Az Index körüli hisztit figyelve az embernek az az érzete, hogy valami performanszot lát. És ez még a jobbik eset.

Emlékszem, egyszer tanúja voltam egy performansznak, ami abból állt, hogy egy fekete ruhás elmebeteg teátrális pózban egy vascsőbe hörögte a színpadon, hogy „Én vagyok Nick Cave szelleme!”

Na, most, ha ezt komolyan gondolják, az durva.

Egy bizonyos Péterfy Gergely nevű (író) performansza a Facebookon:

„Szabadok vagyunk egy rab országban – ez önellentmondásnak tűnik. Pedig szerintem nagyon egyszerű feloldani: az ország, ahol rabok lehettünk volna, véreim, és láncainkat joggal rázhatnánk – az ország eltűnt. Elvesztette köz(pénz) jellegét, magántulajdonná változott, és így, mint ország és mint haza, semmivé lett. Nincs többet. Az Indexből »Index« lesz, ahogy Magyarországból már jó ideje »Magyarország«.
Innentől viszont új dimenziók nyílnak.
Nem kell többé állampolgárként viselkednünk: eljött az »állampolgár« ideje. Ha nincs többé Magyarország, de még mindig azt szeretnétek, hogy legyen, kell egyet alapítani. Teljesen újat. Ez az alapítás sok mindent jelenthet – de egyelőre leginkább mégis azt jelenti, hogy új, »Magyarországtól« független intézmények kellenek. Ehhez pedig szakítani kell »Magyarország« intézményeivel. Ki mit bír, szakítsa el. Akinek ez annyit jelent, hogy nem olvassa és nem nézi a sajtóját, legyen annyi. Aki nem lép be a szállodájukba, nem eszik az éttermükben, nem vesz az autójukból, szakítsa ezt. Aki ki tud lépni az adórendszeréből, társadalombiztosításából, tegye meg. Aki csak megvetően hátat fordít, fordítson hátat.”

Mire egy hívő kommentje: „Ez már valóban egy ál-Magyarország, nem a miénk”.

Csak találomra idéztem, de sorolhatnék százat. Megszűnt az ország, Kész. Vége van. Vége van mindennek. El kell menni.

(Ezt amúgy nem értem. Kimentem direkt az erkélyre, körülnéztem, és a templomtorony ott szemben nem tűnt el. Itt valami nem stimmel.)

„Én vagyok Nick Cave szelleme!”

Amikor bejöttek az oroszok, mi maradtunk. Amikor Trianonban elcsatolták, majd megszállták az ország majd háromnegyedét, mi maradtunk. Ott is, itt is. Ők persze nem értik, és románozzák, szlovákozzák az ottaniakat. És utálják. ilyenkor az idegent nem kell szeretni. Ilyenkor az idegen nem szép.

Pedig állítólag mi minden idegent utálunk. Tamás Gáspár Miklós nyilatkozta minap a Magyar Narancsnak, hogy „A magyar etnicistákat az jellemzi, szemben minden más nép etnicistáival, hogy kivétel nélkül minden külföldi népet gyűlölnek. És tényleg, melyik külhoni náció népszerű Magyarországon? Egyik se.” (2020. július 8.)

De mi sosem tudunk akkora utálattal beszélni a franciáról vagy németről – sőt, az arab kebabárusról se –, mint ők a külföldi magyarokról, vagy akár csak a vidékiekről.

Maradtunk, amikor 94-ben visszajött Horn, maradtunk, amikor 2006-ban Gyurcsány vízágyúval lövette, viperával ütötte a népet. Mert a hazánk. És egy percig sem gondoltuk, hogy Magyarország nincs, hogy megszűnt, többé nem Magyarország, nem a hazánk.

Ezek meg „el kell menni”-znek mindenre, ami a kis romkocsmás, libsi utópiájukban zavaró. Bejött egy légy a szobába, és gyenge a térerő a Krétakör büféjében. Innen el kell menni.

Azt most ne is feszegessük, hogy mi a valóság. Hogy az óbaloldal megpuccsolta az újbaloldalt. A komcsik ezt szokták. Sztálin Trockijt, a Demokratikus Ellenzék Kádárt, Dániel elvtárs áruló.

De nekünk ehhez mi közünk? Pelikán sosem mondta, hogy vége az országnak, pedig a Szabad Népen kívül semmi nem volt – aminek utódját kellett volna őszerintük megmenteni a kormánynak 2016-ban.

Orosz Anna is lenyomott egy performanszot:

„A Fidesz azt akarja, hogy a magyar emberek, mi, 10 millióan ne tudjunk egymással beszélgetni” – kezdte. – Sőt – folytatta a politikus – utcára tesznek, ha valami olyasmit tesznek, ami a hatalomnak nem tetszik. „Mi vagyunk a többség, mi vagyunk többségben – mi nem Vaszily Miklósok, Szombathy Pálok, Bodolai Lászlók és Gerényi Gáborok vagyunk. Többségben vagyunk, akiknek van gerincük. Kiabáljatok, támogassátok a független médiát, rajtatok múlik, hogy túléljük azt Orbán-rendszert” – lelkesítette az összegyűlteket a Momentum alelnöke.” (Magyar Hang, július 24.)

Ha már országnak és a független sajtónak is vége. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetne a „függetlenség” definíciója. Megnéztem a Wikipédián is, de mindenféle pontatlanságot írnak összevissza. Aztán rájöttem:

Függetlenség az, ha Karácsony Gergely ír hozzád köszöntést, és a Momentum tüntet az érdekedben!