T. szerző szerint ugyanis a 888 „szélsőjobb filoszemitizmust“ képvisel, ettől állnak azok a bizonyos szőrök. Amióta az eszemet tudom, azóta a „szélsőjobb filoszemitizmust“ (ld. még: cionkancsóság) képviselek, és amióta az eszemet tudom, Seres Laci egy teszkógazdaságos liberális ideológiai naivitást képvisel. Ennek részletei szépen kibomlanak egy páros interjúból.

(És ha már itt tartunk: sosem értettem a hajdani megszállottságot a „palesztin üggyel“ kapcsolatban, hacsak az nem a nyugati balos média elképesztő zajának volt köszönhető. Mindig a helyes kérdést kell feltenni, tehát: hányszor láttunk palesztin tömegeket tüntetni a székely autonómiáért? Na, ugye.)

Megtudjuk például azt, hogy Seres támogatja, hogy Orbán Netanjahuval barátkozzon. Ez azért óriási szerencse, mert mi lenne, ha nem támogatná? Akkor aztán meghúzná magát az Orbán!

Aztán megtudjuk, hogy a magyar közéletre leselkedő legnagyobb veszélyt – a náci veszélyt, mi mást – ma nem a Jobbik testesíti meg, hanem Döbrentei Kornél. Ránézek Döbrentei Kornélra, és arra gondolok: hm, veszély! A parlamentben nemrég zsidólistákat követelő párt, az nem veszély. Idős költők, írók, történészek jelentik a veszélyt. Party like it’s ’92.

A vita muszlim résztvevőjének természetesen nincs igaza abban, hogy egyenlőségjelet tesz a Hamasz és a Likud közé, de még ez a „nem igazság“ is inkább következik a valóságból, mint Seres azon erőlködése, hogy a „melegjogok“ garantálása miatt Izraelt afféle emberi jogi dzsihadista élcsapatként láttassa.

Ahhoz mi nem vennénk a bátorságot, hogy „megfejtsük“ az izraeli-palesztin konfliktust, mert azt valójában idehaza senki sem érti, sőt még Izraelben sem érti mindenki teljesen. Az egyszerű gyakorlati teszt lefuttatása azonban azt mutatja, hogy amíg Izrael fennhatósága alatt van iható víz, ehető étel, és nem lógnak ki rakéták az óvodák ablakaiból, addig azok a területek, amiket – akár tesztüzembe – megkaptak maguknak a palesztinok, azokból – hogy klasszikussal éljünk – szarfészket csináltak. Így a civilizációs skálán mindig jobban teljesítenek az izraeliek.

Plusz: Izraellel egyszerűen kiválóan lehet triggerelni az újbalos liberálisokat, és az ilyen alkalmazási értéket se becsüljük alá.

Tehát a muszlim fél „nem igaza“ is alapvetően abból az igazságból fakad, hogy mondjuk a Likud igenis a saját érdekeit követi, nem pedig Seres Laci My Little Pony-féle emberi jogi fantáziáját, vagy a celebek sóhaját az univerzális békéért. Ez utóbbi békét egyetlen realista sem tartja megvalósíthatónak, még kevésbé tartja megvalósíthatónak, ha Izraelben él. És igen, ez vezethet oda, hogy az érdek és a belátás kevésbé tekinti fő célnak a végleges békét, főleg sok évtizednyi próbálkozás után. (Ami nem azonos feltétlenül azzal, hogy érdeke legyen a békétlenség.)

És akkor lássuk az interjú legszebb részét, ezt érdemes hosszabban idézni:

Seres: Hamis bűntudatot nem kell éreznie Európának. Ettől még hiszek a demokrácia- és szabadságexportban.

Káldos: Én határozottan nem. Olvastam például az írásodat az arab tavasz idején, amelyben azt fejtegetted, hogy lám, ez igazolja a demokráciaexport létjogosultságát…

Seres: Azzal nagyot buktam. Kár lenne tagadni. Nem ezt vártam az arab tavasztól. Azt hiszem, ők sem. Attól mégsem tudok elmozdulni, hogy a Nyugatnak kötelessége olyan állapotokat teremteni a világon, hogy ne csak a mi privilégiumunk legyen a szabadság. Az univerzális emberi jogok mindenkit megilletnek.

Káldos: Ez We Are The World-tempó, amelyben gyakran a koalák, az afrikai gyerekek meg a delfinek és jegesmedvék jóemberkedő megsegítése is része a pakknak…

Azzal nagyot bukott, mondja Seres – melyik hasonló rajongásával nem bukott nagyot? Az amerikai csapatoknak sikerült elvinniük a demokráciát más szarfészkekbe? A mohamedán világban, amit megszálltak az amerikaiak, Hillary az elnök? A szegény bolond, megboldogult John McCain kézfogása arra bírta az azovi farkasfogas srácokat, hogy náci karlendítéssel hozzák létre a demokratikus Ukrajnát?

Seres számára annyira fontos, hogy ideológiailag határozza meg magát (mintha érkezett volna ilyen kérés), hogy a valóság semmiféle szembejövő eleme nem zavarja. Szerinte az európai fejlődés motorja nem a kereszténység volt, hanem a „szekularizáció“ és a technológiai fejlődés. Valószínűleg ebből a szent meggyőződésből merítette azt a hülyeséget is az arab tavasz során előadott gyermeteg lelkesedése közben, hogy ha bekötik a wifit és mindenkinek lesz Facebook-fiókja, akkor emberjogice és liberalice, tehát tökéletes demokrácia jön létre.

A szekularizáció kérdése újfent problémás, az ugyanis épp a kereszténység terméke. Épp a kereszténység különített el egy földi világot, aminek a története élesen elkülönül az üdvtörténettől, és amelynek – szemben az üdvtörténettel – nem ismerjük a menetét, végét stb. Legkésőbb Szent Ágostontól kezdve ismert a sztori, az meg már elég régen volt. De legalább arról a nyomorult avignoni fogságról hallhattak volna a haladók, ha már Szent Ágoston teljesen kimaradt. Mindenesetre az „újra vallásivá tett“ földi világ gondolatát épp a kereszténységgel szembeforduló ideológiák tették népszerűvé: a nácik, a bolsik, és igen, a sajátos emberi jogi üdvtörténetet bemutató, Seres által is kedvelt liberális utópia is. Ezek szeretnének e világi megváltást – a liberális utópia az egész világon megvalósuló emberi jogi rezsim által –, nem a kereszténység.

De semmi baj, mert a haladó számára ott kezdődik a dicsőséges felszabadulás, ahol a felvilágosult franciák elkezdtek nyakazni. Az a szabadság szent menetelésének kezdete. Ízlés dolga, legyen az övék, higgyék ezt.

De azt a kérdést sosem teszik föl a ráció elkötelezett hívei, hogy ha a nyugati világ vallástalanítása ennyire kiváló dolog, ha olyan szintű felszabadulás, mint április negyedike, akkor miért annyira búval b888ottak a tömegek? Mert a boldogtalanság slágertéma, minden olcsó spirituális és életmód-tanácsadó termékgyáros erre alapoz egzisztenciát.

Csak nem beszopták a nyakazó racionalisták szabadságszlogenjei mellett azt is, hogy a keresztények voltak búval b888ottak a középkorban?

Azok a fránya kimaradt történelemórák bizony sokaknak hiányoznak!

No, de az interjú csúcsa mégis az, amikor Seres rátercel muszlim vitapartnerének a politikai kereszténységet ekéző gondolatmenetére: „Persze. A kereszténység ebben a formájában nem vallás. Napi használatú identitáspolitikai eszköz“. Csakhogy az interjú elején épp azt fejtegeti, hogy ő nem vallásos zsidó, hanem: „Mondjuk úgy, hogy igen speciális, nemzeti és kulturális kihívás zsidónak lenni, nálam okosabb emberek sem fejtették meg pontosan. Mondjuk úgy, zsidó identitású magyar vagyok“.

Csak nem napi használatú identitáspolitikai eszköz Seres kezében a zsidóság? Ejnye.

Vagy egyiket sem engedjük el, vagy mindkettőt. Tehát: ha van kultúrzsidó, akkor mi az akadálya annak, hogy legyen kultúrkeresztény? Mondjuk, hogy a kultúrkereszténynek a személyes hitélet hiányával is tagolja az éveit a karácsony és a húsvét, és nem szeretné, ha szekularista barmok á la Fransz leszerelnék a kereszteket, vagy ha iszlamista tébolyultak száguldanának teherautóval a karácsonyi vásárba.

Tényleg nehéz ilyet elképzelni. Talán a kultúrzsidók többsége is valami hasonlót akar.

Az interjút olvasva az embernek kellemetlen érzése lesz, mert alapvetően szívesebben állna egy Izrael-párti, nyugati civilizációt védő érvelés mellé emitt a filoszemitizmus jobbszélén – még akkor is, ha az illető szekularista, tehát szegény erősen hendikepes. De sajnos itt több értelmes mondatot lehet olvasni a muszlim vitapartnertől. A többi ugyanis az ötvenedszerre újrahasznosított ideologikus vagy szörnyen naiv kontent.

Azt hiszem, hogy a hazai zsidóság és Izrael is jobb képviseletet és jobb barátokat érdemel.

Doktor Miniszterelnök Úrra gondoltam egészen véletlenül.