Van pár olyan ügy, amit nem lehet – vagy legyek kicsit megengedőbb – szinte lehetetlen megbocsátani a balliberális értelmiségnek/politikusoknak és a balliberális újságíróknak.
Gyurcsány Ferenc éveken át tartó mentegetése, bűneinek relativizálása, és hatalomban tartása az egyik ilyen ügy. A 2006-os rendszerszintű rendőrterror (ki)magyarázása tökéletesen megmutatta, mit várhatunk a liberálisoktól.

"megérdemelték"
"minek mentek oda?"
"Révész Mártiriusz" 
"szakszerű és jogszerű intézkedések történtek"
"nem voltak túlkapások" (na jó voltak, de rohadt fideszesek, megérdemelték)
"nem voltak viperák, viszont azonosítószámok mi az hogy, nagyon is" (na jó, voltak viperák, azonosítószámok pedig tényleg nem, de rohadt fideszesek, megérdemelték)

Nem tudjuk elfelejteni ezeket a mondatokat. Nem tudjuk elfelejteni, ahogy a ballib értelmiség 90 százaléka elárulta a jogállamot, a demokráciát és a saját népét. 
Nem tudjuk elfelejteni, hogy a mostanában összetört arccal és lélekkel nyilatkozgató beduinsapkás, olivabogyó-savanyító Demszky milyen pofátlan arroganciával tüntette ki a rendőrterroristák vezetőjét, Gergényit. Sosem fogjuk elfelejteni, ahogy a sok nagyondemokrata tiszta erőből, sunyin kussolt vagy épp boldog mosollyal tapsikált Gergényi plecsnijének. Elvtelenül, gerinctelenül ünnepelték a tüntetőket verőket és veretőket. Minden reggeli tévés és rádiós műsorban, minden publicisztikáikban, szinte az összes háttérműsorban Gyurcsányt és Gergényit szerecsenmosdatták, a megvert tüntetőket pedig mocskolták. Ahogyan azt sem fogjuk elfelejteni, ahogy az RTL és az akkori TV2 milyen ocsmány lejárató riportokat gyártott a Kossuth téri tüntetőkről. 
 "Hugyszag bűzölög a Kossuth téren, szétszarják, szétpisálják a szélsőséges, békétlenkedő, a politikát az utcára hurcoló "radikális ellenzékiek" a gyönyörű teret."

Az akkori nagyonőrkutyák, és hatalomellenőrzők szinte kikövetelték, hogy a rendőrség feloszlassa a Parlament előtti tüntetést. Aztán pedig vidám írásaikban ünnepelték a kipaterolás tényét. Akkoriban valahogy nem a demokratikus értékekért, a gyülekezési jogért, és a szólásszabadságért harcoltak az (őr)kutyák, hanem a "szakértői", a "parlamentben, és nem az utcán politizáló", "nyugatos" "demokratikus" szoclib koalíció fennmaradásáért.
Nagyon Átlátszó ez a Kettős Mérce, (őr)kutyák...

Nem felejtjük, és ahogyan reggelente átfutom a közvélemény-kutatási adatokat, nekem nagyon olybá tűnik, hogy a jelek szerint a választók sem felejtenek. 
Papolhattok diktatúráról, autokráciáról, de kedves libsik, ti voltatok azok, akik teljesen rendben lévőnek találtátok a símaszkos, viperás bűnözők ámokfutását.
És az mutatja meg a legjobban, kik is vagytok igazán, hogy mostanság pedig, mint a rühöt próbáljátok  levakarni magatokról a gyurcsányi rendőrattak bűzölgő billogját. Innen jelzem: Nem fog sikerülni. Rátok égett, a bőrötökön fog maradni örökre. 
És azt az ügyet sem fogjuk elfelejteni, ahogyan szinte ugyanez a szedett-vetett gerinctelen banda Ahmed H.-t védelmezi.

Azt az Ahmedet, akit a saját szememmel láttam, ahogyan a röszkei csata előtt kidagadt erekkel, ordítva fenyegeti a határainkat védelmező rendőröket. Aki megtámadta Magyarország határát. Aki megtámadta Magyarországot. 
Sosem gondoltam volna, hogy ezt az embert védelmezni fogják.

És lám! Védik, drukkolnak neki... De ezek  az emberek már valami újeurópai állampolgárok. Nem magyarok. Olyan új, Soros-féle identitással rendelkező valakik, akik nem nemzetállamokban, nem nemzetben, hanem európai egyesült államokban gondolkodnak. Ahol nincsenek nemzetek, nincsenek határok, nincsen nemzetállami kultúra, csak egy nagy összeurópai katyvasz van. Ezek azok az újeurópaiak, akik nem tudnak örülni egy magyar éremnek, akik csak a menekült-válogatott 29-ik helyének örvendeznek csillogó szemekkel. Õk azok, akiknek a szívük csak a szír (?) sportolókért dobban. Õk vesznek fel olyan pólókat, mint inkább egy szírt, mint egy fideszest. Õk azok, akik a röszkei csatánál minden bizonnyal az új honfoglalóknak, Magyarország ostromlóinak drukkoltak. 
Árulók ők. Hazaárulók. 
Free Ahmed! Mondják. 
Nem!

Nincs Free Ahmed! 
Takarodjon a börtönbe Ahmed! Aztán takarodjon az országunkból! Takarodjon Ciprusra vagy Szíriába vagy bárhova.
Ugyanis megtámadta a hazánkat. Igen. A hazánkat. Tudom, hogy nektek ez a szó semmit nem jelent, kedves újeurópaiak. Tudom. De nekünk, akiknek viszont igen, elfogadhatatlan, ha valakik freeahmedeznek. Ahmed ugyanis Cipruson élt, dolgozott. Vállalkozása, háza, kocsija, hajói voltak. Valamint hét darab útlevele.
Hét!!!

Mindegyikben érvényes schengeni vízum, amivel bárhova, bármikor szabadon elutazhatott volna. Törvényesen. Kocsival, repülővel vagy vonattal. 
Ehelyett hét(!!!) útlevéllel a zsebében, a Migszoltól kapott megafonnal a magyar rendőröket fenyegette, majd nekik is vezette a "szerencsétlen" "menekülteket".
Nem egy "szerencsétlen", "traumatizált", üldözött – háborús zónából érkezett – menekültről beszélgetünk. Hanem egy – minimum kurva gyanús – szerencselovagról, aki megtámadta Magyarországot. Aki azokat a kétkilós betonkockákat dobáló rohadékokat vezette/irányította, akik megtámadták az országunkat.
Nem! Soha, semmilyen körülmények között nem állunk ki egy ilyen féreg mellett. 
Vagy kiállhattok, de onnantól kezdve hazaárulók lesztek. Így megy ez. Ilyen ez a popszakma. Lehet, csak akkor be kell vállalni, hogy hazaárulók vagytok. 

Kis utószó, aprócska, szóra sem érdemes:
Természetesen ismerem azt az álszent, hazug és Átlátszó érvelést, hogy a hazaárulóknak igazából csak a terrorváddal, meg a 10 évvel van bajuk, de egyrészt a jogászkodást inkább bízzuk a magyar bíróságra, másrészt Budaházy esetében miért nem szólaltak meg, miért nem tiltakoztak, miért nem freebudaházyztak, miért nem jogászkodtak?

Vannak olyan ügyek, amit sosem fogunk megbocsátani a liberális értékrendű, úgynevezett újságíróknak és a liberális értelmiségnek.