Az Európai Bizottság e-mailben vagy postai úton történő engedélyezési folyamat támogatását szorgalmazza a menedékjog iránti kérelmek tekintetében Európában. A menedékkérőknek a koronavírus-válság idején is „amennyire csak lehetséges” hozzáférést kell biztosítani a menekültügyi eljárásokhoz, és alapvető jogaikat védeni kell.

A menedékkérőknek – a brüsszeli hatóságok által csütörtökön a menekültekkel és bevándorlókkal foglalkozó ajánlásoknak megfelelően – elismervényt kell kapniuk a kézhezvételről is. A normál eljárásoktól való eltéréseknek arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük a dokumentum szerint. Például a menekülteket csak akkor szabad karanténba helyezni, ha ez minden emberre vonatkozik, aki egy bizonyos területről származik. Az olyan alapszolgáltatásokat, mint a gyermekek iskoláztatása, fenn kell tartani és biztosítani kell a többi diák számára, például az online tanulás révén.

Az EU Bizottsága arra is ösztönzi az EU országait, hogy amennyire csak lehetséges, hajtsák végre az új terveket. A pandémia okán bevezetett korlátozások nem vonatkoznak az áttelepítésekre, ahol a kiszolgáltatott személyek közvetlenül harmadik országokból érkeznek az EU-ba. A kialakult válsághelyzet még sürgetőbbé teheti az áttelepítést.

Ezzel szemben az EU-államoknak továbbra is folytatniuk kell az elutasított menedékkérők hazaszállítását, vagy legalábbis fel kell készíteniük őket erre. A szokásosnál is inkább az önkéntes visszatérést kell szorgalmazni. Korábban a Migrációkutató Intézet elemzésében rámutatott, hogy bár a tagállamok 2018-tól érezhetően nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a repatriálások kivitelezésére és felgyorsítására, az eljárás költségessége, valamint a kibocsátó országokkal kötött visszafogadási megállapodások és az elutasított menedékkérők együttműködésének hiánya komoly gyakorlati akadályként jelenik meg. Az EU és a tagállamok előtt alapvetően két lehetőség áll: a külső határok hatékony védelmével eléri, hogy a jövőben ne legyen szükség nagyszámú repatriálásra; vagy pedig adottságként fogadja el a többségében gazdasági bevándorlók illegális érkezését, és mintegy „futva az események után” több anyagi és emberi erőforrást ad a Frontexnek és a tagállamoknak a kitoloncolások végrehajtására.

A jelenlegi járványügyi válságban Németország nem kezeli a kettős menedékkérők helyzetét, akik már benyújtottak kérelmet egy másik EU-országban is. Ennek hosszú távú következményei lehetnek. A világjárvány súlyosbítja a német migrációs politika egyik olyan problémáját, amelyet évek óta nem oldottak meg, nevezetesen a dublini transzferek alacsony számának kiküszöbölését. Mivel a beérkező menedékkérők többsége már menedékjog iránti kérelmet nyújtott be egy másik EU országban, valójában vissza kellene őket küldeni a „felelős országba”.

A Die Welt szerint hátráltatja a folyamatot, hogy a kettős menedékkérők gyakran eltűnnek a hatóságok látóköréből vagy a menekültügyi ügyvédek segítségével sikeresen blokkolják a kiutasítási eljárást.

A koronavírus-válság óta ugyanakkor a kitoloncolásokat Németországban teljes mértékben felfüggesztették, amely súlyos következményekkel járhat: Ha az illegálisan érkező menedékkérőt hat hónapig nem lehet átadni, kivételes esetekben 18 hónapig, az ország lesz felelős a menedékjogi eljárásáért. A rendelkezés mögött a jelenlegi EU-s menekültügyi rendszer sajátosságai húzódnak meg, emiatt a német a szövetségi kormány egységes európai megoldást javasolt a dublini átadási határidők meghosszabbítására, ami Brüsszel ex katedra elutasított azzal, hogy a dublini rendelet egyetlen pontját sem lehet figyelmen kívül hagyni még járványügyi veszélyezettben sem.

Úgy tűnik, hogy az Európai Unió bürokráciája egy ilyen súlyos – emberéleteket követelő – válság idején sem képes kellő rugalmasságot tanúsítani, amely hibás hozzáállás újfent az euroszkeptikusok malmára hajthatja a vizet.