Egy videót nézek. Az Euronews közöl egy cikket és egy hozzá tartozó interjút „Menekült vagy migráns? – egy afgán fiúval beszélgettünk a magyar határkerítés túloldalán” címmel.

Megható a szöveg, és pozitív a végtelenségig. Mint minden ideológiai agitpropszöveg. Szása, a partizán 120 százalékot teljesít a gyárban, szereti az anyukáját, lelkesedik a generalisszimuszért, és amikor eltalálja a golyó, így kiált fel: „Hol a párttagsági könyvem?” Az afgán fiú meg „egy mosolygós menekülő”, 32 éves, a Kabuli Egyetemen végzett villamosmérnökként. Jól szituált családból származik, szüleinek még mindig van munkájuk és otthonuk. Ők minden pénzüket arra költik, hogy a fiuk új életet kezdhessen Európában. Rendszeresen jönnek az utalások, így van pénze ruhára és ételre.

Az illetékes kérdező ott a mikrofonnal elkérte a villamosmérnöki diplomáját vajon? Csak úgy kíváncsiságból? Bár lehet, nem is kell elkérni. Elég, ha belenéz abba az ártatlan, mosolygós arcocskába, és tudja az ember, hogy biztos igaz minden szava.

„Miután lediplomáztam, esélyem sem volt arra, hogy munkát találjak Afganisztánban, ezért döntöttem úgy, hogy eljövök, és illegálisan átlépve a határt eljutok a csodás Európába.” Jó, mondjuk az előbb még az volt, hogy a szüleinek van munkájuk, és küldik mindig a pénzt (értsd: nem nekünk kell eltartani, nem rossz ember, ne gyanakodj, hülye európai fehér ember), de neki már nincs munkája, ő már nélkülözik (értsd: sajnáld őt hülye, humanizmussal életképtelenné nevelt európai, ne firtasd, hogy mi a francot keres itt).

„Melyik volt a legnehezebb határátkelés?

A legnehezebb egyértelműen a görög volt, de szerencsére találtunk olyan embereket, akik ismerték a kiskapukat, és át tudtak vinni minket.

Most embercsempészekről beszélünk, ugye?

Igen, ők embercsempészek voltak. Nélkülük nem jutottunk volna el idáig. Nagyon kedvesek voltak, mert ők is Afganisztánból származtak. Jóban voltak a helyiekkel, akik adtak nekünk ennivalót és egy ágyat, ahol lepihenhettünk.”

Jó, szóval az embercsempészek is kedves emberek, biztos mosolyognak is. Nem, dehogy, ők nem törvénysértők és hazaárulók, a kultúrájuk elárulói, akik pénzért tönkreteszik az európai életteret, hanem mosolygós, kedves emberek, akik kenyeret is adtak. Szergej, az NKVD-s verőlegény is egy mosolygós ember, szereti a pártot, a felesége a Komszomol tagja, és mindig virágot visz a Lenin-mauzóleumba.

Huh, de durva ez a szöveg meg ez az egész.

Mellesleg amint nézem a videót, és nézem a beszélő – mosolygós – arcát, meg aki mellette áll, egyfolytában arra gondolok, hogy nem szeretném, hogy a szomszédom legyen. Pedig különösebben nem is agresszív, de minden bizonnyal a gyereke is úgy fog kinézni, mint ő. Ez biológiai szükségszerűség. Az utódok úgy néznek ki, mint a létrehozóik, sőt, az élőlényekben ösztönös vágy van arra, hogy az utódaik rájuk hasonlítsanak. Kivéve az olyan kultúrákban, ahol propagandával próbálják ezt az ösztönt elhallgattatni, és a fejekbe sulykolni, hogy az a jó, ha a gyereked nem úgy néz ki, mint te és az apád. És ha ódzkodsz attól, hogy a gyereked ne úgy nézzen ki, mint te, akkor szélsőséges vagy.

De ezt az afgánt nem erre nevelték, őt nem kondicionálták, és a gyereke is olyan lesz, mint ő. És akkor a házban már 4-5 ember lesz olyan, mint ő, amit nem szeretnék. Azt meg főleg nem, hogy az utca is így járjon. Meg az egész város.

Alternatív-független-haladó-szabadelvűék ezt persze nem értik, mert ők világszabadságban, lázadásban meg szubkultúrákban élik meg az önazonosságot. Ám ha az alternatív fesztiváljukon a fekete ruhákban szomorkodó együtteseik közt fellépne egy glitter-flitter diszkócsapat, rohadtuk fel lennének háborodva. És ha az egyetemen a Bakunyin önképzőkörüket ellepnék a királyságpártiak és kereszttel járkálók, akkor tiltakoznának, és szépen ki is penderítenék őket a francba, mert hogy az ő köreiket és kultúrájukat ne hígítsa fel mindenféle jöttment, mindenféle más.

De azt, hogy az utcában miért ne lakjon afgán, hogy ezt miért nem akarja rohadtul senki, azt nem értenék.