Magyarország mind az osztrák, mind a német választások alkalmával téma volt. Az eltérő hangnemek tökéletesen szimbolizálták a pártok politikai stratégiáinak különbségeit. A német kancellárjelölti vitában kórusban szidták hazánkat az esélyes jelöltek. Elítélték a migrációs stratégiánkat, és büntetésekről beszéltek a betelepítési kvóta elutasítása miatt. Az osztrák kancellárjelölti vitában a későbbi győztes és az FPÖ vezetője is pozitívan beszélt Orbán migrációs politikájáról, az utóbbi szó szerint meg is köszönte az Ausztriának nyújtott segítséget, és mindketten üdvözölték a V4-ek politikáját. A két nagy német párt jelentős szavazatvesztéssel zárta a választást, az ottani két nagy nyertes az AfD és az FDP lett. Ausztriában az FPÖ történelmi eredményt ért el. Egy éve még úgy nézett ki, hogy Ausztriában az FPÖ képes lesz a Néppárt szavazóinak jó részét megszerezni, de Kurz rövid idő alatt megfordította a trendeket és simán nyerte a választást.

A nyertesek és vesztesek közötti különbség tisztán és egyértelműen a migrációhoz és a muszlim kulturális előretöréshez való viszonyban keresendő. Ez is bizonyítja, hogy – ha tetszik, ha nem – a migráció és a muszlimok már meghatározó szerepet töltenek be az európai politikában. A hozzájuk való viszony választásokat képes eldönteni, ezért a politikai stratégiáknak ezeket az ügyeket figyelembe kell venniük. Merkel és Kurz pártja pont ugyanonnan indult, de gyökeresen más taktikát választott. Kurz az Orbán által megalkotott néppárti stratégiát vitte, a migrációt középpontba állítva, míg Merkel a saját útját járta, aminek fontos eleme volt úgy tenni, mintha a migráció nem lenne lényeges kérdés.

Orbán stratégiája egy megváltozott európai politikai helyzetre lett kitalálva, amiben a szélsőséges pártok népszerűségének növekedése az egyik politikai kihívás. Eszerint a jobbközép néppártoknak a szélsőséges pártok szavazótáborainak növekedését kell megakadályozni úgy, hogy témáik egy részét átveszik és azt kulturált formában képviselik, megoldásokat kínálnak rá. Ebben az esetben a néppártok valamelyest jobbra mozdulnak, egyre szélsőségesebb kommunikációra kényszerítik a szélsőséges pártokat, ezzel korlátozva azok szavazótáborának növekedését. Az osztrák tapasztalat is azt mutatja, habár ott nagyon megkésve váltott a Néppárt, hogyha a valóságos problémákra mindkét párt hasonló választ ad, akkor mindig a mérsékeltebbet választják a szavazók.

Merkel ezzel szemben nem jobbra, hanem balra indult. Az ő stratégiája – ahogy a kampány alatt kiemelték az elemzők – az volt, hogy ellenkező irányú propagandával kiszorítsa a közéletből a migrációs és muszlimkérdést, megpróbálja azt a hagyományos szociális és gazdasági ügyekkel elnyomni. A propaganda sokkal inkább a baloldali, liberális elemeket, a humánumot, a szolidaritást hangsúlyozza. A terv szerint a párt tábora ugyan minimálisan lemorzsolódhat a jobboldalon, de a baloldalon sokkal több szavazó nyerhető. A propaganda működött, a kampány idején gyakorlatilag úgy tett a mainstream média, mintha a migrációs kérdés nem létezne. A stratégia viszont elbukott. Merkel kannibalizálta saját koalíciójának szavazótáborát. Felzabálta a szocdemek szavazóinak egy részét, így azok történelmi vereséget szenvedtek, de jobboldalon sokkal több szavazót vesztett, mint amit képes volt balon megnyerni. A migrációellenes pártok lettek a nyertesek. A vereség nem katasztrofális, de jelentős, és politikai instabilitás eredményez. Ez tisztán bizonyítja, hogy hiába próbálják az európai nagy pártok minden erejükkel nem létezőnek tekinteni a migrációs problémákat, azok negatív tapasztalataik miatt mélyen befészkelték magukat az emberek tudatába. Hiába a propaganda, az aggodalmakat nem lehet szavakkal, csak tettekkel gyógyítani.

Ami mindenesetre bizonyos, hogy a hagyományos pártok csak akkor képesek fennmaradni, ha foglalkoznak a muszlimkérdéssel. Rutte Hollandiában azért maradt az első helyen, mert keményen felvállalta Törökországgal a konfliktust, és nyílt levelet írt a bevándorlóknak, hogy amennyiben nem tetszik nekik a holland kultúra, haza lehet menni. Franciaországban minden hagyományos párt megbukott. Az emberek változás utáni igényét ugyan Macron ideiglenesen kielégítette, de az általa kínált megoldások gyorsan veszítik el szavatosságukat. Az egész már most bűzlik.

Orbán stratégiája minden Európai országban működhet, nincs rajta szerzői jog, szabadon használható. Még Merkel számára is adott. Cserébe csak annyit kéne kérni, hogy ne ba888gassák tovább Magyarországot.