„Európa legnagyobb mecsetje lehetne Gül Baba türbéje” – ezt a címet olvasom a betiltott Index egyik cikkének elején.

„Európa legnagyobb mecsetje majdnem a Rózsadombon épült fel. Durics Hilmi Huszein budai főmufti még egy bosnyák kommandót is vezetett az osztrák csendőrség ellen. Miattuk maradt meg Sopron magyarnak.” Ez kb. a vezérfonala a terjedelmes írásnak, mely végigviszi a rózsadombi Gül Baba türbéje történetét a XVI. századtól egészen 2017-ig, amikor a magyar állam létrehozta a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítványt. A muszlimokat mindenki szerette a történelem során, egyik szabadságharcban, másik szabadságharcban, meg Bem apó meg a bujdosás meg a kurucok meg Sopron meg a bosnyákok, és lám, 2017-ben Orbán.

Értsd: hülye jobbos, ha ezt olvasod, ne pattogj a muszlim térhódítás ellen, mert nemcsak Bem apó és Sopron, de az Orbánod is, te meg síkhülye vagy. Ez a burkolt üzenet. (Sopronnál azért a rongyos gárdáról nagyon hallgat, csak a rendes bosnyákok a téma, és valahogy nem köpködi vadul Prónayt meg Héjjast, amit más üzenet nyomatásakor valószínűleg nem hagyna ki.) Nagyon nyomatják „az iszlám jó, az iszlámot szeretni kell” érzetet, és ezzel biztos pár embert befolyásolnak is, mert az átlagember nem érti, hogy egyes jelenségek (vallások, szokások stb.) megítélése mindig attól függ, hogy azzal épp jól járunk-e.

Az élet és a történelem így működik.

Bécs ellenében a törökkel jól jártunk. Bizánc ellenében a XIV. században, illetve a Hunyadiak korában meg nem. Az más kérdés, hogy a Habsburg-uralom még rosszabb volt, és még mindig jobban jártunk volna, ha a törökkel egyezünk ki, és adót fizetünk, mint Erdély, mint a kettős királyválasztással belekerülni egy olyan szkanderjátszmába, amely a mi területünkön zajlott. 1526 után ugyanis nem magyar–török háború volt, hanem Habsburg–török, és itt két birodalom és két dinasztia birkózott egymással a mi területünkön.

Mikor foglalja el Budát a török? Amikor Zápolya meghal, és Ferdinánd készül ostromolni. Elfoglalja, hogy ne kerüljön a rivális kezére. Erre ment rá a Kárpát-medencei magyar hegemónia. Emiatt kerültünk abba a helyzetbe, hogy 1848-ra a lakosságnak már kevesebb mint a fele volt magyar. Az iszlámmal az első világháborúban jól jártunk, mert az angol–francia érdekkör ellen szükség volt a törökre – ahogy nekik is miránk –, most meg nem járunk jól.

Érdek. Ezért nevezték át a pesti Múzeum körutat V. Mehmed szultán körútra, most meg ezért emelünk kerítést a határon. És ezért hozta létre a magyar állam a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítványt.

A haladó ezt nem érti, vagy nem akarja érteni.

Pedig rohadtul meg kéne végre értenie azt is, hogy az iszlám ellen össze kéne fogni a keresztényekkel. Ugyanis a kereszténység az egyetlen vallás, amely eltűri, hogy kétségbe vond. És meg kéne érteni, hogy adott mondat, tett vagy gondolat más környezetbe helyezve, más korban és helyzetben más értékelést kap. Ha hideg van, és dobálod a tűzre a fahasábokat, akkor azzal jól jársz, de ha itt a kánikula, és te tovább dobálod a fahasábokat, akkor ugyanazzal a dologgal és cselekedettel nem jársz jól.

Na, de itt derül ki a lényeg, a fő üzenet, az írás legvégén.

„Ám jó hír az ürömben, hogy az elöregedő Európa, valamint az egyre fiatalabb és tetterősebb arab világ populációs folyamatait elnézve most már csak tényleg évtizedek kérdése, hogy mikor épülhet fel végleg a Rózsadomb aljában az 1915 óta tervezgetett, gigantikus méretű négyminaretes nagymecset, amire jól utal a türbe alatt kialakított múzeum tematikája is: a törököket nem kegyetlen hódítókként, a lakosság 70–90 százalékát elpusztító fanatikus hatalomként, hanem kedves és örök barátokként mutatja be az állandó kiállítás. Ha ez tényleg így van, akkor nem csak húsvét apropóján, de boldog feltámadást mindenkinek!”

Mondom, hogy nem értik.

Azért ezt a végét vegyük csak át újra:

„Ha ez tényleg így van, akkor nem csak húsvét apropóján, de boldog feltámadást mindenkinek!”

Én meg azt mondom, anyádat...