Gyurcsány Ferenc internetes blogjára a májusi balatonőszödi szocialista frakcióülésen mondott beszédével kapcsolatban azt írta: „büszke vagyok a szenvedélyemre”. Ezen talán meglepődhetnénk, ha nem tudnánk, hogy Gyurcsány Ferencről van szó...Egy egészséges pszichével rendelkező ember ugyanis valószínűleg nem lenne büszke sem arra, amit mondott, sem pedig annak következményére. Persze, az is lehet, egyszerűen fel sem fogta, mit jelentett a magyar emberek számára megtudni az igazságot: évekig hazudtak nekik, “nem kicsit, nagyon”. Nem egy dologban. Mindenben. És akkor az az ember, akinek bizalmat szavaztak, aki szemrebbenés nélkül hülyére vette őket, még büszke is magára. Az akkor még miniszterelnök Gyurcsány szerint ugyanis “a magyar politika igazi kérdése ma már nem az, ki, mikor nem mondott igazat, hanem az, ki tudja ezt abbahagyni. Ki az, aki őszintén, néhol szenvedélyesen, néhol szabadszájúan szembe mer nézni az elmúlt 16 év hazugságaival és féligazságaival. Mi megtettük. Megtettük egymás között, zárt körben már májusban, és azóta megtettük nyilvánosan is.„

Értelmezzük tehát újra ezt a hozzáállást: teljesen rendben van, hogy hazudunk a választópolgároknak, meghamisítjuk a tényeket, csak azért, hogy mi kerüljünk hatalomra. Egyébként pedig – szerintük – elismerésre méltó, hogy ők egymás között erről azért mégiscsak beszéltek – laza tizenhat év elteltével – sőt, a nyilvánosság előtt sem tagadták. Igazság szerint inkább mosdatták magukat, sőt, akadt jónéhány olyan balliberális írófenomén, aki erkölcsi magaslatokba helyezte az elhangzottakat.

Azért ehhez tényleg pofa kellett. Megpróbálni tovább mosdatni magukat, hülyére venni a népet, letolni a torkukon, hogy nyeljék csak le ezt is, csakúgy, mint eddig mindent, hogy még véletlenül se lássák meg a valóságot: a szocialisták romba döntötték az országot. Ebben tényleg tehetségesnek bizonyultak.

A Balatonőszödre érkező szocialisták 2006. május 26-án valószínűleg még nem sejtették, hogy a szokásos frakcióülés történelmi fordulópontot jelent majd, hiszen az őszödi beszéd nélkül nem lehet megfelelően értelmezni a magyar politikát. Az ott elhangzott szöveg sokként érte a magyarokat és úgy megrázta az országot, hogy már aznap este spontán tüntetések szerveződtek a fővárosban és több vidéki városban is. A rendőrség gumilövedékeket, vízágyút vetett be a hetekig tartó tüntetések során.

Milyen érdekes, hogy akkor egyetlen európai uniós bizottság sem emelte fel szavát a nyilvánvaló jogsértések miatt, megjegyzem, azóta is lapítanak, mint az a bizonyos végtermék a gazban. Sőt, még a nemzetközi sajtóban sem lehetett látni fotókat a lovasrendőrökről, könnygázgránátról és a jogvédő szervezetek sem jelentkeztek, hogy a rendőri túlkapás áldozatait képviseljék. Nem kiáltottak diktatúrát és nem citálták meghallgatásra Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt sem, hogy ugyan meséljen már arról, hogy valójában mi is történik Magyarországon, sőt, szegregáció miatt sem miatt indítottak pert bizonyos roma polgártársaink. Különösen pikáns, hogy ennek az embernek a felesége jelenleg az EP alelnöki posztját tölti be – bár az is igaz, hogy valószínűleg nem véletlenül szereti, ha nem Gyurcsánynéként, hanem Dobrev Kláraként nevezik. A házaspár teljesítménye mindenképpen figyelemreméltó, mert valóban nem sikerült változtatniuk azon, hogy ne hazudjanak. Értem én, hogy Gyurcsány beismerő vallomása szerint végülis a politikai elitben ez teljesen bevett dolog, mármint szocialista berkekben, de azért a választók számára talán mégsem üdítő érzés a felismerés: hülyének nézik őket. Tudják, számomra még mindig felfoghatatlan, hogy Gyurcsány Ferenc a leleplezést követően még azt is kijelentette: “nemhogy nem hátrálok, de ezek után még határozottabban képviselem azt a politikát, amiben hiszek. Szenvedélyesen, mint eddig”. Ezt pedig megtapasztalhattuk: szenvedélyesen próbálkozott megtartani pozícióját, amihez minden lehetséges eszközt fel is használt.

“Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal, mert még miniszteri problémák – ismeritek.”

Arra is kitért, hogy a fejlesztések, a határon túli magyarság vagy éppen az egyházhoz fűződő kapcsolat másodlagos, mert ezek nem fontosak. Ami lényeges: hogy ők maradjanak a hatalomban. Ugye milyen érdekes, hogy vannak dolgok, amik nem változnak? Ez például ilyen.

„Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”

Persze nyilván tisztában volt azzal is, hogy az alkalmatlanságuk társadalmi elégedetlenséggé fajul majd, azonban ez nem igazán foglalkoztatta. Ekkor hangzott el az a már-már klasszikusnak számító mondat is, hogy “Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”

A hazáját csak “kurva országként” jellemző Gyurcsány azt is bevallotta: tönkrevágták az egészségügyet, az oktatást és meglepő módon arra is kitért, hogy a cigány emberekre tized olyan minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint például neki. Érdekes, hogy akkor emiatt sem indítottak egyetlen pert sem az állam ellen. Vagy csak nekem fura?

Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. (...)Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.

A tüntetések persze borítékolhatóak voltak, csak azzal nem számoltunk, hogy a szocialisták demokráciájában ezért könnygáz és gumibotozás jár, futószalagon hozott bírósági ítéletek, brutális megfélemlítések, na és persze a titkosszolgálat bevonása árán próbálta védeni a saját bevallása szerint is gyáva, de mindenre elszánt aljas gazember saját pozícióját. Mondjuk ki: minden erkölcsi, jogállami és demokratikus határt átlépett miniszterelnökként, amiért még soha nem vonták felelősségre. Pedig az őszödi beszéd felér egy beismerő vallomással. Vajon hogyan lehetséges, hogy mégsincs börtönben..?