultrákat. De az ellenzéki sajtó – lévén, hogy feladta azt a kötelezettségét, hogy objektívan tájékoztasson – nemcsak, hogy nem tesz rendet a nézői, olvasói fejében, de sokkal inkább forradalmi hősként, az ellenzék megmentőjeként, az Orbán-rezsim elleni csodafegyverként ünnepli. Holott még csak nem is szavazhatna szegény Ziggy.
Ahogyan a csibészség és nem az álhírterjesztés kategóriájába tartozik az az új jelenség, ami Olga méhkirálynő második parancsához kapcsolódik. Jelesül, hogy az Index, a HVG, a 444 és a 24 minden egyes nap egy piszkos kórházi mosdó képével kezdi a napot. Minden egyes pókháló, minden egyes beázás, nyikorgó ágy vagy fél óránál hosszabb várakozás az ügyeleten napokig tartó címlapot kap az ellenzéki propagandától.
(Ide a rozsdásat, hogy mindjárt beindít egy sorozatot az Index, a 444 és a HVG a kórházban kapható vajas parizeres reggelikről, a tökfőzelékes ebédekről és a kenőmájasos, szendvicses, répás vacsorákról.)
Nem hazugság azokat a kórházi szobákat és mellékhelyiségeket megfuttatni az ellenzéki sajtóban, amiket még nem újíttatott fel az Orbán-kormány. Nyilvánvalóan vannak ebben az országban penészes falak, pókhálók, és egészen biztosan vannak olyan kórházi vécék is, ahol éppen elfogyott a vécépapír. Természetesen olyan kórházak is vannak, ahol nem egy 3 Michelin-csillagos séf készíti el a fogásokat, ahogyan az is teljesen természetes, hogy szilveszterkor vagy influenzajárvány idején sokat kell várni az ügyeleten.
Nem hazugság ezekről az esetekről beszámolni. Csak aljasság úgy tenni, mintha bármelyik más kelet-közép-európai vagy akár nyugati országban jobb lenne a kaja vagy kevesebb lenne a pókháló. Aljasság úgy tenni, mintha a szocialista kormányok idején nem lett volna várólista, vajas kenyér és kifogyott vécépapír.
No, de ilyen a kampány. És ilyen az, amikor az ellenzéki média beszáll a kormány elleni kampányba.
Aztán vannak a határesetek, amikor nehéz igazságot tenni, hogy ez még csibészség vagy már fake news. Ilyenek azok a sajnálatos esetek, amikor egy beteg meghal a kórházban. Látjuk, hogy Kálmán Olga trollhadserege kegyeletsértő és aljas módon egy ember halálából is képes politikai bunkósbotot faragni. Természetesen más országokban és a szocialista kormányok alatt is halnak, haltak meg emberek a kórházakban. De ezek még mindig csak aljas, undorító és ocsmány húzások sorozata, és nem pedig büntetőjogi kategória.
Hisz mondom: kampány van. A Soros- és Simicska-propagandisták által vitt kampány. Azonban az elmúlt hetek új jelensége, hogy egyértelmű hazugságokat tolnak, pörgetnek hetekig. Ilyen volt Márki-Zay története.
Márki-Zay Hódmezővásárhelyen szeretne polgármester lenni, ami annyira izgalomba hozta a kicsit sem független ellenzéki propagandistákat, hogy még Rékasi Zsigmondnál is több cikk, interjú és portréműsor készült róla. Márki úr sok izgalmas hazugsággal próbálta felhívni magára a haladók figyelmét. Állítása szerint amint kiderült, hogy elindul a polgármesteri székért, kamerákat szereltek az utcájába és kirúgták munkahelyéről.
Mondanom sem kell, mindkettőről kiderült, hogy ordas nagy hazugság. Az ellenzéki újságírók azonban úgy tesznek, mintha nem derültek volna ki Márki-Zay állításairól, hogy hazugságok. Ez egy merőben új eleme a kampánynak.
Hogy hiába derül ki egy ellenzéki ügyről, hogy minden alapot nélkülöző hazugság, a belpesti szerkesztőségek és Olga asszony minden további nélkül hivatkoznak a már megcáfolt esetekre, mint az orbáni diktatúrát jelképező ügyekre. Tudják, hogy hazudott Márki-Zay a kamerákról, a kirúgásáról, tudják, hogy Mészáros Lőrincnek nincs magánrepülőgépe, tudják, hogy Ambrózy nem patkányozta le Göncz Árpádot.
Tudják, de nemhogy nem kérnek bocsánatot, nemhogy nem írják meg, hogy kiderült az igazság, hanem minden gátlás és szemrebbenés nélkül ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, tovább hivatkoznak az általuk terjesztett és az általunk megcáfolt hazugságra.
És így bizony valóban nem könnyű megnyerni egy vitát. Ha a vitában legyőzött ellenfél nem vesz tudomást arról, hogy bizonyítékokkal cáfolták meg légből kapott, minden valóságot nélkülöző állításait. Erre a harcra nem könnyű felkészülni.
A kórházi pókhálókat tartalmazó hírekkel kapcsolatos vitákat meg lehet nyerni, ahogyan azok a viták is nyerhetők, amikben majd arról fognak beszámolni, hogy bizonyos kelet-magyarországi, borsodi falvakban léteznek szegény emberek.
Ne legyenek illúzióink.
Legkésőbb a következő héten a Hír TV, az Index, a HVG, a 24.hu és a 444 szinte egyszerre fog olyan riportokkal kijönni, amik cipő nélkül szomorkodó, piszkos ruhájú, könnyes szemű roma gyerekeket fognak tartalmazni. A riportok alá pedig a gondos szerkesztői kezek el fognak helyezni egy jó kis mészároslőrincesrepülős sohavégetnemérős cikket.
Nyerhetőek ezek a csaták. Nem lesz könnyű menet. Nem lesz egyszerű ez az előttünk levő két hónap. De nyerhető. Azonban a napi 3 fake news-zal, kabátlopási üggyel és hazugságokkal kampányoló ellenzéki médiával nem tudom, mit lehetne kezdeni. Nem tagadom, tanácstalan vagyok.
Csak bízni tudok a magyar emberek éleslátásában és helyzetfelismerésében.
Hogy látják és felismerik hogyan is próbálja manipulálni őket a magát függetlennek hazudó ellenzéki propagandamédia.