Nem egyszerű manapság baloldalinak lenni a világban. A valóság rácsapta az ajtót elrugaszkodott világlátásukra és elveikre. A kemény hétköznapok, a növekvő konfliktusok, a terror, az iszlám kereszténység iránti gyűlölete nehezen egyeztethető össze az emberiség nagy multikulturális, globális összefogásának álmával, amire a baloldali politikák épülnek. A baloldal szavazótábora kezd szétszéledni. Egyesek jobbközépre húzódnak, mások egyenesen a jobbszélre. A német választás szép példája volt ennek. A baloldalnak új szavazókra van szüksége, aminek meg is van az utánpótlása a migránsok személyében. Ezt legelőször talán Nagy-Britanniában ismerték fel és alakították stratégiává. Az ottani Munkáspárt – ami öles léptekkel közelít társadalmi elveiben a marxizmus felé – is egyre nyíltabban támaszkodik a bevándorlók szavazataira. London muszlim polgármesterét – aki arra a kérdésre, hogy a lányát hozzáadná-e egy nem muszlimhoz, vonakodva mondott igent – ezek a szavazók juttatták a polgármesteri székébe. Amióta ott van, sok emlékezetes dolgot tett a britek történelmi nagyságának növelése érdekében. Hogy egyet említsünk: kijelentette, hogy a terrorizmus a nagyvárosok életének normális része. Ez olyan hatásos mondatnak bizonyult, hogy az ENSZ-ben felmerült az ötlet, hogy csak azt lehessen nagyvárosnak nevezni a jövőben, ahol van terrorizmus. Arról is hallani, hogy a Budapest haladó nagyvárosi státuszának megőrzése miatt aggódó ellenzéki szervezetek tüntetést szerveznek, amiben követelik a budapesti terrorcselekményeket, ugyanis nem szeretnék, ha hazánk lemaradna a fejlett Nyugat mögött.

A tréfát félretéve, London helyzete, ahol a nem európai népesség többségbe került, jól mutatja a baloldal jövőjét. A muszlim szavazók segítségével győzelemre is képes, de nélkülük marginalizálódhat. London után adott a recept az angol Munkáspárt és sok más európai baloldali párt számára is.

Azonban valamit valamiért. A baloldal megszerezheti a muszlim szavazókat, mert muszlim pártok egyelőre nincsenek, azonban ezért valamit adni kell nekik. Ez pedig az antiszemitizmus vagy Izrael-ellenesség – ha mézbe akarjuk csomagolni a keserű pirulát. A baloldalnak azonban, amely a rasszizmus elleni küzdelem legnagyobb harcosa volt, meglehetősen nehéz arcvesztés nélkül antiszemitává válnia. A muszlim szavazókat ezzel megnyernék, de elvesztenék saját balliberális szavazóik egy részét. Ezért egyelőre inkább Izrael-ellenességgel próbálják eladni politikájukat. Ami ugyan működik, de megmosolyogtató, mivel évtizedekig ők maguk utasították el az izraeli politika bármiféle kritikáját, látens rasszizmusnak minősítve azt. A világ azonban változik.

A brit Munkáspárt legerősebb csoportját Momentumnak nevezik, aminek legfőbb célja Corbyn támogatása. (Talán nem véletlenül azonos a magyar baloldali mozgalommal.) Ez a nagyon befolyásos marxista csoport nyíltan antiszemita. A Labour ugyan eljátssza ennek kapcsán, hogy ezt nem tűri a párton belül, de a lóláb kilóg. Már 2016-ban botrány tört ki az antiszemita jellegű megnyilvánulások miatt, ami 2017-ben folytatódott. 2016-ban ugyan felfüggesztettek kb. 20 tagot a Momentum mozgalomból, de ez nem segített semmit, egy évvel később még mindig a vezetésben voltak, hogy újra antiszemita megnyilvánulásokkal hívják fel magukra a figyelmet. Ezt még figyelemreméltóbbá teszi az, hogy a Momentum mozgalomról már 2016-ban is úgy beszéltek, mint egy párt a pártban, de 2017-re már olyan erőssé váltak, hogy nélkülük nem lehetett megvalósítani a mérsékeltek kongresszusi agendáját. Amikor például a brit kormány által is használt nemzetközi antiszemitizmus fogalmát akarták a Munkáspártban is bevezetni, a Momentum mozgalom aktivistái megjelentek a gyűlésen, és ahogy a találkozó után fogalmaztak, „leordították a vezetőséget”. A vezetők emiatt visszakoztak a tervtől. Ennél azonban messzebb is mennek a mozgalom aktivistái. Alelnökük például nyíltan követelte, hogy lehessen a holokauszttagadásról vitát folytatni. A mérsékelt párttagok ugyan követelték a kizárását, de csupán annyit értek el, hogy alelnöki pozícióját fel kellett adni, de még vezetőségi tagságától sem fosztották meg, nemhogy párttagságától. A Momentum nem csak a szofisztikált antiszemitizmus húrjait pengeti. Olyan tweeteket nyomnak, amiben csótányoknak nevezik a zsidókat, a holokauszttúlélőket „fizetett hazudozóknak” és a zsidókat általában „hazug szarnak” titulálják.

2017-re a dolgok odáig fajultak, hogy végül is egy határozatot fogadtak el ebben a kérdésben, hogy megnyugtassák a zsidó szavazókat és párttagokat. A határozatot a párt zsidó mozgalma támogatta, amire a marxisták a következőképpen reagáltak: „Ezt támogatja a zsidó mozgalom, ami megfelelő indok arra, hogy elolvasás nélkül ellene szavazz.” Sőt odáig mentek, hogy megpróbálták kizáratni a zsidó mozgalmat a pártból, amiért támogatja Izraelt. Ez az a pont, ami a baloldali pártoknak még sokáig segítséget nyújt, antiszemita szavazóik kielégítésére, hogy közben megőrizzék demokratikusnak beállított elkötelezettségüket. Maga Corbyn legfőbb stratégiája is ez, mert a Momentum nélkül megszűnne a politikai ereje. Ezért erősen ellenzi a cionizmust, ami az antiszemiták számára egyelőre elegendően antiszemita kinyilatkoztatás egy pártelnöktől. Corbyn emellett is tett gesztusokat. Például nem ment el egy zsidó összejövetelre a konferencia utolsó napján, helyette inkább egy a nagy ivászaton ünnepelt híveivel.

Az elfogadott határozat egyébként önmagában kivitelezhetetlen és zavaros a hétköznapi realitások szempontjából, mert önellentmondást tartalmaz. Egyszerre tiltja ugyanis az antiszemitizmust és az iszlamofóbiát, amelyek a gyakorlatban kizárják egymást. Az iszlám ugyanis antiszemita, de ezt kimondani iszlamofób. Ez könnyen akár a zsidók ellen fordítható fegyverré teszi a határozatot. Amennyiben a zsidók antiszemitizmussal vádolnak iszlám csoportokat, könnyen ők válhatnak rasszistává a Munkáspárt előtt.  

A baloldal antiszemita stratégiája a nagyobb muszlim közösségekkel rendelkező országokban működhet jól a következő évtizedekben, akár kormányra is segítheti a baloldalt néhány országban.

Hosszabb távon azonban működésképtelen a módszer. Tovább növeli a törést a társadalomban. A politika alapvetően kettéhasadhat, teljesen más irányok lehetnek azokon a helyeken, ahol muszlim többséggel irányítanak és az ország többi részében. Hosszabb távon a muszlimok számának növekedésével nem lesz elegendő a szalon-antiszemitizmus, ennél komolyabb elkötelezettséget akarnak majd, és a muszlim pártok megalakulása szintén korlátozhatja a baloldal mozgásterét. Ebből kivezető út egy baloldali vallásos muszlim pártvezető megválasztása lehet csak és a baloldali pártok iszlamizálása.

A baloldal sokszor elárulta már népét a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében. A muszlimoknak kedvező politika lehet ezek között az egyik legsúlyosabb árulás, ami akár végzetes is lehet ezen országok számára.

A 888.hu véleményrovatának szerzői: Apáti Bence, Bertha László, Falusi Vajk, Fűrész Gábor, GFG, H.I., Ifj. Lomnici Zoltán, Ketipisz Sztavrosz, Megadja Gábor, Kovács Tibor, Szentesi Zöldi László, Vincze Viktor Attila.