Georg Spöttle írja a Facebookon (augusztus 18.):

„Egy német üzletasszony, akire már szintén rátámadtak futás közben a parkban, feltalálta a biztonsági futónadrágot nők számára.
A "Safe Short" téphetetlen műszálból készül, és gumi helyett egy átvághatatlan zsinór fixálja, amelyet számzárral is biztosítanak. A nadrágon van egy gyorsan kioldható sziréna is, amely 130 decibel hangos.
A sok ezer zaklatás és nemi erőszak sajnos valóban hasznos ruhadarabbá teszi, de miért kellett idáig eljutnunk??? Mi lesz a következő, golyóálló blúz?”

Na, kérem, beszélhetünk mellé, magyarázkodhatunk – nem mi, a haladók ugyebár –, de ez bizony nem más, mint az ún. erényöv.

Erényöv, semmi más.

A rémisztő erényöv, a sötétnek hazudott középkor eme patriarchata, klerikálfasiszta ereklyéje, amivel hollywoodi filmekben, meg „felvilágosult” történelemkönyvekben riogatnak, amúgy egy legenda. A valóságban nem létezett. Néhány, a költészet körébe utalható feljegyzésen kívül semmi nyoma, a történészek ezt ma már tudják. Fellelhető pár példány, amiket félezer évvel később gyártottak – pont eme legendák miatt –, de a gyakorlatban éppúgy nem volt realitás, ahogy nem létezett a vasszűz nevezetű kínzóeszköz, az első éjszaka joga, és még rengeteg minden, amivel a régi reakciós világot lefestik, és amiknek hallatán a modern, felvilágosult ember meg felháborodik, hőbörög egyet az elnyomásról, hisztizik a jogairól, meg a privát szférájának szabadságával kapcsolatban, majd leül kiposztolni a Facebookra, hogy milyen autót vett, hány hete csalta a felesége és milyen ülőgarnitúra van a nappalijában.

Erényöv.

A reakciós, keresztény Európa nem merte létrehozni, a haladó és felvilágosult megcsinálta.
És a feminista, politikailag korrekt, felszabadított nő észre sem veszi, hordja rabságának, korlátozott, fenyegetett létének bizonyítékát ahelyett, hogy az idegen invázió ellen tiltakozna.
Mert ezek a mai médiafeministák már gyávák. Punnyadtak. Megfelelési kényszer által vezérelt ócska kis divatlibuskák. Ahogy az összes mai hőbörgés, punkzenekarok, lázadók, forradalmárok stb. A Black Flag koncertjén ’82-ben még késelés volt, a Stranglers basszusgitárosa maga ugrott le a színpadról, s vett részt a tömegverekedésben, az Agydaganat koncertjén hungarocellből készült békegalambokat törtek szét és tapostak meg, a CPg még börtönben ült, egy mai punkfesztiválon meg pedánsan kiírják a színpad fölé, hogy No sexism, No racism, No ableism, No ageism, No homophobia, No fatphobia, No transphobia, No hatefullness. (De a fehér embert még lehet szidni, azt megengedik.)

A régi szüfrazsett annak a hagyományos szokásnak ment neki, melynek megsértése a teljes társadalmi létét veszélyeztette, a mai feminista meg leönti vízzel a némán imádkozó püspököt, aki mindezt megadóan tűri, mert semmi hatalma nincs arra, hogy nyilvános botozásra ítélje a szukát, vagy hogy a főtéren máglyán elégesse.

Bár lehet, szegény püspök úrnak ez már eszébe sem jut. (Hiába, minden korcsosul.)

A mai feministák már nudlik. Az igazi feminista – ha létezne – ma rasszista lenne. Védené és képviselné saját érdekeit. „Ki a niggerekkel Európából!”. Ezt üvöltené egy igazi feminista. „Allah kutyái, takarodjatok!” Ezt a táblát emelné magasra, s ezt követelné, nem a jámbor püspök urat vegzálná, aki keresztényi türelemmel viseli gyáva piszkálódásait.

Mert lássuk be, földön fekvő oroszlánt rugdosni gyávaság. Olyan, mint félkezű embert kihívni szkanderra.

Az Index írta nemrég: „Mától tilos burkát viselni Dániában”. És ennyit fűztek hozzá:
„A nagy kérdés: dönthet egy nő szabadon a testét fedő öltözet mellett?"
Az idióták. A haladó sajtó mára elárulta a nőmozgalmat, magukra hagyta a nőket. Pedig egy hagyományőrző feminista – igen, lássuk be végre, ez a különbségtétel már jogos – még úgy állna hozzá, hogy hurrá, a nők jogait csorbító kultúrát keretek közé szorítják. De nem, ez a mostani már tovább ment az önfelszámolás lépcsőjén, még mélyebbre, már a pincerészlegen botorkál. Lassan eléri a csatornát, s aztán hopp, egy csobbanás és elmerül a trutyiban.

Ennek fő oka, hogy a libsi mindig egyénben gondolkodik, nem pedig közösségben. Ezért védi a drogos jogát, a büdös hajléktalan jogát, a nemváltó gender szerencsétlen jogát.

A libsi ezért és addig védte a nő jogát mint egyénét, amíg a hagyományos társadalom, a hagyományos szokásrend, a közösség és a férfiak ellen kellett védeni, de már nem érdekli, nem tudja és nem akarja védeni a nőt, amikor a migráns betolakodók ellen kellene. Mert most a nőkre mint közösségre kéne néznie, arra pedig képtelen. Most a terrorista, közösségellenes betolakodó migráns joga a fontos. A nőt nyugodtan erőszakolják csak, vagy esetleg vegyen fel erényövet.

A libsinek mindig az egyén és az egyéni különbözőség a lényeg. A lépcsőházban hajnalban ordibáló idióta szabadsága és joga, és nem érdekli az aludni vágyó egész lépcsőház érdeke.
Szóval megismétlem: egy igazi feminista ma már idegenellenes, rasszista és iszlamofób (lenne). Feltéve, ha hű akarna maradni elveihez, s lenne benne maradék gerinc. Az igazi feminista – mint holmi true metálos Manowar albumborító figura – ott menetelne Tommy Robinson mellett, s vinné a táblát: „Ki a muszlim kutyákkal Britanniából!”

De ezek már gyávák, ezek műfeministák, ezek gumiszüfrazsettek.

Úgyhogy a haladó Nyugaton a szegény, szerencsétlen emancipált nőnek – miután a liberalizmus felhasználta, majd rútul eldobta, és magára hagyta – pár év, s nem lesz más választása, mint pirulva, szipogva, potyogó könnyek közt – hisz mégiscsak nő – visszamenekülni védelmezőjéhez, a férfihoz.