A politikailag korrekt beszéd célja általában, ezt pontosan tudjuk, maga a hazugság. Úgymond szebbé hazudni valamit, elfedni az igazságot. A politikailag korrekt beszéd terrorjának a lényege, hogy akinek megtiltják bizonyos szavak használatát, egy idő után magával a problémával sem mer foglalkozni. Emlékezzünk vissza: a Kálmán Olga-féle műsorokban rendszeresen kijavították a vendéget, ha mondjuk véletlenül migránst mondott menekült helyett.

A politikailag korrekt beszédből adódó hazugságnak persze következményei vannak. Egy idő után már nemcsak a szavakat és a szavak mögötti értelmet kell eltitkolni, hanem a konkrét valóságot is. És amikor ez állami szintre emelkedik, az már maga az elmebaj.

Nem a píszí, hanem az elmebaj határait lépte át a francia állam azzal, hogy egy dzsihadista gyilkos ámokfutását nem hajlandó terrortámadásnak nevezni.

Pedig a történet elég egyértelmű. Van egy másodgenerációs migránsunk (pontosabban Franciaországnak van), Kamel Salhi. Az egyik francia hírtelevízióban azt lehetett hallani, hogy nem francia állampolgár és szolgált az idegenlégióban is, de megszökött. Ezért börtönben is ült, ez egyébként biztos, mármint a börtön, erről a francia napilapok is írtak, bár ez most mindegy is. A lényeg: Kamel Salhi buszvezető lesz, dolgozik a párizsi BKV-nál. Hagyják is dolgozni, hiszen nem karambolozik. Igaz, olykor megállította egy kis időre a buszát, hátrafordult az utasokhoz és szónokolni kezdett az Iszlám Állam nagyszerűségéről és a muszlim felsőbbrendűségről. Egyszer egy utas rászólt, azt megtámadta, ezután pedig kidobták. Csak remélhetjük, hogy az RATP (tehát a párizsi közlekedési vállalat) megúszta és nem büntette meg őket az egyenlő jogokért küzdő francia hatóság. Ha esetleg úgy ítélték volna meg, hogy a dzsihadista terrort éltetheti egy állami (önkormányzati) dolgozó egy állami (önkormányzati) autóbuszon, akinek pedig ez nem tetszik, azt még meg is ütheti, viszont tilos mindezt szóvá tenni.

Mindenesetre Kamel Salhinak ezután több ideje maradt elmélyedni a radikális iszlám tanaiban. Mivel a dzsihadizmust éltette rendszeresen, úgynevezett S-kartont kapott. Az S-kartonnak 17 fokozata van Franciaországban, így tartják nyilván a közrendre veszélyes embereket. Hónapok óta követeli egyébként Nicolas Sarkozy pártja, a konzervatív LR, hogy az S-kartonnal rendelkező bűnözőket ne védje Macron elnök. A törvény pillanatnyilag ugyanis nem a társadalmat védi, hanem az S-kartonnal nyilvántartott bűnözőket. Sem a polgármesteri hivatal, sem a munkahely nem tudhatja meg, hogy valaki feltételezett terrorista-e vagy sem. Mondjuk az a lyoni cégvezető nyilván nem vette volna fel annak idején sofőrnek Yassin Salhit (Kamel Salhi névrokonát) még 2015-ben, ha tudja, hogy van S-kartonja. Nem tudta, mert nem tudhatta, aztán a békés, háromgyermekes marokkói migráns egyszer csak lefejezte főnökét. Mi más is lett volna Yassin Salhi, mint nyilvántartott és feltételezett terrorista. S-kartonnal.

De térjünk vissza az új Salhihoz, Kamelhez. Nyugodtan járkálhatott Párizsban S-kartonnal, senki nem figyelte, bár tudták, hogy a muszlim terrort dicsőíti és gyűlöli a nem muszlim embereket. Sőt, ki sem dobták az országból – ha ugyanis nem volt francia állampolgár, amit egyelőre nem tudunk biztosan, akkor sem dobták volna ki. Szintén az ellenzék követeli, hogy dobják ki a terroristagyanús migránsokat – a baloldali, bukott miniszterből centristává vedlett Macron persze nem fogja.

Kamel Salhi aztán egy meleg nyári reggelen összeveszett az anyjával és a nővérével, halálra szúrta őket, majd egy járókelőt is összevissza szurkált. Õ túlélte. Majd jöttek a rendőrök, nekik azt rikácsolta, hogyha közelítenek, őket is szétvágja. És közben Allah Akbar, Allah Akbar. Ezután agyonlőtték. Néhány órával később az Iszlám Állam bejelentette, hogy az ő katonájuk gyilkolt. (Egyébként nem sokkal a gyilkosságok előtt szólította fel az Iszlám Állam a dzsihadistákat, hogy gyilkolják halomra az Iszlám Állam ellenségeit.)

Nyilvántartott terroristagyanús muszlim, akit radikális nézetei és erőszak miatt kirúgnak, majd az Iszlám Állam bosszúhadjáratra való felszólítása után az Iszlám Állam módszereivel és Allah Akbart rikácsolva gyilkol. Egy laikusnak elég egyértelmű a helyzet.

De vannak szerencsére szakemberek. A baloldal, így a francia baloldal is mindig szerencsésen gazdag volt a jó szakemberekben. Most is az. Itt van rögtön a francia belügyminiszter, a volt szocialista lyoni polgármester, Gérard Collomb. Gyorsan a párizsi elővárosba ment és elkezdett arról beszélni, hogy ez egy családi dráma. És nem terroristáról van szó. Igazi szakember és pártatlan politikus.

És jön utána persze a többi baromság. Beszélni, írni sincs sok értelme ezekről. A közhelyek. Ne öntsük ki a gyerekkel a fürdővizet. Ó jaj, csak Trappes-ról, az elővárosról, a gyilkosságok helyszínéről ne gondoljanak még rosszabbat az emberek. Nem szabad általánosítani. Védjük meg Trappes jó hírét. Micsodáját? A legborzalmasabb hírű párizsi előváros. Iszonyatos munkanélküliség, no-go zónák, radikális muszlimok. Az összes francia város közül éppen Trappes-ból ment el a legtöbb muszlim Szíriába, hogy ott az Iszlám Állam katonájaként harcolhassanak.

Idegesítő, persze, hogy idegesítő látni a nyilvánvaló ravaszkodást, a trükközést, a hazugságokat, az elmebaj határának átlépését. A dzsihadista érzelmű muszlim terrorista módszerekkel gyilkol – és nem terrorista. Hát persze.

De ha jobban belegondolunk, az elmebaj határainak ilyen abszurd átlépése jó is. A normális emberek ezt nem fogják a végtelenségig tűrni. Egyre kevesebb országban fogják tűrni. Jövőre uniós választások jönnek. A ravasz és tudatos píszíterror csak segít abban, hogy minél több ország döntsön pontosan úgy, ahogy tavasszal Magyarország döntött. 

A normalitás mellett.