Ez pedig nem pozitív sem a nyári egyetemfoglalási akcióról szóló tanfolyamot elvégzett hallgatók, sem a régi helyzetet visszavágyó tanárok számára, akik szerint kizárólag az a megoldás, az a demokratikus, ha ők vannak az egyetemi irányítás csúcsain. Valójában azonban ők az országirányítás csúcsairól delirálnak, csakhogy azzal tisztában vannak, demokratikus úton minimális az esély azok megszerzésére. Ezért van szükség most éppen az oktatás szabadságának sztanioljába csomagolt tanár-hallgató ellenállás látványos fenntartására.

Van itt azonban egy bökkenő. Pontosabban kettő, de az egyik valahogy szimbolizálja a másikat.

Az egyik egy ismeretbeli hiányosságból fakadó, a másik pedig, azt kell mondjam, tudatos ferdítés, fake news állítás.

Mindkettő alkalmas azonban arra, hogy megpróbálja megerősíteni a tüntetés hitelességét, szakmaiságát, illetve ráirányítsa a figyelmet a lényegre: mindegy, mit mondanak, valóságosat vagy valótlant, csak a balhé számít, hogy ország-világ láthassa, mennyien tüntetnek a magyar kormány ellen.

Ám ha már tüntetünk, ugye, akkor legyünk annyira igényesek, hogy nem keverjük össze a szezont a fazonnal. Szegény Szirtes Ági azonban ezt tette. (Egyébként nagy tisztelője vagyok a Kossuth-díjas színművésznőnek.) Ő az „anatómia” kifejezést használta az áhított „autonómia” helyett. Pedig a kettő nagyon nem ugyanaz. Az anatómia, ugye, maga a „bonctan”, tananyagként az orvostanhallgatók egyik rémálma, míg az autonómia a szótár meghatározása szerint valamely közösség joga ahhoz, hogy az alkotmánnyal összhangban önállóan döntsön belső ügyeiben. Véletlen elszólásról tehát nem lehet szó, mert a rövidke, alig háromperces szöveg felolvasása során az anatómia szó háromszor is előfordult, ami elég kínos. Akkor is, ha Szirtes Ági maga írta szöveget, akkor is, ha nem. Utóbbi esetben már két embernek nem tűnt fel, hogy itt valami bibi van. De nem tűnt fel annak a hallgatóságnak sem, aki nem segítette ki tévedéséből a művésznőt, sőt a felszólalás végén meg is tapsolta.

Ha valaki ezek után az SZFE képzési színvonalára tesz dehonesztáló megjegyzést, ahogy az már a tüntetéssorozat kapcsán nemegyszer elhangzott, azzal nehezen lehet vitatkozni.

A másik dolog sajnos rosszabb ennél. Az ATV Csatt című műsorában az MSZP-s Hiller István országgyűlési képviselő – Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kulturális minisztere – nem volt hajlandó kimondani L. Simon László országgyűlési képviselő felvetésére – hogy az SZFE körül zajló történések törvényesek-e – a vitathatatlan „igen” választ. Helyette tudományos fejtegetésbe kezdett. Érdemes visszaidézni. „Az autonómia szép görög szó. Két részből áll. Benne a »nomosz« a törvényt jelenti, az »auto« pedig azt, amit önmagad tudsz csinálni. Itt igazából a szabadság megtartásáról van szó. Az autonómia önöknek egy kimondottan ellenséges tartalom. Nemcsak a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében, önök a politikai tér legitim megszerzése után most a szellemi, intellektuális teret akarják meghódítani, elfoglalni, és teljes mértékben rátenyerelni. Ez ellen folyik a tiltakozás.”

1. Simon: „Ez nagyon szép, miniszter úr, de arra a kérdésre lehet válaszolni, hogy ez törvényes vagy nem törvényes.”

Hiller válasza az arroganciát sem nélkülözi: „Nem ön kérdez, én válaszolok. A Csatt nem azt jelenti, hogy ön itt egymagában csattog, hanem azt, hogy ütköztetjük a véleményünket. A küzdelem egyébként szól a jelenről, de leginkább a jövőről, az SZFE-hallgatók kiállása fontos és látványos. Ezért én azt mondom, hogy mindaz, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történik, az nélkülözi a tényleges legitimitást, és nem az a kérdés, hogy önmagában a törvényben megfogalmazott paragrafusok sora mit mond ki.”

Hillernek nem fontos tehát sem az alkotmány, sem a törvények rendelkezése. Ez ám a nettó jogállami szemlélet, ugye, kedves olvasó. Hiller szövegében az a legszomorúbb, hogy az SZFE-n történtek legitimitásának kétségbe vonását annak ellenére erőlteti, hogy ezzel saját országgyűlési képviselőségének legitimitását is kétségbe vonja. Hiszen csak akkor legitim egy intézkedés, ha az országgyűlési képviselőket előtte az emberek megválasztották. A kormány is csak így alakulhat meg, s így lehet az Országgyűlésnek is több alelnöke, akik közül egy éppen Hiller István. De könnyebb ezt elhallgatni, a kormánnyal szembehelyezkedő álláspontot megfogalmazni talán pusztán azért, hogy tudós ember képében tetszelegve hitelesebbnek hasson a nézők számára az az állítás, amit megfogalmaz, mint a valóságot mondó L. Simon Lászlóé.

Arról nem szólva, hogy az általa használt „teljes mértékű elfoglalás, rátenyerelés” kifejezés sem állja meg a helyét. Tarlós István például nyolc évig volt főpolgármester. Ez idő alatt 90 százalékban azok maradtak a színházak élén, akiket a Demszky-érában, illetve Karácsonyék neveztek ki. Arról nem szólva, hogy az Új Színházból is éppen Demszky idején távozott Székely Gábor, a teátrum alapító rendezője.

Elképzelhető, hogy Szirtes Ági valójában nem tudja, kik állnak a tüntetésszervezés hátterében. Lehet, hogy őt is egyszerű eszközként használják fel azok, akik nagyon szeretnék megdönteni az Orbán-kormányt, de nincs hozzá tömegbázisuk, mert a magyar emberek milliói nem partnerek a kormány leváltásában. (Ettől persze még a szavakat illik pontosan használni.) A politikában régi motorosnak számító Hiller Istvánról azonban nem feltételezem, hogy nem tudja, mi állhat a háttérben. Horváth József biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanis évek óta komoly titkosszolgálati offenzíva zajlik a színfalak mögött Magyarország ellen, amely a 2022-es választásokig biztosan el fog tartani. Eszköztárukba pedig az álhírek terjesztése nagyon is beletartozik.

Terjessze azokat akár egy naiv Kossuth-díjas színésznő, akár egy hétpróbás szocialista politikus.