A napokban kialakult keresztül-kasul nácizás kezd egyre inkább olyan lenni, mint egy Kusturica-filmbe illő kocsmai verekedés: „úgy kezdődött, hogy visszaütött”.

Hónapok, évek óta kedvelt húzása az európai balliberális elitnek, hogy a magyarországi állapotokat a Harmadik Birodalom működéséhez, a hazai politikai élet irányítóit pedig hírhedt náci véleményvezérekhez vagy háborús bűnösökhöz hasonlítgatják. De érdekes módon szinte sosem azok a zsidó értelmiségiek teszik ezt, akik új hazájukban élve (lássuk be a maga 72 évével Izrael az európai országok többsége mellett tinédzsernek számít) értékelik Európa történéseit.

Izrael állam és Magyarország diplomáciai kapcsolata kiegyensúlyozott, sőt: baráti. Arrafelé pontosan tudják, hogy a nagy nyugat-európai demokráciákban mindennaposak az olyan zsidók ellen elkövetett verbális és erőszakos támadások, amelyekről Magyarországon nem is hallani és amelyekkel szemben az Orbán-kormány nulltoleranciát hirdetett.

A magyarok antiszemitizmusa abban mérhető, hogy szájukra veszik-e Soros (Schwartz) György nevét. De vegyük csak sorra, mennyire zsidó is a magyar származású, amerikai pénzember. Olyannyira, hogy ő maga mondta el: a holokausztot végignézve a továbbiakban ő már „nem mint zsidó” akart tovább élni. Olyannyira nem, hogy amikor édesapja, Schwarz Tivadar hamis személyazonosságot vásárolt akkor 14 éves fiának, a kis Gyuri az apja pénzén megvett „álkeresztapja”, egy magyar kormánytisztviselő társaságában budapesti razziákon vett részt, amelyek során a hatóság zsidó családok vagyonát foglalta le. Vagyis: a kis Soros lényegében asszisztált a budapesti zsidók kifosztásához.

Soros György az elmúlt évtizedekben közellenséggé avanzsált a zsidóság hivatalos hazájában, Izraelben is. Ezt azzal sikerült elérnie, hogy 2011-ben kijelentette: a közel-keleti demokrácia megvalósulásának legfőbb akadálya maga Izrael állam. Nos, azon túl, hogy megkérdőjelezhető: az akkori Egyiptom, Szaúd-Arábia vagy Szíria mennyivel volt demokratikusabb Izraelnél, talán érthető, hogy Tel-Aviv ilyen kijelentést egy zsidó származású embertől árulásként értékelt. Ahogy azt is, hogy Soros kiterjedt pénzügyi birodalma több Izrael-ellenes szervezetet támogatott anyagilag, így nem meglepő, hogy 2018-ban a Soros-hálózat tagszervezetei közül jó néhányat kitiltottak a zsidó államból.

Mindezek a tények azonban sokakat mégsem gátolnak abban, hogy Soros György nevének említése hallatán azonnal antiszemita bélyeggel plecsnizzenek fel bárkit Magyarországon. Megtették ezt akkor, amikor a magyar kormány kampányban akarta felhívni a figyelmet rá, hogy az Európába irányuló migráció szervezésében jelentős szerepe van a Nyílt Társadalom eszményképét megálmodó Soros Györgynek, és megtették most is, amikor Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár a Human Rights Watch jogvédő szervezet vezetője, Kenneth Roth által Magyarországgal szemben megfogalmazott vádakra kívánt reflektálni az EU Observer oldalán.

Kenneth Roth hasonlíthatta a magyar kormányt, a magyar miniszterelnököt Joseph Goebbels náci propagandaminiszterhez, ahogy korábban Donald Tusk az Európai Néppárt elnöke is vonhatott párhuzamot Orbán Viktor és a Harmadik Birodalom vezetését támogató jogtudós, Carl Schmitt között, ez belefért az európai politika hangnemébe, senki sem háborodott fel. De az már becsületsértés, hogy a magyar lapok megírják, amit a lengyel sajtó unásig rágott 2005-ben: Tusk nagyapja a Wehrmachtban szolgált, az pedig egyenesen antiszemitizmus, hogy a magyar kormányt vádló Rothnak adott válaszában Kovács Zoltán le meri írni (!) Soros György nevét. Nem mást. Ráadásul olyan kontextusban, amely egy pillanatig sem említi Soros zsidó származását (amit ő maga, ugye, lényegében megtagadott), sőt: ugyanabban a mondatban hangsúlyozza az antiszemitizmus ellenkezőjét: Magyarország számára nemcsak a keresztény, de a zsidó értékek is fontosak.

„Politikailag motivált csoportok szövetségével állunk szemben – közülük többet, mint a Human Rights Watchot a »filantróp« Soros György pénzel –, amely egy politikai problémát generál. Azért küzdenek az Orbán-kormány ellen, mert mi a nemzeti szuverenitást, a judeo-keresztény kultúrát és az erős nemzetállamokra építő erős EU-t támogatjuk, és ez akadálya az ő globalista agendájuknak.” Így szól az ominózus mondat, amelyet kivágva az EU Observer antiszemitizmus indokával megcsonkította Kovács Zoltán véleménycikkét. Csaholó vadászkutya legyek, ha értem, hogy mitől antiszemitizmus a zsidó értékek előtérbe helyezése, hacsak nem attól, hogy egy mondatban szerepel Soros György nevével.

Nem lehet, hogy tényleg inkább az a gond, hogy Kovács vitába akart szállni egy amerikai jogvédővel, akinek szervezetét 2010-ben maga Soros György tömte ki 10 évre előre 100 millió dollárral?! Vagy az, hogy Roth azt az Aryah Neiert váltotta a Human Rights Watch vezetői székében, aki leköszönése után a Soros birodalom gerincét jelentő Open Society Institute vezetését vette át?! Nem lehet, hogy az antiszemita kifejezés már nem is a zsidóság, hanem kizárólag a Soros György és az ő határok nélküli „nyílt társadalom” ideológiáját kritizálókra vonatkozik?! Mert úgy tűnik...

Ha azonban így van, akkor ezentúl senkinek sem kell szégyellnie magát, ha antiszemitának bélyegzik. Mert akkor ez már nem azt jelenti, hogy a megvádolt személy mélyen gyökerező gyűlölettől és tudatlanságtól vezérelve elítéli, lenézi, megveti, fenyegeti vagy üldözi a nemzetközi zsidóság bármely képviselőjét, csupán azt, hogy nem feltétlenül tartja önzetlen, humanista filantrópnak azt az embert, aki saját származását letagadta, majd tőzsdei spekulációkon szerzett dollármilliárdjait és nemzetközi álcivil hálózatát felhasználva országok, sőt: kontinensek kultúráját, politikáját és társadalmát kívánja megváltoztatni.

Ha azonban tényleg megváltozott az eddig erősen dehonesztáló kifejezés jelentése, akkor kérem, valaki erről értesítsen engem is hivatalosan, hogy időben antiszemita 2.0-nak vallhassam magam. Mert az 1.0-val legfeljebb egy-egy jópofa zsidó vicc erejéig tudtam azonosulni, de vállalom, hogy azok sorát erősítem, akik szerint Soros látszólagos segítőkészségét nem emberbaráti szeretet, hanem kőkemény gazdasági megfontolások vezérlik.