1917. november 7-én az esti órákban eldördült a Néván állomásozó Auróra cirkáló ágyúlövése. Ennek a diadalmas lövésnek a jelére munkások, katonák és tengerészek kezdték ostromolni a Téli Palotát, ahol a gonosz, népáruló Kerenszkij-kormány éppen ülésezett. Később, már Lenin halála után, kiegészítették ezt a valóságot azzal – mert a múlt olykor megváltozik –, hogy a forradalom napjaiban maga Sztálin is ott állt Leninék mellett, és diadalra vezette a népet.

A dicső eseményről számtalan fényképfelvétel, sőt még mozgófilm is készült, ugyanis Eizenstein elkészítette az Október című filmet, ahol láthatjuk, amint az elszánt és lelkes tömeg izzó elszántsággal ostromolja az egykori cári palotát.

Hogy ez honnan jutott eszembe?

„Film készül az SZFE-sek ellenállásáról” – adta hírül a haladó sajtó.

„A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dokumentumfilmeseiből alakult csapat az első pillanattól kezdve rögzíti a diákok és tanárok ellenállását a kormányzati önkénnyel, az egyetem fölé helyezett kuratóriummal szemben.”

Jó bolsevik hagyományok szerint indul a történelemhamisítás. A filmben majd fénybe néző, tiszta arcú fiatalok folytatnak Szent György heroizmusát megszégyenítő küzdelmet a diktatúra önkénye ellen. És a valóság? Nos, a valóság annyi, hogy Lenin egy közönséges német kém volt, aki pénzt kapott a német kormánytól, és nem volt se ostrom, se ellenállás, itt meg hülye, koszos kis szerencsétlenek füveznek meg piálnak apuci pénzén és Gyurcsány tervei szerint.

„A filmnek nem lesz sem főhőse, sem rendezője, közösségi alapon készül arról az SZFE-közösségről, amit az egyetemi polgárok önmagukért való kiállása teremtett meg a Vidnyánszky-féle új kuratórium első évében.”

Önkéntelenül Kerenszkijt olvas az ember. Ami nem is csoda, mert ez „a filmnek nem lesz sem főhőse, sem rendezője” éppoly utópisztikus, minden alapot nélkülöző handabanda, mint hogy majd ha a kommunizmus eljő, akkor nem lesz pénz, és az emberek a közösből annyit vesznek el, amennyi a szükségletük. Meg az, hogy a multikulti működőképes, és mindenféle bőrszínű, származású és kultúrájú embereket össze lehet erőszakolni egy földrészen, és majd feketék-fehérek-sárgák egymás kezét fogva énekelnek a szebb jövő hajnalán.

Igen, ez éppoly nyilvánvaló és képtelen baromság, amit mellesleg maguk is tudnak:

„Mindkét filmes egyetért abban, hogy a legnehezebb az anyag »demokratikus alapú« vágása lesz, de már erről is vannak elképzelések: eszerint első lépésként egy vágó és egy szerkesztő minden napot összesűrítene egy órában, amit a csapat együtt nézne végig, és közös észrevételek mentén folytatnák a vágási folyamatot.”

Szóval mégiscsak van vágó, rendező és szerkesztő, tehát irányítás, és minden bizonnyal pénz is van rá valahonnan. Csak reménykedni lehet, hogy ahogy 17-ben Lenin esetében, most nem a német kormánytól.

Most nagyon mennek a „történelmi” filmek. Fekete színésznő játssza a Boleyn Annát – bár nem tudom, hogy engedi majd a Black Lives Matter, hogy egy fehér hóhér lefejezze a britek néger királynéját. Nálunk meg nem létező rendezők forgatnak filmet a nem létező elnyomásról.

Mondjuk ma minden mindegy. Istenes Bence szerint a család akkor is család, ha akárkikből áll, ami kb. olyan, mint hogy a macska akkor is macska, ha ugat.

Sokan csak röhögnek ezen az egészen. Pedig ez a kormány leváltásának része. Higgyük el, hogy mindenütt be fogják mutatni. Persze ügyesen megszerkesztik és -vágják, hogy még csak véletlenül se hasonlítson a valóságra. Mint a Téli Palota ostroma, ahol az épületben mindössze katonai főiskolások voltak, és egy hadikórház női ápolókkal. Az épületet igazából senki nem védte, semmiféle barikád nem volt, a katonák a mellékajtókon nyomultak be az épületbe, és letartóztatták az ideiglenes kormány néhány tagját, akit még ott találtak.

Az igazi „ostrom” csak másnap kezdődött, bár abban sem volt sok dicsőséges, mivel amikor az utcán összeverődött tömeg megtudta, hogy az egykori cári palota üres, berontottak, törni-zúzni kezdtek, amit mozdítható volt, azt elrabolták, és betörtek az alagsori pincékbe, ahol jól leitták magukat. Bár ott legalább a félévüket nem vették el – ebből is látszik, hogy nálunk az elnyomás nagyobb.