Csütörtökön, pénteken EU-csúcs, amikor dönteni kell a következő hét évi költségvetésről, illetve arról a helyreállítási csomagról, amely a járvány okozta gazdasági krízisben nyújthat segítséget a 27 tagállamnak. Kritikus mértékű eladósodottságuk miatt különösen a dél-európaiaknak van a pénzre égetően szükségük. A büdzsé a 750 milliárdos helyreállítási alappal együtt összesen 1824,3 milliárd eurót tesz ki. Ez hazánk esetében a következő hét évre 27,5 milliárd eurós járandóságot jelent, ehhez jön a 6 milliárd eurós helyreállítási alap, ami közel 20 ezer milliárd forintot jelent (vö.: a Lánchíd felújítása kerül nem egészen 13 milliárd forintba). Hatalmas összegről van tehát szó, nem véletlen, hogy ezt ragyogóan fel lehet használni a jogállamisági mechanizmussal való zsarolásra. Arra, hogy Brüsszel végrehajtsa a Soros-tervet, hogy 34 millió migránst telepíttessen a tagállamokba, akiknek lakást, ellátást és szavazati jogot kell adni, illetve meghonosíttassa a genderrendszert, a család alapját jelentő férfi-nő evidencia érvénytelenítését. Ebbe a magyarok nyilván nem mehetnek bele, Orbán Viktor – lengyel kollégájával – éppen ezért képviseli a határozott nemzeti álláspontot. Politikai ellenfeleink ezért kiabálnak ránk kígyót-békát, azt hazudva, hogy a magyar és lengyel ellenállás miatt maradhat el a pénzügyi döntések megszületése, miattunk nem juthatnak forráshoz a déliek. Természetesen a bennünket megzsaroló álláspontról senki nem beszél, még a hazai ellenzék is hallgat róla, mint a sír.

A Brüsszel–Soros–ellenzék, azaz a BSe-kórus tíz éve egyfolytában énekel a kormányt gyalázó lopásokról, korrupciókról, ahogy Soros György is – nem kevésbé primitív módon – szintén kleptokráciát emlegetett minapi írásában. Természetesen ő is minden bizonyíték nélkül. Magyarán rágalmaznak, mert ennyire futja tőlük. Tíz év alatt képtelenek voltak egyetlenegyszer mákszemnyi bizonyítékot előhúzni a kalapból. Arra persze nem is volt szükségük, mert Saul Alinsky és Szrgya Popovics anarchista felforgatók könyvéből így tanulták. Sulykolják például, hogy „nemcsak az a hatalom, amivel valóban rendelkezel, hanem az is, amiről az ellenség azt hiszi, hogy rendelkezel”. A mantrázás következtében sokan valóban azt hiszik, hogy az ellenzéknek van bizonyítéka a korrupcióra. Közben egy frászt, nincs, de a parttalan ismételgetéssel elhitetik a szavazókkal, hogy van. A rágalmak pedig egy idő után elvégezhetik a maguk munkáját, és szembefordíthatják a választók egy részét a csúnya Orbán Viktorral.

A folyamatosan ömlő szennyléhez képest érkezett az az Orbán Viktortól származó jó hír Varsóból, hogy jelenleg közelebb van egymáshoz Magyarországnak, Lengyelországnak, valamint az EU német soros elnökségének és több más tagállam kormányának az álláspontja, mint néhány héttel vagy nappal ezelőtt. Azaz Magyarországnak és Lengyelországnak jó esélye van a győzelemre az európai uniós költségvetési vitában, a közösségi források kifizetéséhez fűzött jogállamisági feltételrendszer ügyében, ha a következő napokban kedvező irányba haladnak tovább a dolgok.

Ebben a feszült helyzetben, amikor a világ szeme Magyarországra figyel, jön a késdobáló ellenzék, és jobb híján ismét szurkálja a nemzet testét. Hadd gyengüljön a vezér, hadd legyenek rosszabbak a pozíciói a következő napokban a csúcson, hadd omoljon össze a vára, hogy ők aztán átvehessék az uralmat.

A pártelnökök Orbán Viktorral tartott konzultációja után történt meg az az eset, hogy a közös ellenzéki sajtótájékoztatón például a késdobálók élharcosa, Szabó Tímea a pénzügyi gyalázkodás után hazaárulónak nevezte Orbán Viktort. A többiek fröcsögése sem volt különb, de Jakabé volt az igazi, aki azt merészelte mondani, hogy a miniszterelnök meg akarja bénítani Európa működését. Méghozzá annak árán is, ha abba a magyar emberek beledöglenek. Nem sokkal később az ATV-ben már „kis butának” nevezte Orbán Viktort, akitől Jakab szerint annyit kér az EU, hogy ne lopja el a 2500 milliárd forintos mentőcsomagot, hanem fordítsa a magyarok jólétére. Mondom, mindenféle bizonyíték nélkül állít ilyen légből kapott aljasságokat Jakab és a többi hazudozó. Fentebb láttuk, milyen indíttatásból és célból.

Ehhez képest külön érdekesség, hogy nemrég jelent meg Kuncze Gábor Várjuk ki a végét... című könyve. Hogy minek akarja kivárni a végét, arról nem szól, de minden bizonnyal Orbán mielőbbi bukásában reménykedik. Aminek egyik fő eszköze lehetne a korrupció, az uniós pénzek zsebretételének rábizonyítása. Ám ahogy eddig nem ment, ezután sem fog menni.

Emlékszem, amikor Gyurcsány lett a miniszterelnök, olyan vagyonellenőrzést végeztek el Orbánon, hogy a bokájánál fogva rázták ki a zsebéből az utolsó forintokat is. Amelyek forrásával, legnagyobb bosszúságukra, egytől egyig el tudott számolni.

Kuncze meg nem győzi sorolni, hogy miként dőlt a pénz anno az SZDSZ-hez, amelynek, ugye, elnöke is volt, s kollégáival együtt azt sem tudták, hogy honnan jön. Az általuk megpuccsolt Medgyessy Péter exminiszterelnök mondta, hogy „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”. A milliárdos Gyurcsányról csak annyit mond: „azt, hogy az elején Feri hogy tett szert a vagyonára, azt hagyjuk”. Elbeszéli azt is, hogy az emlékezetes Tocsik-botrány kapcsán egy MSZP-s és egy SZDSZ-es pénzügyér diktálta le Tocsik Mártának, hogy a 800 milliós sikerdíjból 120 milliót az egyik, a dupláját a másik számlájára kell utalni. Csillag István SZDSZ-es gazdasági miniszter pedig annak ellenére adta a német konzorciumnak az autópálya-építési megbízást, hogy Horn Gyula miniszterelnök a franciáknak akarta adni.

A konkrétabbnál konkrétabb ügyeket csak Kuncze elbeszélése alapján is lehetne tovább sorolni. Ennek ellenére a nyakig sáros Gyurcsány vezetésével felsorakozott ellenzéki politikusok mernek korrupcióról mantrázni Orbánnal szemben. Főleg egy ilyen járvánnyal terhelt, a nemzetet nyíltan zsaroló Brüsszel ellenében érvényesítendő helyzetben.

Ha önök találnak erre a szottyos baloldali magatartásra szavakat, akkor írják meg, legyenek szívesek.