Az olasz–magyar focimeccs előtt a helyi szurkolók egy jelentős része nem állt fel, amikor a hangszórókból szólt a magyar Himnusz. Mentségükre szóljon, hogy legalább nem térdeltek, hanem a fenekükön maradtak, de ez azért akkor sem annyira európai magatartás.

Ha magyar gyerekeket, kifejezetten 14 év alattiakat kell elővenni, mert a britek szerint fütyültek a térdelő angol játékosokra, akkor bezzeg beindul a gépezet. Akkor már nálunk a gyerekek is rasszisták, mi több, nácik. Ilyen (mondvacsinált?) esetekben azonnal nekünk ugrik a fejlett Nyugat, amelynek tagjai amúgy békésen üldögélnek, miközben a mi Himnuszunk szól.

Bár mi aztán nem térdelünk, kivéve a Jóisten, a hazánk és a szerelmünk előtt leánykérés esetén. Önmagukat európainak hazudók előtt meg aztán végképp nem ereszkedünk még csak féltérdre sem. Azt is pontosan tudjuk, hogy éppen ez a probléma velünk, magyarokkal. Nyakas egy nemzet a miénk és többségünknek ilyen esetekben még elvei is vannak. Ugyanakkor még egy komoly baj van velünk: minél inkább igazságtalannak érezzük az ellenünk fellépőket, annál elszántabban ellenkezünk.

Bevallom, büszke vagyok a magyar gyerekekre is. Már csak azért is, mert egyáltalán nem rasszisták. Nem is ezért tüntettek a maguk módján az angolok térdelése ellen. Ennél sokkal egyszerűbb a helyzet, hiszen látták, hogy ez az egész térdelősdi egy hülyeség. Nem vezet sehova és nincs is semmi értelme az egésznek. Ettől a világ egy kicsit sem változik – még véletlenül sem lesz jobb hely –, vagyis ez csak egy mutatós pótcselekvés, semmi több. A jövőre nézve mindenesetre biztató, hogy ilyen gyerekeink vannak. Az olasz felnőttekkel ellentétben felállnak más nemzetek Himnusza közben, de azt is tudják, hogy mi az, ami csak egyszerű parasztvakítás, vagy esetleg hergelés. A mi gyerekeink komolyabb emberek már most is, mint néhány nemzet felnőtt tagjai. Úgy néz ki, még jó sokáig lesz velünk gondja az úgynevezett európaiaknak.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.