Egyáltalán nem voltak boldogok attól, hogy Mesterházy Attila nem indulhatott a versenyben, mert az indulás feltételeinek gyors változtatása, az új vezetés által képviselt irányvonallal egyet nem értők távol tartása, leváltása szerintük méltatlan egy magát messzemenőkig demokratikusnak tartó pártban. Csóválták a fejüket, hogy a Pest megyeiek egy részét mételynek nevező Tüttő Kata annak örült, hogy kivágták őket, miközben egyetlen bűnük az volt, hogy Mesterházyt támogatták volna a kongresszuson a Tóth-Kunhalmi kettőssel szemben. Felhozták Szakács László esetét is, akit szintén Mesterházy támogatói között tartanak számon, s aki nemrég még a szocik Baranya megyei elnöke volt. Ám az országos tisztújítást megelőző helyi megmérettetésen Tóthékra csak a megyei küldöttek negyede szavazott, így Baranyának ma már új elnöke van, aki beleillik az új vezetés elvárásaiba.

Szóval nem véletlenül szomorkodtak az uszodai szocik, mert ők is látják, hogy ez a döntés a párt megszűnése irányába tett erőteljes lépés. Úgy látják, hogy a Gyurcsány-pártba való betagozódás egyet jelenthet az MSZP megszűnésével. Mesterházyval ez nyilván nehezebben ment volna. S nem azért, mert Mestreházynak annyira elutasító lenne a viszonya a DK elnökéhez, hanem azért, mert ha a párttagság nyíltan szavazhatott volna a leendő vezetésre, mondjuk úgy, ahogy két évvel ezelőtt, akkor közel sem biztosa, hogy a DK-val való feltétlen összeborulást igenlő Tóthékra voksolt volna. Tény ugyanis, hogy az MSZP-ben sokakban él még a hazafias baloldal megteremtésének reménye. Ám erre az útra csak Mesterházyval lett volna reális esélye az önálló arculatra vágyó, jelenleg a Tóth féle politika következményeként 31 éves történetükhöz képest méltatlanul alacsony népszerűségnek (4-6 %) örvendő szegfűsöknek. Két éve egyébként 54-46 arányban, tehát minimális többséggel diadalmaskodott csak Tóth Mesterházy felett.

Az ő szempontjukból tehát jogos volt a félelem a két évvel ezelőtti feltételek meghagyása esetén megjósolható bukástól. Az uszodai öltözőben erről úgy beszéltek, hogy a zárt listás szavazással lényegében a demokráciát tették pályán kívülre, hiszen csak az egytelen induló elnökre lehetett szavazni, a listáján lévő – jobbára kevéssé ismert – embereken pedig nem is változtathatott az MSZP kongresszusa.

Milyen érdekes, hogy például Tüttő Kata, az új vezetésben elnökhelyettesi pozíciót szerzett katona, aki magára kocsit húzó lóként tekint, úgy igyekezett Mesterházyt befeketíteni, hogy nyíltan megzsarolta az MSZP-t, mondván, ha nem a Tóth-féle vonal jön be, akkor ő nem vállal semmiféle tisztséget a pártban. Kimondva, kimondatlanul arra utalva a párt egyik legnépszerűbb emberével kapcsolatban, hogy nem célja a kormányváltás. Nem kérte ki magának azt a riporteri felvetést sem, hogy Mesterházy egy (Fidesz)tégla lenne az MSZP-ben. Mert Tüttő szerint „ő nem ezen az úton szeretne járni.”

Pedig Mesterházy számtalanszor elmondta, hogy ő az MSZP kongresszus iránymutatása szerint akar tenni a kormányváltásért, míg a Tóth-féle csapat inkább az általuk kijelölt úton szeretné a párt szekerét Gyurcsány lovaihoz kötni.

Pedig hát, aki ezt az utat választja, az a választók megtévesztésének, félrevezetésének irányát választja. Elég csak a DK-nak például az uniós politikájára utalni, amelyben nem akarnak leszállni az Európai Egyesült Államok magas lováról, ami nyilvánvaló képtelenség, ha úgy tetszik hazugság. Mint ahogy az európai minimálbér ügye is az, amiről Dobrev Klára még ma is körömszakadtáig állítja, hogy lesz ilyen, miközben az Európai Bizottság elnöke határozottan kijelentette, hogy nem lesz. Ez nemzeti hatáskör, a minimálbérről minden tagállam maga gondoskodik, így Ursula von der Leyen.

Az ellenzéki pártok teljes összefogása, a Gyurcsány által kötelezővé tett közös lista minden áron való elfogadása nem jelenthet mást, mint a folyamatos hazugságokhoz, a magyarok következetes félrevezetéséhez való felcsatlakozást. Hogy azt mondják nekik, hogy ilyen jó lesz, meg olyan jó, cukrászdát nyithatnak Bécsben, aztán meg jönnek a valóság hétköznapjai, Gyurcsány meg széttárt kezekkel mondja újra, mint aki semmiről nem tehet, hogy ez bizony fájni fog.

S hogy a hazugság mennyire nem idegen a Tóth-féle szocialista párttól, arra álljon itt két minapi idézet Tüttő Katától és Kunhalmi Ágnestől, illetve arról, hogy az MSZP hogyan foglalt állást a neki rokonszenvesebb verzió mellett, nem véve tudomást honlapján a másik elhangzásáról.

Amikor a Pest megyei szocialisták tüntetést szervezetek a párt székháza előtt, mert szerintük jogsértő módon zárták ki őket a tisztújító kongresszusról, akkor Kunhalmi Ágnes a következőket nyilatkozta az ATV-nek. „Ezek nem ők voltak, nem MSZP-sek, szerintem. Biztos vagyok benne. Én gondolom, és tudom is. Ezek szerintem Fidesz-bérencek. Egyszerűen álarc volt rajtuk.” Ugyanerről Tüttő Kata egy nappal korábban így beszélt: „A Pest megyei közösség 1200 fős tagság. Abból, ha jól értem mintegy harminc ember provokált ma a Habony-média segítségével. Ők vettek rész ezen az akármilyen [tüntetésen].”

Nos, hát így állunk az igazmondással az új vezetésű MSZP környékén is. S hogy aki kimaradt az adásokból s csak a párt honlapján akar tájékozódni, azt a vándort megkímélik attól, hogy a hazugság bűze megcsavarja az orrát. Az mszp.hu honlapjának országos elnökséget bemutató része alatt – jelen állás szerint – hiába keresi valaki Tüttő Kata nyilatkozatát. Nem találja. A fideszbérencező Kunhalmiét annál inkább. A cáfolat tehát intézményesen kilőve, eltüntetve.

Nem véletlenül zuhant az elmúlt két évben történelmi mélypontra az MSZP támogatottsága. Hogy akkor Gyurcsányéknak miért fut mégis leggyorsabban a szekere az ellenzéken belül? Talán azért, mert ennyien még támogathatják a hazai politikai élet legelutasítottabb politikusát.

A szemkilövetéstől, a lovasrohamtól, a kardlapozástól azonban már a hazafias baloldalra vágyó szociknak is borsódzik a háta.

Mai kép az MSZP (korábbi) elnökségéről és az alatta látható videókról. A Tüttőé nincs ott.Fotó: mszp.hu