Gyurcsány azonban azóta sem változott egy jottányit sem. Persze lehet, hogy azóta jobban bírja az italt, de hogy igazmondás tekintetében változatlan, az egészen biztos.

A kígyózó kígyó mára odáig jutott, hogy valóban azt sem szabad elhinni neki, amit kérdez, mert rövid időn belül maga cáfolja meg korábbi állításait. A napokban mutattuk be ennek egy tünci példáját, amikor hétfőn szájkosárral jellemezte a szólásszabadságot, szerdán pedig a szabad beszédet emelte piedesztálra a parlament lehetőségei közül.

Nem kellett azonban sokáig várni a politikai haszonszerzés által vezérelt hatalomvágyretorika újabb gyöngyszemének megjelenésére. Gyurcsány szóvivője – aki nyilvánvalóan az elnök jóváhagyása nélkül egy kukkot sem szólhat, azaz a hang ugyan Jákobé, de a kéz Ézsaué – ugyanis gyávának nevezte Orbán Viktort, amiért nem óhajtja fönntartani tovább a rendkívüli jogrendet, amelyet a járvány kezeléséhez szükséges gyors intézkedések miatt kellett bevezetni. Mostanra viszont – hál Istennek – elmúltak a vészterhes idők, amelyek indokolnák további fenntartását. S miközben Gyurcsány és az általa vezetett egész baloldal eddig ordítva ellenezte a rendkívüli jogrend bevezetését, következetesen lediktátorozva Orbán Viktort, addig most azért nevezi gyávának a miniszterelnököt, mert szerinte a kormányfőnek nincs bátorsága a veszélyhelyzet fenntartásához. Magyarán, ha ő lenne a miniszterelnök, akkor bizony lett volna hozzá bátorsága, kénye-kedve szerint lubickolva a kötetlen jogszabályalkotás tengervízében. Valójában tehát Gyurcsánynak semmi kifogása a „tejhatalom” ellen sem.

A két, egymásnak teljesen ellentmondó helyzet felvállalása fényesen igazolja Gyurcsány politikai filozófiáját: mindegy, milyen áron, csak a hatalmat meg kell szerezni, illetve meg kell tartani.

És itt visszakanyarodhatunk az őszödi beszédhez, amelynek éppen a hatalom megtartása állt a középpontjában. Egészen pontosan a tartós hazugság, a választók tudatos tévedésben tartása, nehogy már rosszat gondoljanak róluk szavazáskor. „Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.” Megtették. A tervezett megszorítások titkolt elodázásával becsapták az embereket. Aljas hazugsággal nyertek választást, miközben mindvégig a demokráciáról szónokoltak.

Ahogy ma is azt teszik, ha éppen azzal lehet támadni Orbánt, s vádolják gyávasággal, ha éppen nekik az „antidemokratikus” kártya hoz többet a konyhára. Miközben Orbán soha nem volt kommunista, addig Gyurcsány ezt soha nem mondhatta el magáról. Gondoljunk csak kedvenc elfoglaltságára, a tömegbe lövetésre, a kardlapozásra, pedig emberek ezreinek járvánnyal fenyegetett életét, egészségét soha nem kellett megvédenie. Orbánnak ez is sikerült, méghozzá nem is akárhogy, látványos eredményességgel.

Ezt a társadalom zöme pontosan tudja, nem véletlenül ő a legelutasítottabb politikus ma Magyarországon.

A húszévesek, meg a még fiatalabbak azonban nem tudják. Sokaknak tetszik, hogy hízeleg nekik, szépeket mond, menő tornacipőt húz, azt mondja, hogy kiáll mellettük, ő a jövőjük záloga. Ez épp olyan hazugság, mint az összes többi. Hiszen ez is csak a szavazásig igaz. Utána, ha kell,

Ennyit ér neki a nép, benne a fiatalokkal. Semmit.

Neki, mint a baloldal ateista vezérének a szavazat az Isten. Minden más megtévesztés, a vágyott többség megszerzésének eszköze. Ő bármit mondhat, sőt annak az ellenkezőjét is, a globalista nagytőke és a baloldali média mindig támogatni fogja, mert rajta keresztül lenne képes csak kerékbe törni Magyarország gerincét. A magyarok Orbán melletti kiállását.

Kun Béla, Rákosi, Kádár is ezen mesterkedett, de mind belebukott. A rendszerváltozás utáni liberális, kommunista banda is erre törekszik, ma már éppen Gyurcsány vezetésével.