Jó ellenség, rossz ellenség

Putyint mindennek lehet nevezni, csak ártatlan báránynak nem. Jó okkal lehet gyűlölni és félni tőle. Mondhatni tökéletes azok számára, akik ellenségképet szeretnének kreálni belőle és az oroszokból. Európában sokan félnek tőlük. Ugyan a közhelyek szerint, aki az emberek félelmeire épít politikát az demagóg, de aki ezt a szót Merkelre használja, azt biztosan azonnal demagógnak nevezik.

Vállalva a kockázatot leírom, hogy az európai politika Merkellel az élén, minden erejével ellenségképet kovácsol az oroszokból. Nagy szüksége van ugyanis arra, hogy az iszlám felé irányuló ellenségességet valami mással nyomja el, valahogy egyesítse az amúgy széthulló EU-t, és megnyerje a keleti tagállamokat. Különböző országokat és népeket pedig a legjobban egy közös ellenséggel szemben lehet egyesíteni, ezek lennének az oroszok.

Az a bökkenő, hogy a választóknak már van ellenségük, és azt maguk választották. Az iszlám egyik markáns irányzata ugyanis mondhatni formálisan hadat üzent Európa minden keresztény lakójának és a maga módján el is kezdte a háborút, vagyis határozottan öldösi ellenségeit. Európa polgárai, akik hosszú évtizedeken keresztül toleránsan befogadták a muszlimokat, megijedtek. Félnek tőlük, sőt egyre nyíltabban az ellenségüknek tekintik őket. Nem az összes muszlimot, csak azokat, akik meg akarják ölni őket. A baj, hogy nagyon kevés gyilkosról látszik kívülről, hogy gyilkolni akar. Teljesen normális második, harmadik generációs, korábban sörivó muszlim srácok öldösnek halomra embereket. Ezért biztonságosabb mindenkitől rettegni, és mindenkit ellenségnek tartani, mint egyszer hibázni. Ezt tanította nekünk az evolúció, és ez alól elég nehéz kibújni. Az európai politikusoknak nincs ínyére ez a folyamat, teljesen érthető okból. A muszlim mint ellenség, rendkívül kellemetlen fejlemény lenne az EU-ra nézve. A muszlim népesség száma már most túl magas a kontinensen, és az folyamatosan növekszik. Nem lehet eltüntetni őket, és nem lehet egy olyan világban élni, amiben az állampolgárok többsége retteg egy kisebbségtől, kölcsönösen gyűlölik egymást, a kisebbség meg néha öldösi a többséghez tartozókat. Ez előbb-utóbb szétrobbantja a társadalmat, rövid távon viszont kinyírja az általuk fétisnek tartott EU alapértékeket a toleranciát és a nyitottságot és ezzel az ő Európai Uniójukat is.

EU gyűlölködői egyesüljetek!

Merkel mama boszorkánykonyhájában kifőzték a „megoldást”: a gyűlöletet az EU-n belülről, kívülre kell helyezni. Külső ellenség kell, akitől félhetnek a népek, akivel szemben a nagy európai gyűlölet mentén képesek egyesíteni az EU-t. A muszlimok iránti gyűlöletet szublimálni (ugye milyen szép szó) egy magasabb szintű gyűlöletté az oroszokkal szemben. Olyan gyűlöletté, ami nem tartalmaz Merkel szerint rasszista elemet, mert egy valóságos muszlim-arab gyilkostól félni és gyűlölni rasszista, egy lehetséges orosz gyilkost gyűlölni és félni tőle nem rasszista. A világ helyreállt. A multikulti ideológia nem sérült.

A lényeg, hogy Oroszországtól való félelemnek komoly hagyománya van a kontinensen és ráadásul pont azokban az országokban, akik elvesztették a bizalmukat Merkelben. A legfontosabb ezek közül Lengyelország, akit egy erős oroszfóbiás politikával a tervek szerint maga mellé állíthatna az EU-s mainstream politika. Amennyiben a lengyelek az oroszoktól való félelem miatt eltávolodnak azoktól, akik az oroszokkal való megegyezést keresik és a németeket támogatják, a többi országnak nem lenne elég ereje szembefordulni az EU akaratával. A terv nem működik, mert senki nem hiszi el, hogy a németek valóban félnek az oroszoktól és főleg nem hiszik el, hogy baj esetén képesek lennének megvédeni Kelet-Európát tőlük (lásd Ukrajna). Így a nagy egyesülés elmarad. Helyette mindenki egyedileg utálhatja az oroszokat.

A tökéletlen ellenség

Van itt még egy gond. Az oroszok már ellenségnek sem olyan jók, mint régen voltak. Több ország polgárainak, még olyanoknak is, akik éltek kommunista uralom alatt, vagy a franciáknak, akik nem, elég nehéz megérteni miért akarunk velük rosszban lenni. Vagyis Putyin mellett továbbra sem szívesen hagynám ott lezáratlanul a bicajomat, de pénzért szívesebben őriztetnem az oroszokkal. 

Ezek a népek talán komolyan vették, hogy a Európára ráköszöntött a béke és együttműködés korszaka, amiben inkább a gazdasági előnyöket kell figyelembe venni, mint a történelmi gyűlölködést. Az EU-nak szüksége lenne az oroszokra és az oroszoknak is szüksége lenne az EU-ra. Nagyon jól el is bizniszelt mindenki velük, még a lengyelek is, egészen a közelmúltig.

Elismerem, a Krím félelmetes lehetett néhány országnak, de sokkal inkább az EU gyengesége keltett félelmet, mint az oroszok vérszomjassága. Az oroszok többször jelezték már tettekkel is, hogy nem engedik geopolitikai érdekszférájuk gyengítését, de ezen túl hajlandók együttműködni. Az érdekek mégsem találnak egymásra. Erre valóban nincs más ok, mint a mesterséges gyűlöletkeltés, vagy az EU politikusok bűntudata Ukrajna miatt. A Krímet és az emberi jogi szempontokat felejtsük el, mert egyrészt ez nem akadályozza meg az USA-t, hogy együttműködjön az oroszokkal, másrészt nem akadályozza meg, hogy Merkel nyalizzon a törököknek, akik ma már talán még durvábban sértenek meg minden olyan értéket, aminek megsértését az oroszok szemére vetnek.

Ellenségképpel nem megmenthető a mai EU

Az EU azért jöhetett létre, mert elhittük, Európára ráköszöntött a béke és együttműködés korszaka. Ezért fogadták el az emberek a tolerancia és nyitottság értékeit. Mindegy hogy a muszlimokat gyűlöljük, vagy az oroszokat, az ellenségesség légkörében nem lehet megőrizni ezeket az értékeket. Márpedig ha mindenképpen elvesznek ezek az értékek, akkor jobb a valóság, mint a propaganda talaján állni.

Nem lehet megúszni a muszlim kérdést, ez nem múlik el magától és nem múlik el egy külső ellenségtől. Minél jobban félnek az emberek, annál erősebben fordulnak azok ellen, akiket nem tartanak közösségükbe tartozónak. Európa érdeke a külső feszültségek csökkentése lenne, hogy minél nyugodtabb körülmények között legyen képes valódi dolgokkal és nem kreált problémákkal foglalkozni. A valóság azonban rendkívül félelmetes a mai európai politika számára, sokkal jobban szeretnék homokba dugni a fejüket, vagy esetleg a spájzba, ahol már mint tudjuk ott vannak az oroszok.

A muszlim radikálisoktól félni önvédelmi reflex, ezt nem szabad elvenni az emberektől, mert veszélybe sodorjuk őket. Egy hamis ellenségképet kreálni propagandával, egyéni politikai célok érdekében pedig veszélyes játék, főleg, ha ez az ellenség atomrakétákkal és hatalmas hadsereggel rendelkezik és a szomszédod. Ráadásul szeretne veled jóban lenni, mert ezt kívánja gazdasági érdeke. A politikának érdemes az együttműködés és béke pártján állni azokkal szemben, akikkel ez lehetséges. Akik pedig ellenségesen lépnek fel velünk, azokkal szemben érdemes keménynek lenni. Merkel éppen fordítva ül a lovon. Azokat védi, akik ellenségesen lépnek fel és abból csinál ellenséget, akinek érdeke lenne velünk együttműködni. Aki a mi valódi ellenségünket maga is ellenségnek tekinti, akit a mi ellenségünk maga is ellenségnek tekint. Ez a közös ellenség önmagában elég alap lenne, hogy ha nem is leszünk barátok, azért együttműködünk, hogy megvédhessük magunkat.

A helyzet annyira rossz, hogy aki azt írja, amit én, azt oroszbérencnek nevezik és rasszistának. Nem realistának. Aki viszont külső ellenségképet gyárt, azt humanistának és nem idiótának.