Ebben a helyzetben pedig éppen közeledünk a falhoz. A napokban a Facebook megfenyegette a 888-at, hogy még egy olyan tartalom, ami nem tetszik a gondolatrendőrségnek, repül az oldal.

A jó hír a következő: nem vagyunk egyedül, Tibor. Ugyanis rendkívül hasonló folyamatok játszódnak le tőlünk nyugatabbra is. Mint azt a nyolcas is megírta, a Media Matters nevű szervezet bőséges Soros-dollárral gazdálkodva már négyéves tervet (haha) dolgozott ki arra, hogy elhallgattassa a jobboldaliakat.

Szintén friss, hogy a Breitbartnak kiszivárogtattak egy belső, eligazító dokumentumot a Google-től, amely beszédes módon „A jó cenzor“ címet viseli. A címből kiderül a következtetés is: szép dolog a szólásszabadság, de sajnálatos módon utópia, így a legmodernebb haladó élcsapatnak cenzúráznia kell a véleményeket. Sajna!

A dokumentum szerint a haladó élcsapat napszámosai ezentúl „szerkesztőként“ vagy „kiadóként“ fognak működni, hiszen a cenzor mégiscsak csúnya szó, elég, ha a belsős dokumentum címe tartalmazza. A probléma ezzel az – és erre célzott Ted Cruz szenátor is a mi drága totalitárius, megalomán Cukorhegyink meghallgatásán –, hogy pillanatnyilag a közösségi médiumok azért élvezik a Communication Decency Act 230-as szakaszának védelmét, mert önmagukat „semleges felületként“ mutatják be, így nem felelősek az oldalaikon megjelenő tartalmakért. Ha azonban válogatnak a vélemények között, „szerkesztők“ vagy „kiadók“ – újbeszél helyett magyarul: cenzorok – lesznek, akkor viszont felelősek a megjelenő véleményekért és nem élvezik a fenti törvény védelmét.

Ezért igyekeznek csiki-csuki játékot játszani, viszonylag szarul, hiszen belehazudják a nyilvánosság arcába, hogy ők semlegesek, függetlenek, és minden vélemény számára helyet biztosítanak, belső fórumokon meg már arról beszélnek, hogy a meglévő cenzúrát is fel kéne pörgetni.

Akinek van szeme és nem hülye, látja: ezek nem semleges platformok, hanem a progresszív ideológia átnevelő központjai, akik politikai befolyást és hatalmat akarnak. A jobboldali hangok kiirtásával totálissá tudják tenni a buborékot, minden felhasználó csak a bevándorláspárti, LMBTQIDDQD-IDKFA-üzenetekkel fog találkozni (na és persze a személyre szabott üzleti hirdetésekkel, mert a liberális-demokrata haladásnál csak egy jobb dolog van, a pénz).

Csak a módszer változott, a gondolat azonos. A haladók szeretnék végre „szabadságra nevelni“ ezeket az ostoba, visszamaradott bennszülötteket, akik képesek Trumpra és Orbánra szavazni, és sajnos, ehhez nevelni kell őket, nem lehet mit tenni. Mivel a haladók szabad játéktérben, vitában képtelenek győzni, ezért ahhoz az eszközhöz nyúlnak, amiben születésük óta a legjobbak: elhallgattatni a másik felet. Akkor nem pofázik.

Az okostojás libsik, akik amúgy csapkodják a mellüket, hogy mekkora szabadságpártiak, minderre azt mondják, hogy a Facebook, Google, Twitter stb. magánvállalatok, így hát azt engedik megnyilvánulni, akit akarnak. Nem beszélve a fenti törvényről ilyenkor érdemes tőlük megkérdezni, hogy ez akkor minden magántulajdonban lévő vállalkozásra érvényes? Éttermek, kávézók például megtilthatják színes bőrűeknek, hogy oda bemenjenek? A logika sajnos nem a libsik erénye (szemben az erőszakoskodással és a cenzúrával), így erre a végén maximum azt a dialektika szabályainak megfelelő választ kaphatjuk, hogy a Facebook nemes, jó ügyek érdekében fogja be a jobboldaliak, konzervatívok, keresztények pofáját, míg a színes bőrűeket nem szívesen látó étterem tulajdonosa pedig nem a jó, nem a nemes ügy érdekében.

Pukk.

A kérdés, mint minden harci helyzetben, leegyszerűsödött: a szólásszabadság pártján állsz vagy ellene vagy?

A liberálisok döntöttek.

Mi is.