Tudom, hogy most mindenki arról beszél szerte az országban, hogy miért van olyan sok pocakos férfi, pedig ők nem is szültek egyet sem, én mégis visszatérnék egy kicsit a börtönbiznisz és Gyöngyöspata szexuálisan kevésbé fűtött világába. Már csak azért is, mert szeretném a józan ész nevében történő ítéletalkotást népszerűsíteni az ideológiai elmebajjal szemben. Meg egyébként sem érdekel, mit mondott az izomagyú a nőkre…

A balliberális ellenzék szerint Orbán Viktor azért nem akar pénzt adni a patai romáknak, és azért függesztette fel a megítélt kártérítések kifizetését a rabok esetében is, mert hazajött Habony. Az ebben a következtetésben megnyilvánuló már-már művészi logikát és tökélyre fejlesztett politikai éleslátást nem tudja követni olyan földi halandó, akire valamilyen érthetetlen oknál fogva nem hat az Orbán-fóbia koronavírusa. Érdekükben emlékeztetnék arra, hogy a posztkommunista oldalon szőtt mitológia központi eleme az a legenda, miszerint a mentálisan rossz állapotban lévő miniszterelnök azért tudta mégis legyőzni már háromszor a retorikai és egyéb csúcsteljesítményekre képes haladó balféket és társulatát, mert Habony kitalálta a rezsicsökkentést. Ebből persze az is következik, hogy az önkormányzati választáson elért sikereit sem önmagának köszönheti az erős eufémizmussal összefogásnak titulált moslékkoalíció, hanem annak, hogy nevezett személy nem volt itthon. De ezen a részen a gyurcsányista hőseposz nagyvonalúan átsiklik, hogy újra előhúzza a cigány kártyát. Ráadásul úgy, mintha tanácsadója biztatására a kormányfő lenne rasszista, nem pedig ők.

És ezen a ponton álljunk is meg egy pillanatra, mert rendkívül keskeny ösvény húzódik innen kezdve a közveszélyes őrület és a józan ész határán, amin úgy kell átmennünk, hogy egyetlen rossz lépés is végzetes lehet. Már vihognak sátáni hangjukon a politika dögevői, és polgárháborút vizionálnak üveges tekintettel. Szögezzük le tehát kapaszkodóként, hogy cigány honfitársaink integrálásában, társadalmi felzárkózásában mindannyian érdekeltek vagyunk. Ennek legfontosabb eszközei a munka, az ebből származó biztos jövedelem, és a hozzá vezető tanulás. Mindent meg kell tehát tenni annak érdekében, hogy a cigány származásúak is a munkaerőpiacon eladható tudást szerezzenek, a cégeknek, a vállalkozóknak, a közszférának pedig alkalmazni kell őket hátrányos megkülönböztetés nélkül. Ennek érdekében viszont egy politikailag korrektnek tűnő, ámde rendkívül kártékony tabut azonnal meg kell döntenünk. Sürgősen rehabilitálni kell a felzárkózás, a felzárkóztatás fogalmát és gyakorlatát, kivéve azt a szegregáció és diszkrimináció fogalomköréből.

Tudomásul kell venni, hogy a magyar oktatás bemeneti oldalán súlyos lemaradással küzd egy igen széles társadalmi réteg. Ez a lemaradás teljesen alkalmatlanná teszi őket az integrált oktatásra a többiekkel. Téveszme, hogy majd a jobbak felhúzzák őket is a magasabb tudásszintre. Erre elvétve akad csak példa. Arra viszont annál inkább, hogy a jobbak fejlődése is lelassul az ellehetetlenült körülmények között. Mert nem arról beszélünk, hogy az egyik tanuló jobb matekból, és majd segít a másiknak, hogy ő is jó legyen, hanem megszűnik a pedagógiai folyamat minden előfeltétele ott, ahol valaki, miközben kivonja magát a közös munkából, mert frusztrálja felkészületlensége, rendszeresen lekurvázza, sőt leköpi, megtépi a tanárnőt, szexuálisan zaklatja társait, vagy fekáliával keni be a mellékhelyiség falát. Kapaszkodjanak meg a széplelkű jogvédők, ezeket a rémségeket a gyönygyöspataihoz hasonló iskolák tanáraitól hallottam. Ezekből az intézményekből előbb-utóbb menekülnek a gyerekeiknek jobb sorsot szánó szülők, majd a legkitartóbb pedagógusok is. Ezzel pedig kialakul az igazi, az úgynevezett spontán szegregáció, amely során egész iskolák maradnak hátra kizárólag hátrányos helyzetű, végzetesen lemaradó gyerekekből álló osztályokkal, és megkeseredett, kilátástalansággal küzdő tanári karral. Ezért hazug a szegregáció elleni harc, mert épp azt éri el, ami ellen látszólag küzd.

Azonnal kezdjenek tehát a szakemberek tudományos vitát a felzárkóztatás legmodernebb, leghatékonyabb eszközeiről, módszereiről. Az sem baj, ha ez a vita társadalmi méreteket ölt. Bújjon elő mindenki, aki félve a politikailag korrekt elmebaj bosszújától eddig magában hordta csak ötleteit a probléma megoldására. Találjuk ki közösen, milyen képességekkel kell bírnia egy első osztályba lépő gyereknek, és hogyan lehet ezen képességek birtokába juttatni azokat, akiknek bármilyen okból ez nem sikerült. Súlyos adósságot törlesztenénk ezzel saját magunknak.

Ha nem jogi kérdésként, hanem a fent leírt módon közelítjük a gyöngyöspatai kártérítési pénzekről tett miniszterelnöki kijelentést, akkor világos, hogy a megítélt pénzből oktatást, képzést kell biztosítani azoknak, akik a Gyurcsány-kormány idején hátrányt szenvedtek. Ha pedig nem szenvedtek hátrányt, akkor az egész vircsaftot fel kell számolni, és a már felvázolt lényegi kérdésekkel kell foglalkozni.

Ne féljünk azzal sem szembenézni, hogy az említett lemaradással küzdő rétegben igen nagy a cigány származásúak aránya. Megvannak ennek a történelmi és társadalmi okai, majd egyszer ezeket is csokorba szedem. De ha nem hagyunk fel azzal az ostoba gyakorlattal, hogy emiatt minden megoldási kísérletet a lemaradás felszámolására rasszistának bélyegzünk, és szegregációnak minősítünk, akkor konzerváljuk a rendkívül súlyos problémát. Nem az a baj ugyanis, hogy cigányok az érintettek, hanem az, hogy sokszor a társadalmi együttélés alapvető normáit sem tudják betartani, mert nem ismerik őket. Ha ezen nem változtatunk, sokuknak egyenes lesz az útja a börtönbe. Ahol majd nem süt be rendesen a nap, és szűkös lesz hat embernek a cella. A tokás ügyvédurak pedig olyan elítélteknek taposnak majd ki ezért kártérítést, akik otthon sokszor rosszabb körülmények között élnek. Ezen a ponton pedig azt szögezhetjük le, hogy nem az a rasszista, aki néven nevezi a cigányság problémáit, hanem az, aki azokat alantas anyagi érdekei szolgálatába akarja állítani.

És mit ad Isten, miközben ezt írom, jött a hír, hogy Soros globális egyetemi hálózat indítását jelentette be. A vélemények szabad kifejezésének és a különböző meggyőződések sokszínűségének biztosítása mellett további kiemelt céljuk a negligált társadalmi csoportok, a menekültek, a börtönbüntetésüket töltők, a romák, az otthonukat elhagyni kénytelen emberek elérése és minőségi oktatásuk segítése. Külön ösztöndíjprogrammal támogatnák a politikailag üldözött kutatókat. Nyilván én meg Soros-fóbiában szenvedek, ezért vélem felfedezni a célkitűzések között az összes olyan területet, amiről eddig beszéltem, amikbe eddig is beavatkozott kéretlenül és pusztító módon a spekuláns álcivil hálózata, amely immár globális oktatási hálózattal is kiegészül a közeljövőben. A kevert népességű, multikulturális, nyílt társadalom hagymázas elképzeléseinek megfelelően. Elképesztő tragédiák elé nézünk, ha sürgősen nem találunk ki valamit.