„Így trollkodták meg Novák Katalint” – ezzel a címmel feszít a 168 óra (de kár, hogy nemrég páran közülük kaptak egy balhorgot, s pár elbocsátó szép üzenetet). Majd így folytatják a cikket: „Novák Katalin éppen a gyulafehérvári Bethlen Gábor szobor leleplezésén vett részt, amikor egy román szenátor bocskorban odalépett és közölte vele: »Erdély mindig román volt és az is marad.«”

Tisztázzuk: itt most nem a román szenátor mondatának igazságtartalma a lényeg. Nem is az azon való felháborodás. (Mondhatnánk, hogy „Neki az a dolga”.) Még csak nem is a 168 óra kis cikkecskéje. Tucatjával vannak ilyenek náluk is, más ellenzéki portálokon is. Tolták húsz éve, és tolni fogják majd húsz év múlva is.

Számomra a lényeg itt a liberális lelkiség. Az a lelkiség, ami leírja, hogy ki az oroszokkal Krímből, majd ha megkérdik, hogy mit keres az ukrán Kárpátalján, akkor tesz rá egy röhögős fejet.

Számomra a lényeges, hogy kinek mi a boldogság és gyönyörforrás.

„Így trollkodták meg Novák Katalint.”

Csak azt nem értem, miért háborodnak fel – mert mindig felháborodnak –, ha azt mondjuk, hogy hazaárulók? Ha azt mondjuk rájuk, hogy nem részei a magyar nemzetnek. Ha azt mondjuk rájuk, hogy nem magyarok. Hisz ők maguk mutatják és igazolják ezt minden nap és minden percben.

A nemzet valahol egy család. És a nemzetben is – mint minden családban – vannak emlékezetes napok, rosszak és jók.

„Ez volt az a szerda, amikor nagybátyádat elvitték Recskre, a munkatáborba”.

„Ott, abban az utcában törte a nyakát a kisebbik Laci gyerek, amikor leesett az állványról”.

„Miskolcról nem beszéljetek, mert ott ütötte el az autó a nagymamát, és utána két héttel ugyanott a Feri bácsi elvesztette a bíróságon a pert, és akkor lett földönfutó a mi családunk”.

Ilyesféle mondatok hangzanak el a családon belül, és akkor a családi összejövetelen a család tagjai ezeket átérzik, és ezeket betartják, és ezekhez alkalmazkodik mindenki. És akkor ott nem beszélnek Miskolcról, és az a bizonyos szerda feketével van beírva a családi emlékezetbe.

De ha egy ilyen alkalomkor az egyik unokatestvér röhögve meséli, hogy ő márpedig abban a bizonyos utcában bérel majd lakást, mekkora poén, és mindezt szerdán mondja, majd közli, hogy az új barátnője miskolci, és lenézi a pestieket, akkor joggal áll fel Vilmos bácsi, joggal dülleszti ki a hasát, és ordít fel, hogy „Pimasz kölyök, nem vagy a családunk tagja!”

A libsik is pont ilyenek. És épp ezért érzi az egészséges lelkületű ember, hogy nem részei a nemzetnek.

Hogy lenne a nemzet része az, aki annak örül, ha egy román beszólogat Erdéllyel kapcsolatban – Trianon olyan a magyarság számára, mint az a bizonyos szerda a Kovács családnak –, és pimaszkodik a magyar köztársasági elnökkel?

Hogy lehetne magyar az, aki erről diadalittas cikket közöl. és mind a megírása, mind a leközlése boldogsággal és gyönyörrel tölti el?

„Miután Orbán Viktor tengeres megjegyzése kiakasztotta a horvátokat, Novák Katalin most súlyosan magunkra haragította a románokat.”
(Blikk. 05. 21.)

Ti biztos, hogy hozzánk tartoztok?

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.