Lezajlott a harmadik tünti is, és bár úriember nem szívesen rúg bele a földön fekvő, vesztes ellenfelébe, azért egy-két keresetlen sort mégis szentelnék a kedden megrendezett tragikomédiának. 

Még a tüntikécske előtt történt pár nappal, hogy a Simicska Lajos által megvett és milliárdokkal feltőkésített párt jó előre bejelentette, hogy ők bizony le fogják bontani a kerítést. Pardon. A kordont. 

A hatóságok erre azzal a huszáros csellel válaszoltak, hogy nem is húztak kordont a Parlament elé, mindössze kiállítottak pár pirospozsgás arcú, vidám rendőrt, akik kedvesen szalutálva beengedték a néppártosodva masírozó jobbikos urakat. 

(Majd fél órán belül a tüntetni vágyók is beszökdécselhettek a Kossuth térre.)

A rendőrök felszerelését meglátva, több balliberális médiamunkás is elkezdett csuklani, majd hitetlenkedve megállapította, hogy minden jel arra mutat, hogy mégsem szériatartozék a vipera és a símaszk a hatósági rekvizitek között, viszont az azonosítójel nagyon is. A Rejtő Jenőért kiáltó menetet Sneider Tamás volt szkinhedvezér vezette, ami azért is volt különösen bájos, mert a politikatörténeti tankönyvek még sosem jegyeztek fel olyan esetet, mikor az exkopaszok díszmagyarban mentek vasazni. 

Persze, mi mostanában meg sem lepődünk az ilyen típusú furcsaságokon a Jobbik háza tájáról, hiszen az identitását és gerincét vesztett párt környékén manapság teljesen szokványos eseménynek számít, ha olyan szivárványmintás pólós rasztafárinak, esetleg ultrafeminista, migránssimogató paprikakingáknak a műveire pogóznak a párt szimpatizánsai – árpádsávos zászlóval és 21 lyukú, fehér fűzős, Dr. Martens bakancsban izzadva –, akik a melegházasságról és a kerítés lebontásáról ének..izé.. ricsajoznak. 

Természetesen a politikai paletta másik oldalán is megtalálhatóak hasonló típusú  futóbolondok. A rasszizmus ellen petíciózó sarló-kalapácsos vagy Che Guevara-pólós, szélbalos punkok kidagadt erekkel szoktak cigányozni, és a jobboldaliak esetében ugyanezeken a tüntetéseken mindig fontosnak tartják megjegyezni, hogy szerintük diktatúra van Magyarországon. (Mit van? Tombol.)

Demokráciát követelnek, miközben kommunista diktátorokat és diktatúrákat dicsőítenek a pólóikon és a zászlóikon. 

Olyan emberekről írni, akik ötágú vörös csillaggal demonstrálnak a demokráciáért, nem igazán bír sportértékkel, ráadásul nem is tartozik a politikai publicisztika műfajába. Sokkal inkább az irodalmi abszurdhoz kellene sorolni. Ahogyan például abban is biztos vagyok, hogy a diktatúrákat éltető pólókban tüntikézőknek sem megismételt választásra, hanem egy jól felkészült egészségügyi szakemberre és pár olyan általános iskolai tanárra lenne szükségük, akik tisztáznának néhány elemi fogalmat, többek között elmesélnék nekik, hogy  ki volt az a Sztálin nevű figura, és hogy ez a kivételesen békés, kommunista diktátor, hogyan tudott eltüntetni a föld színéről kb. 40-50 millió olyan embert, akik az általa megálmodott kommunizmus magasztos eszméjének nem minden apró részletével értettek egyet. 

Arról a hülye, részeg szkinhedről már érdemesebb lehetne egy hosszabb elemzést írni, aki élőláncot próbált formálni egy még nála is hülyébb és részegebb Che Guevara-pólós kommunista punkkal. És azt a magas labdát is könnyedén le lehetne csapni, amikor ez a két sakálrészeg csöves nekiáll együtt köpködni és fas888pózni az egyházi vezetőket, hiszen olyan büdös bunkók, hogy fogalmuk sincs kiket gyaláznak, de megtették előttem már sokan és nem szeretném a kedves olvasóimat a kelleténél jobban felbosszantani. 

Ennek a történetnek mindössze annyi tanulsága van számomra, hogy örömteli volt látni, hogy a rendőreink mennyire türelmesen, mennyire szakszerűen végzik a dolgukat, miközben a tüntetők egy része vadul diktatúrázik.

Sokkal türelmesebben, mint bármelyik másik demokratikus országban. 

Köszönet nekik! Még akkor is, ha közülünk nagyon sokan viszkető tényérrel nézték a felvételeket, és keményebb fellépést követelnek a hatóságoktól. 

Én viszont úgy gondolom, hogy Soros csapdájába nem szabad belelépni. 

A Soros-recept az, hogy addig kell provokálni, amíg valamelyik rendőrnél elszakad a cérna, és leteperi vagy pofán vágja az első ellenzéki tüntetőt. Majd az élelmes, Soros által fizetett újságírók ezt a jelenetet lefilmezik, a felvételeket kiküldik a külföldön dolgozó kollégáiknak, akik aztán olyan fülsüketítő sivalkodásba kezdenek azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon veri a szegény civileket Orbán elnyomó rendőrsége – amiből természetesen egyenesen következik, hogy diktatúra van –, hogy abba belegondolni is fizikai fájdalmat okoz. 

Persze látjuk, hogyan próbálnak Soros 444-én a szarból is várat építeni. Láttuk Ács Dani riportját, amiben egy olyan fiatal fiút kísér el a rendőrségre, akit a vérengző diktatúra rendőrsége beidézett egy diáktüntetés kapcsán, majd fél óra után egykedvűen hazaengedett. 

Látjuk, hogyan próbál Soros portálja ebből is úgynevezett ÜGYET varázsolni. 

De csak egy pillanatig képzeljük el, hogy mi történne akkor, ha a 2006-os rendőrterrorhoz  hasonló kegyetlenkedéseknek akárcsak egy kis része is visszaköszönne a mostani rendőri intézkedésekben. 

Na ugye. 

Én kitartást és türelmet kívánok a rendőreinknek. Tudom, illetve sejtem, hogy nem könnyű nekik ez most nekik. Két centiről ordítanak az arcukba. Lökdösi, köpködi, gyalázza őket a bajszos sz888zó, g888iző, akasztással fenyegetőző tüntetők egy része. 

Nekem sem könnyű nyugalomra inteni őket. Jól emlékszem ugyanis, milyen kéjes örömmel nézték 2006-ban a kormánypártok hívei, ahogy minket vernek, minket lőnek Gyurcsány álarcos terroristái. 

De én őszintén hiszem, hogy mi jobb emberek vagyunk. Keresztények. 

Jó és igazi keresztények. 

Mi nem akarjuk – nem akarhatjuk –, hogy ők is átéljék ugyanazt, amit mi akkor átéltünk. 

Ezek a rendőrök már nem ugyanazok. 

Hál' Istennek. 

Megváltozott sok minden. 

Hál' Istennek.