Nem is történt olyan rég, hogy simán lenácizta a migrációs politikája miatt a magyar kormányt, mely nácizást sem a hazánknak köszönetet mondó izraeli miniszterelnök, sem azok a Párizs környéki zsidók, akik az antiszemita muszlimok támadásai miatt fogták menekülőre, nem tudnák értelmezni, ha és amennyiben hozzám hasonlóan kénytelenek lennének Alföldi művész úr megnyilvánulásaival foglalkozni.

Alföldi migrációról szóló összes nyilatkozata arról árulkodik, hogy halványlila gőze sincs az őt körülvevő valóságról. Teljesen egyértelmű, hogy nem olvassa azokat a híreket, amik arról szólnak, hogy ezek a roppant barátságos mohamedánok a legkevésbé sem rajonganak se a melegjogokért, – a melegekről nem is beszélve – se a zsidókért, és hogy bizony nem átallanak ezeknek az érzéseiknek handzsárok és kövek segítségével viszonylag gyakran – mondjuk naponta – egy-egy meleg pár halálra kövezésével, illetve iskolába igyekvő zsidó gyerek bordájának és/vagy koponyájának szilánkosra törésével hangot adni.

Azonban felmerült egy újabb elem Alföldi repertoárjában, és miután érzek némi személyes érintettséget a felmerült új elemmel kapcsolatban, gondoltam, nem árt, ha foglalkozom vele.

Azt mondta a jó Robink, hogy ordítani tudna minden alkalommal, ha igazságtalanságot tapasztal, és hogy mindennél jobban felháborítja, hogy (szerinte) a rendőrség 16 éves gyerekeknek küldött ki pár csekket egy bizonyos gyér érdeklődés mellett és szabálytalan módon kivitelezett tüntikéért cserébe.

Zárójel:

Alföldi él-hal ezért az „ordítani tudna” kifejezésért, emiatt aztán minden – heti öt – interjújában el is ordítja, pardon süti.

Zárójel bezárva.

Szóval Róbert felháborodott a pénzbírságok miatt. Nagyon.

Már-már ordítani tudna.

Drága Robi, ha már szóba hoztad ezeket az égbekiáltó szörnyűségeket, akkor megteszed, hogy elárulod nekünk, pontosan milyen egészségügyi problémákkal küzdöttél, ami megakadályozott az ordibálásban, amikor hasonló korú gyerekeket vertek tömegével kórházi azonosítójellel nem rendelkező, csak viperákkal, símaszkokkal és jó nagy adag vérszomjjal utcára küldött rendőrbűnözők 2006. október 23-án?

Mert azok a gyerekek is ki akarták nyitni a szájukat, csak az történt, hogy a hatalom viperákkal és fejmagasságban kilőtt gumilövedékekkel elhallgattatta őket. Utcára mentek egy olyan ember ellen, akit úgy hívtak, hogy Gyurcsány Ferenc.

Ez az ember lovasrohamot vezényeltetett a fiatalok ellen. A földön rugdostatta őket, a rabomobilban eltörette a kezüket, az ujjaikat. A Magyar Rádió udvarán verette véresre őket az akkori hatalom. Pedig csak ki akarták nyitni a szájukat.

És sosem fogom elfelejteni, hogy az akkori hatalom, akivel te nagy haverságban voltál, hogyan tanította meg az egyik Ferenciek terei kocsmába bemenekült fiataloknak – tomfák és viperák segítségével –, hogy a legkevésbé sincs oda attól a gondolattól, ha a 16 éves gyerekek kinyitják a szájukat.

Emlékeim szerint neked akkor a Heti Hetes című műsorban lett volna lehetőséged ordítani az igazságtalanság ellen. De te nem ordítottál.

Csak kussoltál, mint egy ócska, kollaboráns, megvett propagandista.

Vajon miért nem ordítottál akkor Robi?

Miért maradtál csöndben, amikor az akkori hatalom válogatás nélkül ütött mindenkit, aki azért merészkedett az utcára, hogy kinyissa a száját?

Most meg ordítanál pár csekk miatt? Az igazságtalanság miatt?

Én akkor a fájdalomtól ordítottam, mikor elsodort a lovasroham a Deák és Astoria között. Te nem ordítottál Robi. Te teli szájjal röhögcséltél valahol. Talán pont az RTL stúdiójában.

Amikor engem – amikor minket – ütöttek-vertek. Amikor a földön rugdostak minket. Amikor lőttek ránk.

Te nem ordítottál.

Te akkor csöndben voltál.

Nekem te ne beszélj igazságtalanságról!

Nekem te ne beszélj arról, hogy ordítani tudnál pár csekk miatt.

Nekem te ne beszélj arról, hogy mindig felháborít az igazságtalanság.

Téged 2006-ban a haverjaid kegyetlenkedései egyáltalán nem háborítottak fel. Te nem akartál ordítani a 2006-os rendőrterror miatt. Te néma maradtál, amikor a hatalom kilövette a tüntető gyerek és a tüntető gyerek szüleinek a szemét.

A haverjaid persze nem maradtak hálátlanok a kussolásod miatt.

Két évvel később, 2008-ban meg is kaptad a haverjaidtól a Nemzetit.

Azoktól a haverjaidtól, akik ma már azokkal akarnak szövetkezni az Orbán-kormány ellen, akik téged nem is olyan régen még Robertáztak, akik téged buziztak, akik téged Fartúró Robiztak.

Te meg pár csekk miatt akarsz ordítani...