Ez a balllib koalíció egyik gyakori gyűlölet-mantrája a hatalom megszerzése érdekében. Mert a neomaxista gondolkodás egyik rögeszméje, hogy nem prosperáló országot kell vizionálni a sikeres választásokhoz, nyilván tudják, hogy azt úgysem hinné el nekik senki, hanem a lehető legtöbb sarat kell dobálni a kormányra, hogy az embereknek menjen el a kedve Orbánéktól, s a választásokon – mintegy mentőövként – szavazzák be ezt szánalmas Gyurcsány-koalíciót.

A nyolcadik Békemenetre a világ négy sarkában nagy lelkesedéssel készülő magyaroknak azonban ehhez egyáltalán nem fűlik a foga. Bár ma sokkal stabilabb lábakon áll Magyarország, a nemzetközi hitelminősítő intézetek nem győznek felminősíteni bennünket, az IMF mindenkit meghökkentő elismeréssel jelentette be, hogy Magyarország a harmadik legnagyobb gazdasági növekedést érheti el idén az Európai Unióban, Brüsszelből azonban ennek ellenére folyamatosan politikai támadások érik hazánkat. A gyurcsányisták boldogan asszisztálnak az Unió migránsbarát elképzeléseihez, az LMBTQI+-lobbi óvodákban, iskolákban való nyomulásához, a brüsszeli adóemelési tervekhez.

Nem kérdés, ha hatalomra kerülnének, egykettőre kiszolgáltatnák Magyarországot a nemzetközi nagytőke Brüsszelen át támadó érdekeinek, letaposva a magyarok egyre látványosabb boldogulást, amelyet nem kérdés, az Orbán Viktor vezette kormány teremtett meg számunkra. Ha valaki, akkor Gyurcsány Ferenc pontosan tisztában van vele, milyen érzés üres kasszát hagyni az utánuk következőkre. 2010-ben ők ugyanis ezt már megcsinálták.

A polgári kormány tizenegy évvel ezelőtti beiktatása után Kósa Lajos, a kormánypárt alelnöke kénytelen volt bejelenteni, hogy szűk esély van a magyar államcsőd elkerülésére. Később a miniszterelnök szóvivője is megerősítette, hogy nem túlzás ilyesmiről beszélni. A magyar gazdaság helyretétele érdekében ezért bevezették a bankadót, amit újabb válságadók követtek. Ezek a lépések persze nem igazán nyerték el a hazai bankvilág tetszését, a Bankszövetség egyenesen gigantikus terhelésnek nevezte a csomagot.

A nagytőke és Brüsszel akkor sem segített a Kormánynak. Ők azt vették volna szívesen, ha a terhek a lakosságra hárulnak. Nincs új a nap alatt! Ma is ugyanez a helyzet a Brüsszeli csúcson kibontakozó viták során.

Most még nem lehet arról hallani, hogy külföldi erők a kormány megbuktatására irányuló szervezkedésben vennének rész, ettől azonban semmit sem lehet kizárni. Ahogy 2010 után ez meg is valósult. Orbán Viktor akkor az Egy a haza – Békemenet 2012 című kötetben kifejtette. „Valóban volt a tavalyi év végén Magyarországgal szemben egy olyan támadás, amelytől bizonyos erők azt remélhették, hogy „politikai változást kényszerít ki Magyarországon, beleértve ennek személyi konzekvenciáit is”.

Ha nincs a Békemenet, ha nem állt volna sorompóba néhány százezer magyar, hogy világossá tegye, ragaszkodik ahhoz, hogy demokratikusan dőljenek el az ország dolgai, „akkor lehet, hogy valóban nem éltük volna túl ezt az időszakot. Ha a hagyományos diplomáciai szkander erőszabályai érvényesültek volna, és a közönség nem szállt volna be a mérkőzésbe az egyik fél oldalán, akkor könnyen lehet, hogy ezt az interjút tényleg egy másik miniszterelnöknek kellett volna adnia” – hangsúlyozta Orbán Viktor.

Abban az időben jelent meg Charles Gati professzornak, a washingtoni külügyminisztérium volt főtanácsadójának öt pontja Orbán Viktor megbuktatására, ami egyenesen rémisztő volt. Ötödik pontja szó szerint polgárháborút vízionált. „Polgárháború. Ez akkor következhet be, ha a kormány nemcsak kaotikus gazdasági lépeseivel veszíti el a nép többségének bizalmat, de a választók rájönnek, hogy a szuverenitásról ismételt politikai szónoklatok tartalma a XXI. században üres fogás.”

Ebben a helyzetben gondolta néhány civil, meg kell mutatni, hogy a nemzeti kormány politikájának igenis komoly bázisa van Magyarországon. Életre hívták a Békemenetet, amely már vonulásos módszerében is egyedülállónak számított. Arra azonban feltehetően Bayer Zsolt publicista, Széles Gábor üzletember, Csizmadia László jogász, Fricz Tamás politológus, ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász és Bencsik András főszerkesztő sem számított, hogy a Békemenet a rendszerváltozás utáni Magyarország legsikeresebb kezdeményezése lesz.

Minden egyes eddigi megmozduláson több százezres tömeg vette békés vonulásával védelmébe Orbán Viktort és kormányát kifejezve, hogy demokratikus alapon csak őt tudják elképzelni az ország élén.
Ez várható a mai Békemeneten is, amely a „Soha többé” feliratú molinó mögött vonul majd, ami arra utal, miközben a kormány 12 éve nyugodt életet biztosít a magyaroknak, aközben egy Gyurcsány vezette bolsevik, ultraliberális, Soros által támogatott társaság tör a hatalomra, amely újrakezdené Magyarország kirablását. Ezt nem lehet megengedni, s az előzetes részvételi adatok alapján a magyarok ezt nem is engedik meg.

Márai megmondta, ellenkező esetben mire lehet számítani. ”Olyan világ jön,/ amikor mindenki gyanús, aki szép./ És aki tehetséges. /És akinek jelleme van…/ A szépség inzultus lesz. / A tehetség provokáció./ És a jellem merénylet!…/ Mert most ők jönnek…/ A rútak. / A tehetségtelenek. / A jellemtelenek./ És leöntik vitriollal a szépet. / Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget./ Szíven döfik azt, akinek jelleme van./”

A rútak világát nem engedhetjük vissza!

Védjük meg Orbán Viktort! Védjük meg országunk demokratikus jövőjét.

Aki csak tud, aki él és mozog, jöjjön ki ma a Békementre!