„Sanyi: eljön majd a showmba, Ica?

Ica: De ugye nem peep?

Sanyi: Nem, night.”

(Csapd le csacsi)

Vajon honnét ismerős ez az egész?

A héten – hogy egy közkedvelt slágert idézzünk – felrobbant a gecigránát.

Hétfőn két agyonismert művészember, Fenyvesi Lili és Néder Panni esett neki a Víg igazgatójának a 2010-es sérelmeikért. Majd jött a Vígből eltávozott tagok közös nyilatkozata, majd Kovács Patrícia olvasott be Eszenyinek (2009-2011 között volt a társulat tagja), aztán Börcsök Enikő sajnálkozott (több mint 25 éve a Víg tagja), hogy őt csak a nagyszínpad varázsa tartja az Eszenyi-féle színházban. De még egy három hónapig Eszenyi mellett dolgozó asszisztenst (az illető 2012-ben volt három hónapig Eszenyi titkára) is sikerült a Karácsony Gergely ócska smasszereiként dolgozó 24.hu, HVG és Index lófejgyártó portáloknak megszólaltatniuk.

A vádak a következők: „toxikus légkör uralkodik a színházban”, „hatalmi visszaélések” történnek, „verbális erőszak” és „nyilvános megalázás” zajlik. Eszenyi „megalázó stílusban üvölt”, olyan helyzetet teremt, amiben „az ember lesütött szemmel nyeli a könnyeit”, sőt: „tíz percen belül ellentétes információt mond, mégis azt érezteti veled, hogy te vagy az idióta”, „a hátuk mögött beszéli ki az intézmény dolgozóit” és így tovább.

Nocsak, nocsak, mennyire mélyen is ülnek a 2008-as, 2010-es, 2012-es sérelmek.

S valóban:

Hirtelen érzékenyek lettek. Együtt mindahányan. Ők, a művészemberek. Hirtelen épp akkor, amikor igazgatót választanak a Víg élére. Hirtelen most lett elviselhetetlen minden.

A művész az, aki a határhelyzetet keresi és még azon is túlmegy.

Most pedig itt picsognak mindahányan, mert Eszenyi felemelte a hangját, üvöltözött velük, az egyikhez még a cipőjét is hozzávágta és így tovább.

Valamikor 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben.

Most ez komoly?

Mindenesetre a Karácsony vezette főváros vizsgálatot indít.

A 24.hu-s smasszer pedig kimondatja a 2012-ben három hónapig Eszenyi mellett időző és naplót vezető titkárral, hogy mit is kell gondolni erről az egészről (hülyebiztos verzióban még ki is emelték, nehogy elkalandozzanak a gondolataid), miszerint:

EZZEL A HABITUSSAL SENKINEK NEM SZABADNA EGY EKKORA INTÉZMÉNYT VEZETNIE, ÉS ENNYI EMBERÉRT FELELŐSSÉGET VÁLLALNIA.

Érted már bazmeg, Eszenyi elvtársnő? Hibáztál.

Ott kellett volna lenni azon a tüntetésen, Eszenyi elvtársnő.

Jaj, szomszédasszony, jó lenne az a csalitos, ugyan már, úgysem kell az már magának.

„Béla: Pillanat! Sajnos még mindig nem volt módomban megtekinteni az építési engedélyt, ellenben valaki áthajított a kerítésen egy tubust! Ugye? Nem mondom, hogy maguk voltak. Lehet, hogy az utca népe! Mit lehet tudni? Vagy-vagy! Pillanat szomszéd! Nem akar tárgyalni velem a hátsó telek ügyében? Na! Hát az olyan csalitos! Tudja? Hát nézze csak meg! Hát soha nem járnak arra! Na! Hát minek az a…Volt itt ám a télen egy-két fekete fuvar. Ég a beton, ez az! Tények makacs dolgok! Biztos, ami biztos feljegyeztem. Típus, betű, szám, satöbbi! Anyag, dátum! Há-há-há. Szomszéd! Megállapodhatnánk! Hm? Na! Há minek az maguknak! Hát nem is használják azt a csalit…

Géza: Viszlát.

Béla: Viszlát.”

Viszlát, Eszenyi Enikő.

Eszenyi 2009. február 1. óta a Vígszínház igazgatója, megbízatása idén jár le.

Nem peep, hanem night.