Elöregedés, gyermektelenség, kényelem az egyik, szegénység, népességrobbanás, háborús konfliktusok, ivóvíz hiány a másikon. Senki sem tervezte, senki sem látta, hogy pont most jön el az ideje. Azok a „demokrácia exportban” érdekelt világrendőrök sem, akik rendbe rakták a Közel-Keletet az elmúlt évtizedben. Valószínűleg ők sem akarták. Így alakult. Így szokott alakulni: egyszer csak túl sok tényező mutat ugyanabba az irányba és lendületbe hozza a folyamatokat. Exponenciális erővel.

A Trónok Harcában van egy bazi nagy fal, amit a „vadak” ellen emelt a „birodalom”. Jégből van. Európának ilyen fala nincs. Határai sincsenek, csak történelmi térképeken. Márpedig most

„Azt ismered, hogy egy pasas zuhan lefelé, miközben zuhan azt mondogatja, hogy megnyugtassa magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben...” Ki gondolta volna, hogy Mathieu Kassovitz 1995-ös filmje, a Gyűlölet (La Haine) lesz az egyik legrelevánsabb európai film 20 évvel később.

Európa bürokratái, a tőke bajnokai és a médiaipar egy fantasztikus kollektív álomban ücsörögnek, és most éppen arról álmodnak zuhanás közben, hogy meg kell menteniük a világot. Persze nem tesznek semmit, mert zuhanás közben kényelmesebb a mozdulatlanság. Beszélni kezdenek hát arról, hogy most tényleg cselekedni kell, mert az emberiesség és a politikai morál ezt követeli meg tőlünk.

Ehhez azonban először terveket kell készítenünk, amelyeket meg kell vitatnunk. Át kell adnunk bizottságoknak, akik ezeket jóváhagyják, majd a jóváhagyott tervekből választanunk kell, de előtte meg kell szavaznunk, hogy milyen procedúrával választunk közülük, és meg kell vitatnunk, mit teszünk majd azokkal, akik nem értenek egyet ezzel. Vagy bármivel.

Lehet divatos kamu, értelmiségi folklór, hogy Baudrillard szimulákrum elmélete volt a Wachowski testvérek Mátrix című mozijának alapja, de az biztos, hogy a mátrix /szimulákrum létezik; úgy hívják: „Európai Álom”.

Az Európai Álomban valóban véget ér a történelem és a városi terepjárókban, vagy kényelmes limókban hasító, nyakkendős faszkalapok, akik a tőke újratermelődésének feltételeire ügyelnek – legyenek menedzserek, politikusok, médiamunkások, stakeholderek – nyugalomban hátra dőlnek, mert ők tudják: „eddig minden rendben”.

A modern piacgazdaság, vagy mondjuk western „kapitalizmus” utolsó vicce, amikor a tőkések benyalják saját ideológiájukat. Elhiszik azt, amivel a kékgallérosokat etették.

Az eljövetel. Amikor megnyertük a meccset. Amikor a mátrix készítői maguk is a mátrix részei lesznek. Mert a mátrix jobb, mint az, amit szimulál.

Persze, hogy van. Az adófizetők szolidárisak, amikor beszart a tőzsde, akkor is kifizettettük velük az egészet. Most is fizetni fognak. Mert lehet, hogy rövidlátó, rasszista birkák, de mi meggyőzzük őket, hogy ez megér nekik ennyit. A hülyének is megéri, mert a lényeg a zuhanás, nem a megérkezés.