Azonnali örömök politikája

Kíváncsi lennék, hogy a választók szerint mire szeretné Juhász Péter baloldali politikus használni a hatalmat, ha megszerezné. Mire kér politikai felhatalmazást? Én sejtem, de vajon mit mondanának a választók? Azért érdekelne, mert Juhász az ellenzéki politikus modern kiadásának egyik prototípusa. Utcai provokátor és online politikai troll. Ismertségét és hírnevét nem annak köszönheti, hogy valamilyen építő teljesítményt letett az asztalra, hanem a hatékony rombolásnak. A Juhász-félék a Facebookon születtek, és a bombasztikus online minivideókra kapható lájkokon kívül semmi sem érdekli őket. Nincs szükségük világnézetre, mögöttes szellemi tartalomra, értékekre, csak egy okostelefonra, némi drámai érzékre és gátlástalanságra. Be kell nyomulni a kormánypárti rendezvényekre, oda kell állni a kormánypárti politikusok lakásához, zaklatni és provokálni. Aztán, ha hibáznak, megosztani, és már jönnek is a lájkok. Az eredmény, a politikai siker miatt érzett öröm azonnali és kézzelfogható. Nem szükséges hosszú távú tervekkel bíbelődni, építkezni, megmondani, milyen Magyarországot akarnak, milyen értékek mentén hoznák meg döntéseiket. Nem kell meghatározniuk saját politikai identitásukat, csak az ellenfelet rombolni, lejáratni. Ennek nagy előnye, hogy míg a politikában akár évtizedek kellenek a sikerhez és az ebből fakadó örömhöz, itt a kielégülés azonnali. Juhász esetében – akinek erről papírja van – talán nem alaptalan ezt a politikát a drogfogyasztáshoz hasonlítani. Ahol nem kell az örömhöz semmit teljesíteni, elérni, megdolgozni érte, elég egy spangli, és már meg is jött a kielégülés. A Juhász-félék ezt a rövid távú, teljesítmény nélküli örömöt keresik a politikában.

Ez a politika az egyik oldalon bizonyosan tetszik azoknak, akik nem értenek egyet a kormánnyal, de vajon ezek az emberek el tudják-e képzelni, hogy a Juhász-félék kormányozzák az országot és ha igen, mit gondolnak, hogyan kormányoznák?

Ez nem csak költői kérdés, a kutatásokból kiderül, hogy az ország vezetésére még azok sem találnak alkalmas ellenzéki politikust, akik nagyon nem bírják a kormányt. A kormányfői alkalmassági listákon nincs olyan ellenzéki politikus, aki megközelítené Orbánt. Ez pedig meglehetősen komoly értékítélet azokról a Juhász-féle politikusokról, akik rengeteg lájkot kapnak a Facebookon. Az, hogy vezetőnek alkalmatlannak tartják őket, jelzi, hogy a lájkok mögött nem tartalom van, hanem ellenzéki valóságshow.

Az ellenzéki Való Világ

Amikor a Való Világ-szerű valóságshow-kra válogatják a szereplőket, a kiválasztás szempontjai meglehetősen sajátosak. Az intelligencia és műveltség komoly hátrány, a komolyság azonnali kizáró ok. A botrányos viselkedés, provokáció, arcosság pedig előny. A nézők elvégre nem miniszterelnököt választanak, hanem szórakozni akarnak. Nagyon úgy néz ki, a magyar ellenzéki valóságshow válogatója is hasonlóan működik, elvégre nem miniszterelnököt választanak, csak szórakozni akar az ellenzéki publikum. Nem gondolja, hogy a Juhász-félék az ország érdekeinek képviseletére alkalmas politikusok lennének, hogy képesek lennének Putyinnal vagy Merkellel szemben képviselni a magyar érdekeket, de jól szórakoznak és kielégülést éreznek, amikor a Juhászok beleszállnak egy-egy kormánypárti politikusba. Most aztán jól megkapta! – mondják, de ők maguk sem gondolják, hogy ettől Juhász alkalmas lenne az ország érdekeinek képviseletére. Ezt a játékot nem szavazatokra játsszák. Ez egy ellenzéki valóságshow, amiben az a legnépszerűbb, aki a legnagyobb botrányt képes kavarni, aki a leggátlástalanabb. Hogy ez miért alakult így, meglehetősen nehéz lenne megmondani, de tény, hogy az ellenzéki politikusok újabb generációjának jó része ilyen. Úgy tűnik, egy valódi piaci igényt elégítenek ki.

Nem akarom túl pszichologizálni, de elképzelhető, hogy sem a baloldali politikusok, sem szavazóik valójában nem akarják leváltani Orbánt, mert akkor nem lenne kit gyűlölniük. Az Orbán iránti gyűlölet és a valóságshow pedig több örömet okoz nekik, mintha azt kellene nézniük, hogy a Juhász-félék kormányoznak. Az pedig számomra nem kérdés, hogy a Juhász-félék sokkal jobban érzik magukat a „party az élet” Való Világ-villában, felelősség nélküli akcióhősként, mint a stresszes, felelősségteljes kormányzati pozícióban, amikor neki kell az ellenzék zaklatását kiállnia, és őt gyűlölik. Önmagában ezzel nincs baj addig, amíg véletlenül hatalomra nem juttatják a Juhász-féléket. Akkor elkezdhetnék vakarni a fejüket, hogy most mi is legyen? Mit is kezdjünk ezzel a felhatalmazással?

A kutyafürdető

De tényleg, mit kezdene Juhász a felhatalmazással? Mire is használná a hatalmát, ha lenne rá lehetősége? Ennek meghatározásához ne programokat böngésszünk, mert azt szakértők írják és Juhászok talán el sem olvassák. A Juhász-életműből kellene kibogarásznunk azokat az elemeket, amelyek jövőképére, politikai hitvallására vonatkoznak. Ilyet viszont a provokációk sorozata között keveset találunk.

Az egyik ilyen lényeges pont, hogy felemelné fizetését az általa elvárt szintre, hogy ne kelljen lopnia. Juhász rengeteget panaszkodott már, hogy nincs elég pénze, pedig a politikusoknak eleget kell keresni, hogy a korrupciónak így szabjunk gátat. Ezért, ha hatalomra jutna, elsőként fel kellene emelnie fizetését, hogy véletlenül se essen kísértésbe. Ez meglehetősen Való Világos program, de mégis mintha ez lenne a legerősebb elem politikai életművében.

A másik kimondott intézkedés a határkerítés lebontása lenne, ami mintha az ellenzékiség egy kritériumává kezdene válni. Csak az lehet hiteles ellenzéki, aki határkerítést akar bontani. Juhász egy másik botrányhőssel, Gulyással le is ment egyszer Röszkére tüntetni a kerítés ellen. Arról nem szóltak a hírek, hogy a kerítés miként reagált arra, hogy Juhászék le akarják rombolni.

A legszellemesebb Juhász-programpontról sajnos csak kevesen tudnak, pedig az ellenzékiség egyik igazi szimbóluma lehetne. Juhásznak V. kerületi képviselőként lehetősége volt valódi építő ellenzéki javaslatokkal előállnia. Mindent elsöprő javaslata egy dunai kutyafürdető hely kialakítása volt. Állítólag a csepeli vállalkozók nagyon támogatták az ötletet, mert ők a Duna által elsodort kutyák kihalászásából akartak élni.

Mit mondjak? Nem egy kormányra készülő politikus jövőképe, mintha ravaszul próbálná elkerülni, hogy valakiben a kormányzóképesség érzése alakuljon ki őt nézve. Mennyivel kényelmesebb a provokátor szerepe.

Azt hiszem, Ron Werber ezeket látva gondolta azt, hogy ebben az országban a valódi ellenfele nem a kormány, hanem az ellenzék. Az ellenzék Való Világ show-jának kellene előbb véget vetni, olyan politikusokat kiállítani, akik a botránykeltésen és lájkvadászaton túl képesek szembenézni az ország sorsával, és nem csak saját Facebook-népszerűségükkel foglalkoznak. Akik nem az ellenzéki politika azonnali örömszerzésére utaznak, hanem azt is vállalnák, hogy ők állnak a másik oldalon.

Aki meg akarja ítélni a magyar ellenzék kormányképtelenségének lényegét és a Juhász-féle provokátorok világát, érdemes megnéznie ezt a videót. Juhász Péter itt a tévéstúdióban rátör ellenzéki politikustársára, és élőben alázza magát és az ellenzéket is. A vita végén a riporternő csak annyit mondott. „Nem biztos, hogy a nézők örültek annak, amit láttak.” Azt hiszem, finoman fogalmazott.